Olimpikák

Sokáig az 1-esre esküdtem. A nyakamban arany 1-es számot viseltem, mert az munkált bennem: bármit teszek, én legyek benne a legjobb. A költővel vallottam: „Nem, ne legyen közepes, vacak átlag / sem a sárcipő, / sem a ház. / Bűn a középszerűség, akárcsak a hazug szó: elfajulás.”

*

De aki második, az még nem középszerű. Feltéve, ha olyanok között szorul a második helyre, akik között bármikor lehetne első is. A 2-es számjegy rezgései összhangban vannak az 1-esekével – legalábbis a numerológia szerint.

*

És ez még akkor is igaz, ha az első is lehet középszerű vagy annál gyengébb.

*

De nem szeretnék első lenni egy olyan versenyben, ahol a bajnok középszerű.

*

Második szeretnék lenni egy olyan versenyen, ahol az első nem középszerű.

*

A 2-es számjegy a holdat jelképezi. A 2-es birtokolja a nap feminin tulajdonságait, és egyedül ez az oka annak, hogy bár az 1-es és a 2-es számjegyek karakterükben határozottan ellentétesek, rezgéseik harmóniában vannak egymással, és jó kombinációt alkotnak.

*

Ott, ahol a második is első.

*

De hogy az olimpiára térjek, mindenki azt kérdezi, hány aranyérmet nyerünk? Senki sem kérdezi: hány második helyet szerzünk?

*

Richard Nixon egykori amerikai elnök szerint: „A második hely az olimpián ezüstöt jelent. A politikában pedig azt, hogy elfelejtenek.” Bobby Layne egykori hivatásos amerikai futballista a sportolókra érti ugyanezt: „Arra sosem emlékezik senki, hogy ki lett második.”

*

Én mégis hiszek abban, hogy Imre Géza párbajtőrvívó esetében sem lesz igaza!
Ezért aztán én is szeretnék olimpiai résztvevőként második lenni. Nem első, nem harmadik, hanem má-so-dik. És széles vigyorral néznék a világ szemébe.