Nem volt idő megünnepelni Hosszú Katinka újabb aranyérmét - mondta lapunknak Hargitay András. Az úszóválogatott szövetségi kapitánya Kenderesi Tamás teljesítményét is méltatta.
– Hogyan ünnepelték Hosszú Katinka második aranyérmét?
– Sehogyan. Gratuláltunk Katinkának, de ünneplésre nincs idő és alkalom. Itteni idő szerint éjfél után fejeződnek be a versenyek, ezután következik a levezetés, a doppingellenőrzés. Örülünk, ha három órára az ágyba kerülünk.
– Milyen a kapcsolatuk a korábban kritikus bajnoknővel?
– Normális. Elmondja a kéréseit, amelyeket megpróbálunk teljesíteni. A kapcsolatunk megfelelően működik, amit Katinka eredményei is igazolnak.
– Ki az a Kenderesi Tamás?
– Egy nagyon tehetséges pécsi úszó, aki két éve ifjúsági olimpiai bajnok lett. Tavaly, meglepetésre, a bajnokságon legyőzte Cseh Lászlót kétszáz pillangón, de utána mononukleózis betegség miatt három hónapig nem edzhetett. Ráadásul a felkészülését térdsérülés is akadályozta. Ennek ellenére a londoni Európa-bajnokságon már bronzérmes lett. Remek formáját egyéni csúccsal igazolta Rióban. Néhány óra múlva kiderül, első olimpiai döntőjében mire lesz képes.
– Többet várt Késely Ajnától és Verrasztó Evelyntől kétszáz gyorson?
– Igen, de a két versenyző esete más. Késely Ajna a magyar úszósport üdvöskéje, aki az ifjúsági Európa-bajnokságon négy aranyéremmel bizonyította tehetségét. A rutinos Verrasztó Evelynnek ebben a számban volt A szintje, sajnos az előfutamban elmaradt a legjobbjától, csak a huszonnyolcadik lett. Számukra a fő versenyszám a 4x200-as váltó lenne, amiben sokkal jobb teljesítményt kellene nyújtaniuk, hogy bekerüljenek a döntőbe.
Olimpikák
Ungvári Miklós edzőjét elküldték a tatami mellől, mert túl hangosan próbált tanácsokat adni tanítványának.
A világ legkönnyebb dolga másoknak tanácsot adni. A legnehezebb: nem adni.
Ugyanakkor: azt hiszem, a tanács az egyetlen dolog az életben, amit áldásosabb kapni, mint adni.
Rafaela Silva, a brazilok olimpiai bajnok cselgáncsozója – aki egyébként nyomortanyán nőtt fel –, a következő szöveget tetováltatta a kezére: „Csak az Isten tudja, mennyit szenvedtem a sikerért!?”
A híres olasz születésű vívómester, Santelli Italo válaszolta arra a kérdésre, hogy mi kell a sikerhez? „Lenni tehetség, lenni szorgalom, lenni a szenvedés szeretete.”
Vannak felejthetetlen és feledhető döntetlenek. (Vízilabdában: magyar– szerb, magyar–ausztrál.)
Vívóinknak ajánlom Békessy Béla huszár-imádságát, amelyet 1912-ben, a stockholmi olimpián, a kardverseny előtti reggelen mondott: „Uram, ha megvonnád is tőlünk segítségedet, de legalább az ellenfelet se segítsd!” Értve ezalatt, hogy akkor úgyis elbánnak velük. Ők – elbántak.
