Megszerezte a riói olimpia bronzérmét a magyar férfi párbajtőr-válogatott. A Boczkó Gábor, Imre Géza, Somfai Péter, Rédli András összetételű csapat az ukránokat verte a harmadik helyért zajló párharcban.
Nem a támadó vívásról marad emlékezetes ez a bronzmérkőzés. Az első tusra egésen a harmadik asszóig kellett várni, akkor a Boczkó Gábor helyét átvevő Somfai Péter és ellenfele, Anatolij Herey együttes találatot ért el.
A párharc során ekkor volt utoljára egyenlő az állás, hisz a magyarok folyamatosan emelték előnyüket: Imre Géza 8-5-t követően, majd Rédli András 9-5-nél „adta tovább a stafétát”. A hatodik asszónál belefért az egy tusos vereség is, 12-9-t követően pedig újra az olimpiai ezüstérmes Imre lépett pástra.
Tovább folytatódott a taktikus párbajtőrözés, a magyar-válogatottnak ugyan már az együttes találatok is megfelelőek voltak, Imre Géza végül egy tussal kikapott (23-21). A két tartalék, Khvorost és Somfai asszóját magabiztosan nyerte a magyar, így a bronzcsata utolsó asszóját 5 pontos vezetéssel kezdhette Rédli András.
A végére ugyan maradtak izgalmak, Nikishin ugyanis hét másodperccel a vége előtt egyre csökkentette a különbséget, a következő tust Rédli szerezte, ez pedig azt jelentette, hogy Magyarország bronzérmes lett Rióban (39-37)
Az idáig vezető út
A dél-koreaiak elleni győzelem után az elődöntőben a címvédő franciákkal csaptak össze a magyarok, akiktől 45-40-re kaptak ki.
Az első öt asszóban öt találatos előnyt dolgoztak ki a franciák, melyet aztán Rédli András és Imre Géza egyre dolgozott le – mindketten 2-2 pontot hoztak ellenfelükön. Aztán Grumier és Boczkó mérkőzése tus nélkül ért véget, a mindent eldöntő párharcot azonban Borel nyerte néggyel, így alakult ki a 45-40-es eredmény.
Éremért jöttek, éremmel mennek haza a férfi párbajtőrözők
Elégedetten nyilatkoztak a magyar férfi párbajtőr-válogatott tagjai a verseny után. "Nagyon örülök, hogy beállhattam a verseny végére, nagyon készültem, hogy ez a csere mikor fog elkövetkezni. Jó hogy az ukránok ellen tudtam beállni, mert velük szeretek igazából vívni" - mondta Somfai Péter, a csapat tartalékja, aki a dél-koreaiak és a franciák elleni előző két összecsapáson szerepelt Boczkó Gábor helyén vívott a bronzmérkőzésen. Hozzátette, így is borzasztó nehéz volt felvenni a ritmust, mivel az ellenfél vívói már két mérkőzésen túl voltak. "Viszont szerencsére az olaszok olyan szinten megverték őket, hogy nagyon nehezen tudtak felállni ebből a vereségből - utalt a másik ág elődöntőjére. - Az nagyon fontos volt, hogy megszerezzük ellenük a vezetést, mert tudtuk, ha egy pár tust közé tudunk rakni, és azt tartjuk, akkor sokkal könnyebb ellenük vívni, mintha nekünk kell menni."
Rédli András utolsó asszójáról - amelyben kilenc tusnyi előnyről egyre felzárkózott vele szemben Bogdan Nyikisin -, tréfálkozva megjegyezte, biztosan direkt hagyta. "Hozzá kell tenni, hogy Nyikisin a világ egyik legjobb befejező embere és a világ egyik legjobb vívója. Magabiztosan ment előre minden mindegy alapon, Andrisnak volt egy kis rövidzárlata, de ki tudott jönni belőle, és amikor igazán kellett, helyén volt a szíve" - tette hozzá már komolyan.
Ugyanezt a felzárkózást az egyéniben ezüstérmes Imre Géza úgy kommentálta: "Most mondjam, hogy bíztunk Bandiban? Nem vagyok benne biztos. Lehet, hogy egy kicsit izgalmasabbá akarta tenni. Szerencsére vagy inkább az ő vagányságának köszönhetően adott egy olyan tust, amire senki nem számított, szerencsére az ellenfele sem." Kérdésre reagálva visszautalt rá, hogy az egyéni viadalt követően úgy nyilatkozott: már csak azért is jó lenne dobogóra állni a csapatverseny után, mert a válogatottból két embernek - Somfainak és Rédlinek - még nincs olimpiai érme. "Most már ők is átélhetik, milyen dobogóra állni olimpián" - nyugtázta örömmel, majd úgy folytatta büszke és boldog is, hogy két éremmel térhet haza.
