Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja
és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék
Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap
felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk
elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek,
látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek
a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült
jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek!
Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt!
Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok
meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába.
Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
