Sokáig a MOB titkára volt, majd három olimpia – Sydney, Athén, Peking – szervezőbizottságában dolgozott Vajda László, s az elmúlt években olimpiai pályázatokban vállalt szerepet. Tokióval (2016) és Madriddal (2020) nem nyert, de a legutóbbi, 2018-as pjongcsangi kandidálással sikeres volt, és jelenleg a 2022-es téli olimpiára is jók az esélyei Pekinggel. Az olimpia óta családjával Pekingben él, és lelkesedik a budapesti rendezésért, márt csak azért is, mert, mint mondja, a sport összehozza az embereket.
– Legutóbb a pekingi olimpia idején beszélgettünk, és akkor Londonba készült. Aztán mégsem költözött, maradt Pekingben. Miért nem dolgozott Londonért?
– London tényleg szóba került Peking után, de aztán maradtam, mert a kínai és ázsiai lehetőségek ígéretesebbnek tűntek hosszú távon. Kínai kollégáim, barátaim pedig hevesen marasztaltak. Így utólag úgy érzem, jól döntöttem, hogy Pekingben maradtunk. Nem titkolom ugyanakkor, hogy három előző nyári olimpia után „nem dolgozni” a következőn, a londonin, azért elgondolkodtatott.
– Mire jutott? Tizenöt éve más városok, más országok olimpiai rendezésén munkálkodik, mit gondol, milyen lenne Budapest sikeréért dolgoznia?
– Sportnyelven fogalmazva, örömmel venném, ha végre hazai pályán is játszhatnék. Ráadásul Budapesten születtem, és külföldre költözésünk előtt ott éltem. Különleges város számomra, emellett igen népszerű a világban, főként Európában és Ázsiában. Óriási megtiszteltetésnek venném, ha Budapest számítana rám.
– Felkérték már? Esetleg végleg hazaköltözne a család?
– Beszéltünk már arról, vállalnék-e szerepet egy budapesti kandidálásban. Természetesen örömmel fogadnám a felkérést, és a hazaköltözést sem zárom ki.
– Mit tudna hozzátenni egy budapesti pályázathoz?
– Most három kandidálás áll mögöttem: 2016 Tokió, 2018 Pjongcsang és 2020 Madrid. Jelenleg a 2022-es pekingi téli kandidálásnak dolgozom, szaktanácsadóként. Átfogó a feladatköröm: technikai aspektusok, kommunikáció, nemzetközi kapcsolatok és lobbi, stratégia és pozicionálás. Úgy érzem, kapcsolatrendszerem és tapasztalatom jelentősen hozzájárulhatna Budapest pályázatához.
– Mi szólhat Budapest mellett?
– Az, hogy népszerű, hogy jól „eladható”, és nemzetközileg is elismert sport- és olimpiai sikereket tudhat maga mögött.
– És mi szólhat ellene?
– A város mérete az Agenda 2020 előtt aggasztott volna, de az új irányvonalak mentén ez kezelhető. Szállodai kapacitásunkat mindenképpen növelni kell. Pest általános képe kiváló, az infrastruktúra fejlesztésére pedig kandidálástól függetlenül is szükség van.
– Ötezerkétszázmilliárd forintra becsülik a költségeket, ez mennyire reális becslés?
– Számomra reálisnak, bár kissé magasnak tűnik. Ismerni kellene ehhez a költségek meghatározó, legnagyobb elemeit, különösen a közlekedési infrastruktúra és a helyszínek kérdését. Szigorúan kell értékelni, hogy melyek azok az elemek, amelyek valóban szükségesek a rendezéshez. A többi, a város szempontjából amúgy fontos, de az olimpiához kevésbé köthető elemet pedig le kell választani erről a költségvetésről. Tapasztalatom szerint rengeteg vitához, félreértéshez és sokszor demagógnak tűnő érvelésekhez vezet az úgynevezett olimpiai költségvetés megvitatása. Fontos a tiszta definiálása azon befektetéseknek, amelyeket az olimpia „katalizál”, és azon befektetéseknek, amelyeket valóban az olimpia követel. Az utóhasznosítás kritikus kérdés, különösen az Agenda 2020 jegyében, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyik legfontosabb kandidálási követelményévé vált.
– Mit jelentene a fővárosnak és az országnak a rendezés?
– Erre talán a legegyszerűbb válasz a barcelonai példa. Barcelona 1992-t követően vált Európa egyik kedvenc és a világ egyik igazán ismert városá- vá. Budapest kiléphet az igazi nemzetközi porondra: óriási gazdasági konzekvenciákkal. Peking méreténél fogva nehezen vethető össze Budapesttel, mégis, én első kézből tapasztaltam, ahogy Peking és Kína kinyílt, és jelenleg – minden ellentmondásával együtt – a világ egyik legnépszerűbb turisztikai úti célja, kulturális és gazdasági téren is. Ami pedig a nemzeti identitást illeti, talán London a legjobb példa, bár a 2000-es sydney-i vagy a 2010-es vancouveri játékok is hasonló hatással jártak. Egy viszonylag fáradt és passzív Anglia az angol sportolók sikereivel feléledt, félretette szkepticizmusát, és egységes nemzetként jelent meg. Büszkén, emelt fővel, optimistán. Angliát semmi nem hozta így össze sok évtizede. Budapestre és Magyarországra gondolván mindez eszembe jut.
– Mennyiben segít az Agenda 2020?
– Véleményem szerint, ha nincs az Agenda 2020, Budapest esélyei nagyon csekélyek lennének, így viszont igazi, komoly jelöltté vált. Hozzátenném, hogy német barátaink ezt felismerve jelölték Hamburgot Berlinnel szemben.
– Egy sikeres vizes vb nyilván sokat segítene a pályázatnak. De mi szólhat még Pest mellett?
– A sok-sok rendezési tapasztalat igen fontos. És Budapest mellett szólhat, hogy a régióban még nem volt olimpia. Továbbá Budapest lehetne az igazolása annak, hogy mennyire veszi komolyan a NOB a saját maga által készített Agenda 2020-at.
– Mi az, amit eddigi szervezési tapasztalatai alapján föltétlenül elkerültetne Budapesttel?
– A nyugodt hazai háttér, társadalmi és politikai összefogás, összakarat, lakossági lelkesedés és az ellenzők konstruktív, nem érzelmi hozzáállása mind kritikus tényező. Sok sikertelen kandidálást láttam, ahol ezek a tényezők ásták alá a törekvéseket. A NOB, cseppet sem meglepő módon, olyan helyszínekre megy, ahol szívesen fogadják a játékokat.
– Akkor, ha jól értem, sokban a közhangulaton, az emberek támogatásán múlik a siker.
– Alapvető fontosságú az emberek támogatása, hiszen az olimpia nem ellenük, hanem éppen nekik szól. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy ellenzők mindig és mindenütt vannak. Ez természetes, és a demokrácia része, hogy ők is megszólalhassanak, elmondhassák véleményüket, kinyilváníthassák álláspontjukat. Viszont a sport, így az olimpia is – anélkül, hogy szentimentális lennék, kimondom – olyan területe az életnek, ahol az ellentéteket könnyű félretenni.
