Nyilasi Tiborral, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagjával beszélgettünk az NB I-es bajnokság újításairól, a közelgő Magyar Kupa-döntőről és a nyári Európa-bajnokságról. A Ferencváros hetvenszeres válogatott ikonja kritikával illette az élvonal csapatainak játékstílusát – szerinte a támadófoci elengedhetetlen a magyar futball fejlődéséhez. A Storck-csapat mentalitása a régi, sikeresebb válogatottakra emlékezteti őt, a nyáron pedig jó futballt vár Geráéktól.
Mit csinál mostanság egy Európa-bajnokságra készülő ország szövetségének elnökségi tagja? Gondolom, megsokasodtak a teendői...
A bajnokság lezárása és az újra való felkészülés van most napirenden a szövetségben. Különös figyelmet kapnak a változó utánpótlás-versenykiírások. Természetesen az Európa-bajnokság szervezőmunkájában is benne vagyunk, szóval igazán sűrű napjaim vannak mostanában, beleértve a hétvégéket is. De nem panaszkodom, hiszen nagyon örülök, hogy a játékkal foglalkozhatom.
Akkor nézzük a bajnokság lezárását! Egyik idei újítás a tizenkét csapatos élvonal volt. Mit gondol, jót tett ez a magyar futballnak?
A szövetség jól döntött, amikor csökkentette a létszámot. Ha visszatekintünk, láthatjuk, mennyi anomália volt a magyar futballban. Mostanra megszűnt a káosz, eltűntek a tartozások, amelyek miatt sem a játékosok, sem a klub dolgozói nem tudtak nyugodtan a feladatukra koncentrálni. Az MLSZ szigorú előírásainak egyik gyümölcse tehát, hogy minden NB I-es klub kiszámíthatóan, pontosan éli az életét.
Előbbre lépett a szakma is?
Ebből a szempontból is jó döntést hoztunk. Más kérdés, hogy szerintem a csapatok rosszul reagáltak a változásokra. A Ferencvároson kívül egyik sem vállalta fel a támadófutballt. A Fradinak remek játékosokból álló, jól összerakott kerete van, emellett korszerű futballelemeket próbált a játékba csempészni. A bátor focijának köszönhetően nyerte meg simán a bajnokságot. Győzelemre törekvés, dominancia, a játék uralása jellemezte a csapatot, s mindezt a többiekből hiányoltam.
Az ön által említett „rosszul reagálás" tehát a taktikákra vonatkozik?
Mondhatjuk így is. A Fradi meg akarta nyerni a meccseit, míg a többiek a vereség elkerülését célozták meg. Emiatt volt a második és az utolsó helyezett között szoros a bajnokság. Azt gondolom, hogy az igazi izgalmak a következő bajnokságtól várhatóak. A mezőnynek példát kell vennie a Fradiról, amelyet állandó alkalmazkodással nem lehet megverni. Ha valaki jó helyezést akar elérni, akkor fel kell vállalnia a támadófutballt. Kénytelenek lesznek rá, mivel nagyon kicsi a különbség a csapatok között. Az marad talpon, aki kitör, aki változtat a magyar futballt az elmúlt években jellemző mentalitáson. Persze mindehhez megfelelő játékoskeret is szükséges.
Egyelőre az eredményességre törekvés felülírja a támadófutballt.
Igen, de muszáj szemléletet váltani, s visszatérni a magyar futball gyökereihez. Ha labdarúgásunkat jó irányba akarjuk mozdítani, akkor minél több csapatnak kell felvállalnia azt a felfogást, taktikát, amelyet a Ferencváros képvisel. Ekkor láthatunk majd izgalmasabb és közönségszórakoztatóbb kilencven perceket.
Labdarúgásunk jó irányba mozdításához elengedhetetlen az utánpótlás megfelelő képzése. Ez ügyben is debütált egy új szabály, mely a magyar fiatalok szerepeltetését ösztönzi. Érzi ennek hatását?
Osztrák példát használva, ajánlásokat tettünk a csapatoknak, s ezek szerint pénz jár például a húsz éven aluli játékosok szerepeltetéséért. Az ötlet bejött. Sokan már előbb is bevezették volna ezt a módszert, mert látták, hogy a honi kisebb csapatok klubmenedzsmentjeinél nem volt prioritás a tehetségkutatás és -nevelés. Azt szeretnénk elérni, hogy ez megváltozzon. Csak így lehet nekünk is labdarúgónk a világ élvonalában, mint a környékből mondjuk a szerbeknek vagy a horvátoknak.
