Pirlo egyszerűen zseni, Roberto Baggióval ők az olasz futball utóbbi negyedszázadának legnagyobb tehetségei – Gianluigi Buffon, a világbajnok Squadra Azzurra kapusa mondta e tirádát arról a futballistáról, aki hétfőn jelentette be visszavonulását. És a szintén zseni kapuvédő nem tévedett
(Forrás: Wikipedia)
Mindig is kicsit különc volt Andrea Pirlo az olasz futballban. Tudásával is kiragyogott, de nem csak amiatt. Dúsgazdag, acélgyáros családból származik, és már befutott játékosként gyakran kérdezték hátteréről, de mindig nagyon finoman kitért a válaszok elől, annyit mondva, pénzről sohasem beszél.
A Bresciához közeli Fleróban született 1979. május 19-én, két helyi kiscsapatban is játszott, de tizenhat évesen és kétnaposan már bemutatkozott az első osztályban. Tizenkilenc évesen igazolt először sztárcsapathoz, 1998 és 2001 között az Internazionale játékosa volt, de nem az volt pályafutása legboldogabb szakasza. Pirlo nem tudott bekerülni az első csapatba, ezért a klub kölcsönadta, előbb a Reggianának, majd a Bresciának. Az ifjú Andrea ott aztán együtt játszott kamaszkora egyik bálványával, Roberto Baggióval, de nem emiatt lett sorsfordító számára a 2001-es tavasz. Carlo Mazzone edző kitalálta, hogy Baggio mellé nem kell még egy támadó középpályás, ellenben a pályán is rendkívül intelligens Pirlo kiválóan alkalmas a visszavont játékmester szerepkörére. Egy csapásra berobbant a calcio elitjébe. Szerencséje is volt, az Inter és a Milan között nem gyakoriak a nagy üzletek, de akkoriban a két klub hajlott az ilyesmire. Carlo Ancelotti keze alá került, aki rábízta a Sacchi és Capello által irányított Milanok óta alakult legjobb piros-fekete gárda irányítását. Pirlo tíz évet játszott a Milanban, s különösen a 2007-ig, a második BL-győzelemig fantasztikusan futballozott. Olyan társak közül is kiragyogott játékával, mint Paolo Maldini, Alessandro Nesta, Kaká és Andrij Sevcsenko. Közben alapember lett a válogatottban is, amellyel 2006-ban valóra váltotta minden futballista álmát: világbajnoki címet nyert.
„Búcsúzóul” 2011-ben még bajnok volt a Milannal, majd az évtized legjobb olasz csapatához, a Juventushoz igazolt. A kilencedik olyan futballista lett, aki az Interben, a Milanban és a Juventusban is játszott. A Juvéban reneszánszát élte, a BL-döntőbe jutott a csapattal, miközben sorozatban nyerte a bajnoki címeket. Méltó volt futballistaként kapott, nagyon is sokat mondó, stílusát és tudását elismerő becenevei-re: „Építész, Professzor, Maestro”. Sőt, kapott egy újat, a zsenialitására utaló Juve-szurkolóktól: Mozart.
A 116-szoros válogatott középpályás 2015 nyarától a New York City FC-ben játszott visszavonulásáig. Szegényebb lesz nélküle a futballvilág.
