Öt tinédzser meghalt, további két nő kritikus állapotban került kórházba, míg egy fiatal nő és egy hétéves gyermek súlyos sérüléseket szenvedett abban a balesetben, amely Írországban következett be, amikor egy BMW az egyik autópályán a forgalommal szemben haladva összeütközött egy szabályosan közlekedő autóval.
Az elhunytak valamennyien a szabálytalanul közlekedő kocsiban ültek. A hír már önmagában is sokkoló, ám még letaglózóbb, hogy az eddigi vizsgálatok szerint nem véletlenül tévesztett irányt a BMW sofőrje, szándékosan ment szembe a forgalommal, amire utasaival együtt előre készülhetett, hiszen valamennyien csuklyát vagy álarcot viseltek haláluk pillanatában.
Természetesen azonnal megindultak a találgatások, hiszen ilyen eszement kalandot csak rendkívüli helyzet magyarázhat, mondjuk egy autólopás, vagy más még súlyosabb bűncselekmény, amit feltétlenül el kívántak kendőzni. Mint kiderült, nem a rendőrök elől menekültek, sőt egyáltalán nem menekültek, mert üldözőknek nyomát sem találták. Egyértelmű válaszokat még nem leltek a hajmeresztő műveletre, így a rendőrség arra is figyelmeztetett, hogy időnként a sofőrök kifejezetten a közösségi médiában megszerezhető lájkok miatt hajtanak a forgalommal szemben.
Csak feltételezés, hiszen nem bukkantak megdönthetetlen bizonyítékra, a felelőtlen „játszadozásról” élő közvetítés ezek szerint nem volt, ám mégis elborzasztó a feltételezés, hogy csupán magamutogatásból, rosszul értelmezett hírnévhajszából következett be a tragédia. Persze, a rendőrség nyilván nem ok nélkül tette közzé a felhívást, a tapasztalataik alapján hívhatták fel erre az eshetőségre a figyelmet. A közösségi média, ami elvben éppen a közösségépítéshez biztosíthatna hatalmas lehetőséget, nem először válna a pusztítás csatornájává.
A veszélyekkel régóta tisztában vagyunk, csak éppen azt nem tudjuk, hogy szabjunk gátat ezeknek az önemésztő ötleteknek, mi is a határ? Az interneten egy békés „Ki nevet a végén-partival” aligha lehet sikert elérni, a népszerűséget – jobb elképzelés híján – hajmeresztő akciókkal lehet kivívni, ezek a vakmerőségek mindig hasítanak a neten. Az őrült elképzeléseknek pedig nincs határa, a legagyatlanabb mutatványokra is rá lehet licitálni. Legalábbis mindaddig, amíg ezt a közösségi oldalak működtetői lehetővé teszik. Ne feledjük, nélkülük nem megy, ha láthatatlan a produkció, értelmét is veszti!
Elejét lehetne ugyanis venni az ilyen önpusztító, sőt ártatlanokat veszélyeztető kalandoknak, csupán annyit kellene tenni, hogy az oldalak adminisztrátorai blokkolják a megjelenést, ahogy erre például a nem kívánatosnak ítélt politikai tartalmak esetében gyorsan reagálnak is. Mégsem teszik, hiszen számukra az a legfontosabb, hogy pörögjön az oldaluk, több látogatójuk legyen, mint a konkurens csatornának, és amíg milliárdos büntetéseket nem kapnak, addig nem áll érdekükben a korlátozás. Évek óta visszatérő probléma a közösségi média szabályozása, ám érdemi megoldások valódi akarat nélkül nem történhetnek. Pedig, ha egy repülőgépgyártó felelőssé tehető az általa épített repülők balesetei miatt, akkor a közösségi oldalak sem menthetők fel a közvetített tartalmak alól. A szűréshez mostanság nem csupán az emberi szem áll rendelkezésre, a mesterséges intelligenciát is alkalmazzák már, és a szükséges fejlesztésekhez nélkülözhetetlen pénzből sincs hiány, hiszen a legnyereségesebb üzletágat mozgatják. Értem én, hogy a korlátozások éppen ezekből a dollárokból csippentenek le, csakhogy az őrültségek közvetítésének ára kellene legyen, és nem csupán a fiatalok vagy az ártatlanok életében.
