ĀAugusztus 20-án reggel Gyurcsány Ferenc kenyeret sütött, majd meg is szegte azt lelkes rajongói kommentcunamija kíséretében, aztán tudatta velük, itt az idő, „készülünk”
ĀKíváncsian várjuk, hogy a szabad, független és objektív magyar médiumok közül melyek lesznek a befutók, kik fújják majd a Brüsszel által rendelt és finanszírozott nótát, ami értelemszerűen távol áll majd a propagandától
ĀKi ne értene egyet azzal, hogy a közjogi tisztséget betöltő politikus – tehát aki választás útján nyeri el mandátumát, akár pártlistáról, akár egyéni választókerületben – csak olyan személy lehessen, aki feddhetetlen
ĀMit főznének nekünk holnap, ha a kormányrúdhoz kerülnének? Gyurcsány valami olyasmit felelt erre, hogy kiszámíthatóságot és reményt, s elkezdett handabandázni valamit a „profitinflációról”
ĀAz országot miniszterelnökként tönkretevő, majd az ezt követő lassan másfél évtizedben az ellenzéket leuraló Gyurcsány Ferenc a parlamentben tovább folytatta ámokfutását
ĀÖreg vagyok már bohócnak! – ezzel a felütéssel búcsúzott el Horváth András egykori adóhivatali revizor, az ellenzéki politizálás egyik „civil” vezéralakja híveitől
ĀRövidesen üt az igazság órája, megkezdődik a jövő júniusban esedékes önkormányzati választás kampánya. Ha úgy tetszik, a számadás időszaka az önkormányzatok első ötesztendős ciklusában, a „szabad városokban” is
ĀA remény embere, illetve asszonya, Dobrev Klára egy posztban tudatta, hogy – idézzük – addig nem áll meg, amíg az elmúlt évek egyik legnagyobb gazemberségében nem tesznek igazságot
ĀDonáth Anna, a Momentum arca és stratégiai programalkotója kevesellte az Európai Bizottság által megalkotott huszonhét szupermérföldkövet, a napokban egy huszonnyolcadikkal is előrukkolt
ĀLassan leeshetne a magyarországi ellenzéknek, ha Brüsszelből várja a problémák megoldását, azzal azt üzeni a választóknak, hogy az ellenzéki pártoktól ne várjanak semmit