Ha a nemzetközi kupákat érő helyezéseket nézzük, akkor az NB I végeredménye megfelelt az erőviszonyoknak?
Ezt majd az élet eldönti. Minden évben úgy indulunk neki a nemzetközi kupasorozatoknak, hogy na most megcsináljuk. Az eredményesség a megfelelő erősítéseken fog eldőlni.
Viszont nem biztos, hogy lesz idő az új játékosokat beépíteni. Topcsapatainknak szinte rögtön az Európa-bajnokság után selejtezőket kell játszaniuk.
Valóban extrém helyzetben vagyunk: alig ért véget a bajnokság, és nyakunkon az Eb, majd az azzal szinte párhuzamos nemzetközi kupák. A csapatok vezetői biztosan átgondolták már a szituációt, s pontosan tudják teendőiket. Nem lesz könnyű, kíváncsian várom, milyen vérfrissítéseken esnek át a klubok.
A válogatott negyvennégy év után jutott ki egy újabb kontinensviadalra. Dzsudzsák tehermentesen léphetnek pályára Franciaországban, Nyilasi Tibor örömfocit vár tőlük. Fotó: MTINe rohanjunk ennyire előre, hisz hátra van még egy mérkőzés a szezonból, méghozzá a Magyar Kupa döntője. Mit vár a meccstől?
A hangulat és az időjárás is jónak ígérkezik – kicsit ismét feldobja valami a labdarúgásunkat. A Fradinak mindig lélektani előnyt jelentett a hazai pálya. Persze a közönség erős buzdítása sokszor kontraproduktívvá vált már a mi időnkben is: kinyíltunk, Tőrőcsikék pedig éltek az alkalommal, és megvertek minket. Akár most is elképzelhető ilyen forgatókönyv, de látva az Újpest formáját, a Fradit tartom toronymagas esélyesnek. Persze, tudjuk jól, hogy a derbi az derbi....
A futballünnep pedig Franciaországban folytatódik a nyáron. Ön több nagy tornán is futballozott , s most mit gondol, a futball-láz, a várakozás hasonló volt a nagy időkben is?
Szerencsés vagyok, mert háromszor is átélhettem, hogy egy nagy sorozat végén kijutottunk az aktuális világeseményre. Teljes őrület volt az országban, és ezt most is érzem. Itt a bizonyíték, hogy rengetegen imádják a futballt hazánkban, viszont sok az alvó szurkoló, akit egy-egy válogatott meccsel pillanatok alatt fel lehet ébreszteni. Számtalan drukkerről tudok, aki vállalva a szerényebb körülményeket is – autóban alvás, itthonról vitt élelem – elutazik Franciaországba, mert az jó bulinak ígérkezik. Azt gondolom, a magyar válogatottnak is hasonlóan kellene felfognia az Eb-t.Mi mindig a nagy teher miatt buktunk el, most erről nem beszélhetünk. Fontos, hogy a játékosok érezzék a bizalmat, a szeretet, és azt, hogy most senki sem Eb-győzelmet vár tőlük, hanem igazi örömfocit. Ha a srácok oroszlánok módjára küzdenek, akkor a csoportkörből továbbjuthatunk – ez pedig már óriási siker lenne.
Mit gondol, sikerül majd Geráéknak ilyen felfogásban játszaniuk?
Nagyon szép egy évet töltöttem a csapatnál, s volt alkalmam személyesen megismerni a játékosokat. A szívembe zártam őket, láttam hogy élték meg az edzéseket, a vereségeket, győzelmeket – azt mondhatom, hogy Dárdai Pali kivételes egyénisége révén ez a csapat lépésről lépésre egyre több erőt, önbizalmat és hitet szívott fel, aminek eredménye az Eb-részvétel lett. Ezek a tulajdonságok megmaradtak, így nem kell a nulláról kezdenünk Franciaországban. Kivételes időszakokat éltem át játékosként is a válogatottnál. Az edzőtáborokban éreztem a baráti légkört, és ugyanezt látom a mostani generációnál is. Ez a csapat szépen összeállt, a játékosok elfogadták és kedvelik egymást, tudnak a másikért küzdeni. Ez pedig már fél siker.
