Most, hogy elvert minket a villanyszerelőkből, szobafestőkből, éjjeliőrökből és egyéb becsületes munkásemberekből összeállt amatőr válogatott, amely a rendkívüli játéknapra tekintettel a múlt héten már kettőt is edzett s fennállása óta másodszor nyert tétmeccset, elővehetjük a gyalogsági ásót.
Az eredmény történelmi. Számukra mennyország, számunkra szemlesütés, szégyen – és pokol. Hol van ehhez képest Marseille és Irapuato? Hol van bármi? Hol van az, hogy több igazolt focistánk van, mint amennyi Andorra lakossága? Mi hol van, tehát? A részletekben. Ahol az ördög tanyát vert. Íme, egy darabka a kirakósból. Azt találta hebegni a celebes üdvöske a meccs után, hogy: „Kikaptunk Andorra ellen, felesleges bármit mondanom (mégis mondott, nem kellett volna), levetették velünk a mezt. Egy éve ilyenkor a csúcson voltunk, most meg a pokolban. Ez mindennek az alja.” Dzsudzsák, beceneve Dzsudzsi, ezzel folytatta: „Én vagyok az, akit legelőször kell ütni.” Vallomása szerint nem volt még hasonló helyzetben a pályafutása során, tudja, hogy neki kell csapatkapitányként összerántania a válogatottat.
Megnyugtatásként: nem ütünk. Elhisszük, Dzsudzsi mindent megtett. Ennyit tud. Ezt kellene belátni végre. Hogy is mondta Göröcs János, a legenda, a magyar labdarúgás egyik fénylő csillaga néhány héttel ezelőtt: „Dzsudzsákot annyira ajnározzák, annyira fölkapták, pedig egy közepes futballista, nem több.” Kedves Dzsudzsi, hallgasson Titire, ne rántson össze semmit, inkább adja le a válogatott szerelést az MLSZ-nél, tegye mellé az érdemtelenül viselt kapitányi szalagot, adjon hálát a Jóistennek, hogy a közepes képességeivel eddig jutott, s éljen boldogul az araboknál. Néha pedig jusson eszébe, miért is nem kellett soha egyetlen komoly klubnak sem, amióta elhagyta Eindhovent. De ne aggódjon, lejár a szerződése az al-Vahdánál, és harmincvalahány évesen boldogan szerződteti majd jó pénzért egy magyar élvonalbeli klub, ahol rugdoshatja a gólokat a Balmazújvárosnak.
Ez a kis darabka a magyar foci nevű játékocska hű lenyomata. És valójában a legalja.
