Meg kellett halnia a háromszoros Forma–1-es világbajnok brazil Ayrton Sennának, hogy csak a profitra összpontosító vezetők végre szigorítsanak a pilóták védelmében a biztonsági előírásokon.
A pályákat átépítették, a versenyautókat áttervezték, bevezették a nyakat és fejet védő HANS-rendszert, ennek köszönhetően a száguldó cirkuszban több mint húsz éven keresztül nem vesztette életét versenyző, a francia Jules Bianchi 2014-es Japán Nagydíjon szerzett sérüléseivel és későbbi halálával tört meg ez a sorozat.
Szörnyű lelkiállapotban ült be autójába 1994. május elsején Ayrton Senna a San Marinó-i Nagydíjon. A versenyhétvége baljós előjelekkel indult: az első szabadedzésen a brazil Rubens Barrichello teljes gázzal a falnak vágódott, de túlélte a balesetet. Másnap az újonc osztrák Roland Ratzenberger vesztette el uralmát 300 kilométer/órás sebességgel száguldó járműve fölött, és a kórházban meghalt. A tragédia nagyon megrázta Sennát, akinek a verseny orvosa, Sid Watkins professzor azt javasolta, hagyja abba a versenyzést, és menjenek el együtt horgászni. A brazil világbajnok azt mondta, nem teheti, majd másnap a futamon az élen autózva a hetedik körben 310 kilométeres sebességgel gumikorláttal nem védett betonfalba csapódott. Versenyautójának jobb első kerék az ütközés után fejen találhatta, míg a kerékfelfüggesztés egy darabja behatolt a pilótafülkébe, és átszúrta a sisak jobb frontális területét. Sid Watkins sietett segítségére, aki később úgy nyilatkozott: „Halkan lélegzett. Felhúztam a szemhéját, és egyből megbizonyosodtam arról, hogy súlyos agysérülése van. Kiemeltük a pilótafülkéből, és letettük a földre. Mint ahogy mi is, ő is sóhajtott, és bár nem vagyok vallásos, úgy gondolom, abban a pillanatban a lelke elhagyta a testét.” A világbajnok kívánsága így teljesült: „Ha olyan balesetet szenvedek, amely az életembe kerülhet, azt remélem, hogy gyorsan és azonnal történik majd. Nem akarok tolószékbe kerülni. Ha élek, teljes életet akarok élni, teljesen átélve mindent, mert intenzív ember vagyok.” Államfőhöz méltó brazíliai temetésén másfél millió ember vett részt, és háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el. Az autósport harmincnégy évesen elhunyt legendájának számos szobrot és emlékművet emeltek, az egyiket az imolai pályán, a végzetes baleset helyszínén.
