Vajda Attila olimpiai bajnok kenusunk mélyvénás trombózissal a Szegedi Tudományegyetem klinikáján fekszik.
A sportoló hétfőn még átvette az év legjobb kenusának járó címet a szövetség gáláján, szerdán este került kórházba. Az orvosok azt mondták Vajdának, hogy legalább három hónap pihenő vár rá, és azt követően kezdheti el a mozgást.
Vajda Attila (Fotó: MH)
– Hogy derült ki ez a súlyos betegség?
– Három hete elkezdett fájni a bal lábam, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a dolognak, azt hittem, az edzésen meghúztam. Aztán nem javult a lábam, és konzultáltam a keretorvossal, aki szintén húzódásra gyanakodott, ezért kenőcsös kezelést javasolt. Mindenképpen szerettem volna magam kivizsgáltatni. Péntekre volt is időpontom egy specialistánál, de szerdán már annyira fájt a lábam, hogy szinte rá sem tudtam állni. Bejöttem a klinikára és azonnal itt tartottak.
– Mik voltak a tünetek?
– Külsőleg szinte semmi sem látszott azonkívül, hogy a bal lábam kicsit dagadtabb volt a másiknál. Higgye el, én hozzá vagyok szokva a kínzó edzésekhez, fájdalmakhoz, de annyira fájt a lábam, hogy még az ellenségemnek sem kívánom. Most is, amikor beszélünk, a bokámtól a csípőmig be vagyok fáslizva. Így fekszem.
– Mit mondanak az orvosok?
– Azt, hogy öt-hat napig szinte fel sem kelhetek az ágyból. Ha minden jól megy és semmi sem jön közbe, akkor utána elengednek. De mozgásról szó sem lehet.
– Mennyi időre jósolják a teljes felépülését?
– A legoptimistább orvosi vélemény szerint is három hónap kényszerpihenő vár rám. Az első négy héten még semmit sem csinálhatok, utána jobb esetben elkezdhetek sétálni, és ha megint nem jön semmi közbe, akkor tizenkét hét után lassú séta és óvatos mozgás következhet. Hát mit mondjak, ez nem hiányzott.
– Hogyan fogja átvészelni ezeket a lábadozós napokat?
– Szerencsére azért deréktól felfelé mozoghatok, erősíthetek, ki is fogom használni, hogy ha majd visszatérhetek, ne teljesen a nulláról kelljen indulnom.
– Gondolom, rokonok, ismerősök most egymásnak adják a kilincset, látogatják és aggódnak.
– Szerencsére különösebb aggodalomra már nincs ok, mert jó kezekben vagyok. Tényleg, a csapattársaim, sporttársaim, barátaim, mindenki telefonált már. És ez nagyon jó érzés. Mert ez is bizonyítja, hogy fontos vagyok.
– Ha három hónap után elkezdheti a mozgást, akkor nem lesz önben félsz, hogy esetleg kiújulhat
a mélyvénás trombózis?
– Nem. Nem vagyok egy félős gyerek. Sőt, ha zöld utat kapok az orvosoktól, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy pótoljam ezt a kényszerpihenőt. Tudja, igazából azért is bánkódom, mert szerettem volna ott lenni korábbi sporttársam, Kolonics Gyuri életéről szóló film bemutatóján, de így csak gondolatban leszek ott.