Rédli úgy összegezte a bronzmérkőzés záróasszóját, hogy az számára jó helyzetben, öttusos előnynél kezdődött, ugyanakkor mivel addig kevés találat esett, ellenfelének nagyon nagy tere volt arra, hogy befogja őt. "Szerencsére az elején magabiztos voltam, és bevittem a tusokat, majdnem megdupláztam az előnyünket. Amikor pedig Nyikisin már érezte, hogy nagyon ég a ház, negyven másodperccel a vége előtt, akkor elkezdett vabankolni, ami egy borzasztó fegyvere bárkinek, minden mindegy alapon jön előre, te meg teljesen meg vagy lepve." Elárulta, hogy amikor megkapta az első három tust, egy pici megilletődöttség volt rajta. "Jött föl, jött föl, és bármihez nyúltam, nem adtam tust, ő meg mindig eltalált. De aztán a helyén volt a szívem, mert nem sokkal a vége előtt beléptem egy támadásába és a szeme közé nyomtam a pengémet, ha szabad ilyet mondani. Azzal pedig tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés, és boldogok vagyunk ezzel a bronzéremmel."
Arra, hogy csapattársai előzőleg tréfálkozva azt mondták, direkt engedte közelebb ellenfelét, hogy izgalmasabb legyen a vége, határozottan cáfolt. "Hát nem, nem hiányzik nekem, hogy le kelljen mondanom a magánnyugdíj-pénztáramat" - mondta. Szerinte egész nap sikerült jól és bátran vívnia, egy kicsi megingástól eltekintve. "Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel az olimpiai szerepléssel. Éremért jöttünk, éremmel megyünk haza. Remélem, Tokióban a csapat vezére leszek és esetleg tudjuk fényesíteni ezt az érmet."
A kapitány szerint a vívóválogatott nagyon büszke lehet
Több mint háromszorosan múlta felül a magyar vívóválogatott a londoni eredményét, amire nagyon büszke lehet - utalt arra Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány, hogy a négy évvel ezelőtti egyhez képest Rio de Janeiróban négy érmet nyert a csapat. "Londonban egy arany volt, itt két arany, egy ezüst és egy bronz. Gratulálok minden versenyzőnek, edzőnek és a sportági vezetésnek" - összegzett azután, hogy a férfi párbajtőrözők vasárnap harmadik hellyel zárták a riói vívóversenyeket. A kapitány elmondta, hogy nagyon jók voltak a feltételek, korábban soha nem tudtak ilyen jó körülmények között felkészülni - amit a versenyzők is hangoztatnak -, ennek lett az eredménye a sikeres szereplés.
Az egyéni döntőt 14-10-ről elvesztő Imrével kapcsolatban megjegyezte, hogy 2004 óta, amikor volt egy rosszul sikerült világbajnokság, sokszor óriási hátrányból hozta vissza csapatot, s az, hogy most a döntőben nem sikerült megőriznie valamennyit az előnyéből, előfordul a sportban. "Ő akkora alakja a magyar párbajtőrvívásnak, hogy az hihetetlen. Tizenkét éve állandóan hozza az érmeket" - hangsúlyozta.
A két győztesről, Szászról és Szilágyiról úgy vélekedett, mindketten kimagasló formában vívtak. "Emese végre feltette a koronát a pályafutására, remélem, folytatja még, az pedig fantasztikus, hogy Áron meg tudta ismételni a londoni győzelmét" - mondta, majd hozzátette, az is nagyszerű, hogy Imre a tavalyi világbajnoki győzelme után itt az olimpián ezüstérmes lett. "Örüljünk, hogy van egy Szilágyi Áronunk, de Emesének, Gézának és a többieknek is" - folytatta.
Azzal kapcsolatban, hogy a válogatottban jó néhány sok versenyt megélt, tapasztalt vívó volt, leszögezte: nem akar erőszakkal fiatalítani. "Amíg a fiatalok ki nem harcolják a csapatba kerülést, addig igyekszem teret adni, megfelelően irányítva, az idősebbeknek. Lám, Imre Géza és Boczkó Gábor sem fiatalok, mégis itt vannak ebben a bronzérmes csapatban. Igazán nagy dolog, hogy így együtt ki tudtak jutni az olimpiára egy elég kritikus időszak után" - mondta a szakvezető.
A szövetségi kapitány még hangsúlyozta, már csak azért is elégedett lehet mindenki az elért eredményekkel, mert 1972-ben, Münchenben volt legutóbb két aranyérme a magyar vívásnak.
