ĀHahó, feltámadtak a jegyüzérek! Hosszú ideig mély álomba temetkeztek, most azonban, a magyar–olasz labdarúgó-mérkőzés előtt, az utolsó napokban és órákban csak tőlük lehetett jegyhez jutni
ĀBevett szokás, hogy amennyiben utoljára játszanak egy darabot a színházakban, a „temetéskor” mindig kiagyalnak valamilyen csalafintaságot a szereplők, és ezzel szórakoztatják egymást
ĀA kecskerím – mint ismeretes – szókezdő mássalhangzókat vagy magánhangzókat változtató szójátékszerű rím. A magyar nyelv játékosságát, szépségét remekül illusztrálják ezek az örömforrások
ĀVálaszút elé kerül: Angliában ragad, és esetleg névtelen mérnök marad, vagy visszajön ide, ahol közmegbecsülésnek örvend. A szaktudása magyar földön aranyat ér, megtisztelő megbízásokkal látják el
ĀItt van az íróasztalomon a nemrégen megjelent Meseszótár, meséink azon szavainak, kifejezéseinek gyűjteménye, amelyek a mai gyerekek és felnőttek szókincsében már nem élnek
ĀAzon töprengek, mi az, ami az igazából-t élteti? Akkor, amikor csak szószaporításnak tetszik. Akkor, amikor csak nyelvi pongyolaság, töltelékelem a szó. Írhatom, hogy az ö…, és újra csak az ö-zés, egyszóval a nyögés rokona
ĀA pápa két kérdést említett egészen futólagosan, amelyet véleménye szerint rendezni kellene, történetesen a templomi hitoktatás ügyét és a Magyarországon működő szerzetesrendek kérdését
ĀDadajevre: első szereplése az volt, hogy nagy nyilvánosság előtt be kellett szállnia egy autóba. De részt vett egy Vörös téri díszszemlén is és integetett. Sztálinként szólalt meg a rádióban
ĀEbben az ünnepi órában azonban meglepő dolog történt. Egy nyúlánk, ősz hajú, fekete ruhás, barna szemű, idősebb hölgy érkezett a kapus asztala elé, arcán le- és fölfelé járt a bánat és az öröm
ĀEzerkilencszázhatvankettő őszén az MSZMP Politikai Bizottsága kezdeményezte a koncepciós perekben elítélt személyek közvetlen hozzátartozóival való beszélgetést: életükről, sorsukról, vágyaikról
ĀKét fénykép árulkodik arról, hogy 1946 augusztusában a fatribünös Fradi-pályán olyan futballmérkőzés zajlott, amelynek szereplői később jelentős szerepet játszottak a magyar történelemben, pontosabban a diktatúra éveiben
ĀEgyedül ül a dedikálóasztalnál, és tekintetével embertársai szembogarát lesi. Árva író a tömegben. Társtalan. Nem akad, aki elbeszélgetne vele életről és halálról
ĀReményik Sándor írja egyik levelében annak az asszonynak, aki a fényt jelentette a számára: „Ma pünkösd van, a Lélek ünnepe… Lélekben újra átélem a véghetetlen sok szépet, amellyel a Maga barátsága… – engem megajándékozott.”
ĀSzent II. János Pál pápa egy alkalommal a Szent Péter téren így szólt a világ ifjúságához: „A nyár nagyon fontos számotokra, mert élmények sokasága vár rátok, ami sorsfordító lehet az életetekben”
Ā„Hétfő. Ma este adjuk át Lisztnek a serleget, a feleségemnél. Kérem, bizonyosan jöjjön el. Széchenyi.” A fenti levelet Nemeskéri Kiss Pálné Csapó Idának írta a gróf 1840. január 27-én Pozsonyban