Az ausztriai Leondingban hét jó barát úgy döntött, hogy a haláluk után is együtt szeretnének maradni. A szoros barátságban élő csoport tagjai egy közös erdei sírhelyet választottak maguknak a St. Florian településhez tartozó Tillysburg erdei temetőben, egy 328b számú bükkfa alatt.
A társaság története Henriette és Heidi barátságával kezdődött, majd az évek során ötfős bővült a kör. A barátok rendszeresen kirándulnak és együtt utaznak, kapcsolatuk pedig annyira szoros, hogy a végső nyughelyüket is közösen képzelik el. Miután az erdész először megmutatta nekik a temetőt, mindössze három hét alatt döntöttek a sírhelyről.
A választás egyik legfontosabb oka az volt, hogy nem szeretnének terhet róni a hozzátartozóikra. A természetes temetkezési forma nem igényel rendszeres sírgondozást, hiszen a környezet maga gondoskodik a nyughelyről. A csoport több tagjának gyermekei messze élnek, így számukra különösen fontos, hogy ne kelljen a sír fenntartásáról gondoskodniuk. Heidi szerint a természet a kertész, és ez a legszebb az egészben.
A barátok a halálhoz is nyíltan és derűsen viszonyulnak. Irmi például azt szeretné, ha búcsújukat egy vidám, borral és sörrel kísért összejövetel koronázná meg. A sírhely kiválasztását is közösen ünnepelték meg.
A történet egy szélesebb társadalmi változásra is rámutat: egyre többen választják a hagyományos temetkezás helyett a természetközeli, gondozást nem igénylő megoldásokat. Egy 2025-ös németországi Forsa-felmérés szerint a megkérdezettek 24 százaléka szeretne erdei, fás temetkezést, míg a hagyományos koporsós vagy urnás sírhelyet már csak körülbelül egynegyedük választaná. A válaszadók 64 százaléka úgy véli, hogy a halottakról való megemlékezéshez nincs szükség állandó sírhelyre. A hét barát számára azonban a döntés nem csupán praktikus megoldás: a közös erdei sírhely a barátságuk utolsó, jelképes otthona is lesz - írja a Tips.
