Merre tovább, Törökország?
ĀAnkara megszabadult a valutaalap bábáskodásától, és kitűnő beruházási klímát teremtett

ĀAnkara megszabadult a valutaalap bábáskodásától, és kitűnő beruházási klímát teremtett
ĀHárom közelmúltbeli tapasztalat sarkallt arra, hogy papírra vessem ezt az írást.
ĀKülönös viszonyt ápolunk mi magyarok Európával, és nemkülönben Európa velünk
ĀFejlődésének végső határait érte el a leginkább „multi” jelzővel jellemezhető, nyugatiasnak kikiáltott kultúra a kétezres évek első évtizedében
ĀAz elmúlt években egyre többet lehet arról hallani – első sorban az európai balliberális forrásokban és hazai követőik előadásában –, hogy hazánkban nem működik a jogállam
ĀA 21. század első két évtizedében kellően sok szó esett a fejlődés fenntartható jellegéről, illetve arról, hogy ezt a fenntarthatóságot milyen körülmények veszélyeztetik
ĀA balsejtelmű demográfiai trend megfordítása gigászi erőfeszítéseket követel nemcsak anyagi viszonyaink területén, de a társadalom szemléletformálásában is
ĀA társadalmi berendezkedés egy meghatározott módját tőkés vagy kapitalista jelzővel szokás illetni
ĀA társadalmak olyan emberi közösségek, amelyeket különös és tartós kohézió tart össze, ami hosszú történeti formálódás terméke, és több elemből is összetevődhet
ĀMa ott tartunk, hogy a nemzetközi pénzrendszerrel kapcsolatban általános a bizalmatlanság
ĀA néplélekben régóta evidencia, hogy a világ sorsának alakulását a pénz határozza meg
ĀA luxemburgi külügyminiszter, Jean Asselborn egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy neheztel Magyarországra
ĀSok minden más mellett az egymást követő generációk közötti tudásátadás évezredes, megszokott rendje is változóban van
ĀImmáron negyed százada, hogy a Nyugattal kialakított kapcsolatrendszerünket a hivatalos közbeszéd rendkívül pozitívan ítéli meg
ĀHa valami sok vitát váltott ki, okozott áthidalhatatlan ellentéteket, lett véres konfliktusok forrása az emberiség történetében, az éppen a pénz
ĀSzámtalan hamis balliberális elbeszéléssel találkozunk hazánk és az Európai Unió kapcsolatáról
ĀA gondolatcsíra, hogy mégis lehet valamiféle titkos, de ellenőrizetlen vezérlés a világban, a 2008-as pénzügyi válság után kezdett fokozatosan szárba szökkenni
ĀA legkevesebb, amit nagy biztonsággal elmondhatunk a rendszerváltoztatásról, hogy nem a magyar társadalom elvárásai szerint alakult
ĀA globalizmus lényegéről a rendszerváltozás előtti Magyarországon szinte semmit sem tudtunk, és sokáig jószerivel azt követően sem sokat
ĀNemrég arról szállított hírt a nemzetközi média, hogy Soros György vagyona nagyobb részét – mintegy 18 milliárd dollárt – alapítványokban helyezte el
ĀAggódva figyeljük, hogy a közakarat elég erős lesz-e hozzá, hogy visszaterelje a dolgokat a nyilvános és normális mederbe
ĀNem puszta szócséplés, ha kijelentjük, hogy a német választások után új korszak, a változások kora nyílott Németországban
ĀAz eladósodás okozta azokat az eseményeket, amelyek az embereket a vágyott polgári tulajdonosi pozíció helyett szinte kizárólagosan munkavállalói státusba lökték
ĀTrianon részekre tépte az addig egységes Őrséget, a szélvihar pedig újra eggyé kovácsolta
ĀÉrzékeny vagyok fogyasztóvédelmi ügyekben, mert úgy érzem, fogyasztóként jelentős mértékben ki vagyunk szolgáltatva, mert lényegében az van, ahogy a dolgokat a szolgáltatók ítélik meg, és punktum
ĀAz amerikaiaknak a vezérmondat és a kísérő mondatok egyértelműen azt sugallják, Trump szívesen szakítana az Egyesült Államok már egy évszázados világhatalmi pozíciójával
ĀNéhány éve őszintén lehet remélni, hogy a politikai rendszerváltás nem csak a demokráciát hozta el a magyar társadalomnak, de mind szélesebb körben megélhetővé tette annak anyagi jótéteményeit is
ĀAz emberiség története szorosan összefügg az egymás ellen folytatott háborúkkal
ĀA magyar társadalom azzal a jogos igénnyel vágott bele a rendszerváltásba, hogy a demokrácia egyben elhozza a régóta várt létfeltételi felzárkózást is
