Nem a magyar kézilabda erősségét, hanem néhány hazai klub anyagi lehetőségét bizonyítja, hogy a Győr és Veszprém is döntőt játszott a Bajnokok Ligájában.
De míg a majdnem világválogatott ETO – 11 külföldi játékossal – sorozatban negyedszer győzött a női BL-ben, addig a Veszprém a negyedik fináléját bukta el. Persze a Vardar újabb sikere sem a macedón kézilabda erejét mutatja – a férfi válogatott 15. lett az idei vb-n, míg a magyar a 10. – hiszen a BL-győztes csapat keretében mindössze négy hazai játékos volt, ugyanannyi, mint a Veszprém együttesében. De míg a súlyos anyagi gondokkal küzdő Szkopje fizetésre váró zsoldosai már a negyeddöntőben a Szeged, majd az elődöntőben a Barcelona ellen úgy küzdöttek, mintha az életükért játszanának, addig a jól fizetett veszprémi játékosok hibát hibára halmoztak, s minden támadást középen erőltettek. A búcsúzó Nagy László megfogalmazása szerint: „A nagy akarásnak nyögés lett a vége”. A lett óriás, Dainis Kristopans viszont elárulta a győzelmük forrását: „A mi titkunk az, hogy olyanok vagyunk, mint egy család.” Ehhez a tavaly Szegedtől elküldött Stas Skube hozzátette: „Az akaratunk, a nagy szívünk minden akadályt legyőz.” Ezt a mentalitást pedig sok-sok gyakorlással sem lehet megtanulni. Ez a vereség azért is fájó, mert a Veszprém több játékosának ez volt az utolsó lehetősége, hogy felérjen a csúcsra. Némi vigasz, hogy az elszalasztott újabb lehetőség, az elveszített finálé nem a magyar kézilabda, hanem a veszprémi zsoldosok veresége.
