Ó édes könnyek, hölgyem
csodás szeméből szinte záporozva
hulltok, az illatosra
fehérített kendőt átnedvesítvén –
más földre tartok ím én
s e zálogot viszem csupán magammal,
bár jól tudom: soká ez sem vigasztal –
napon sietve szárad.
S én távol sírok, elemészt a bánat.
(Fordította Baranyi Ferenc)
