Ma, május 11-én ünnepli nyolcvanadik születésnapját az olimpiák történetének legsikeresebb vívónője, Rejtő Ildikó. A Nemzet Sportolójával beszélgettünk a jeles nap előtt.
– Hogy és kivel ünnepel?
– Ez a hét az ünneplések hete lesz. Családi körben emlékezem meg arról, hogy mennyire repül az idő. És volt klubomban, az Újpestben is felköszöntenek. Ezeket az ünnepségeket azért szeretem, mert ilyenkor találkozom a volt versenyzőtársaimmal. Hála Istennek még sokak élünk a régiek közül, és lesz mire emlékezni. Aztán Schmitt Pált fogjuk felköszönteni, aki szombaton lesz hetvenöt éves.
– Nem lesz túl fárasztó a sok ünneplés?
– Még nem fejeztem be a felsorolást, mert pénteken az olimpiai bajnokok klubjában is lesz egy fogadás, ahol szintén sok olimpikonnal találkozhatok. Szerencsére jól vagyok, bírni fogom az ünnepségeket.
– Ha visszanéz, mit lát a maga mögött hagyott éveken?
– Egy sikeres életet. Boldog ember vagyok, és ha újrakezdhetném, megint a vívásra adnám a fejem. Talán ha újból kezdhetném, több érmet szeretnék begyűjteni, bár a trófeák számát tekintve így sincs miért szégyenkeznem. Legfeljebb annyiban, hogy az ezüst- és bronzérmeket nemesebb fémekre cserélném. De hiányérzet így sincs bennem.
– Hogy telik egy napja?
– Mivel kertes házban lakom, így vannak virágaim és konyhakerti növényeim is, amelyek igénylik a sok-sok törődést. Rajtuk kívül van két kutyám és természetesen a családom - ezzel kellett volna kezdenem a felsorolást. Mert a családom a legfontosabb számomra.
– Túl az ilyen születésnapi összejöveteleken, mennyire tartják a kapcsolatot a régi sportbarátok?
– Rendszeresen találkozunk. Éppen a közelmúltban volt Törökbálinton a veterán vívók országos bajnoksága, ahová engem is meghívtak. No nem versenyzőnek, csak a díjakat átadni. Nagyon drukkoltam egykori csapattársamnak, Dömölky Lídiának, hogy nyerje meg az aranyérmet, és sikerült is kiszurkolnom.
– Ön a nemzet sportolója. Földi Imre halálával megint megüresedett egy hely. Ha önt kérdeznék, akkor kit javasolna a nemzet sportolójának?
– A magyar sport nagyon eredményes, sok kiváló sportolója volt. Tehát nagyon sokat kiérdemelték ezt a jelentős erkölcsi és anyagi elismerést. Nevet most ne várjon tőlem. De ígérem, körültekintően fogunk javaslatot tenni, s akit választunk, az megérdemli ezt az elismerést.
Öt olimpia mindegyikén érmet szerzett
Rejtő Ildikó rendkívüli olimpiai pályafutása 1960-ban Rómában kezdődött: öt olimpián indult, mindegyiken érmet szerzett. A hét medália közül kettőt egyéniben ért el, Tokióban olimpiai bajnok, Mexikóvárosban bronzérmes lett. Élete legnagyobb sikerét a japán fővárosban, 1964-ben érte el: duplázott. Akadt egy specialitása: hihetetlen hidegvérrel nyerte meg a legnagyobb versenyeit hármas holtverseny után. 1963-ban a gdanski világbajnokságon Sákovicsné Dömölky Lídiával és Juhász Katalinnal szemben nyerte meg a „szétvívást”. Egy évvel később Tokióban az olasz Antonella Ragnóval és a német Helga Meesszel kellett újráznia. Előbbit 4:1-re, utóbbit 4:0-ra verte meg, pazar tudásán kívül kötélidegzetét is megmutatva. S aztán társaival megnyerte a csapatversenyt is.
