A csernobili sugárzási és ökológiai bioszféra-rezervátumban augusztus végén megkezdődött a szarvasok párzási időszaka, vagyis a szarvasbőgés, és a kutatók már megfigyelték az első hímeket az erdők szélén.
Szerhij Zsila szakértő beszámolója szerint a bikák egyelőre meglehetősen óvatosan viselkednek: többnyire az erdőben maradnak, és csak ritkán merészkednek ki a nyílt területekre. Az egyik megfigyelés során egy kisebb szarvas lassan távolodott egy őt követő nagyobb hímtől, amely a kutató szerint később akár riválisa, illetve a párzási küzdelmek egyik meghatározó szereplője is lehet.
A szakemberek az állatok agancsa alapján az egyes egyedeket is képesek felismerni. Az egyik lefényképezett szarvas bal oldali agancsáról például hiányzik egy ág. Zsila szerint minden kifejlett hím agancsának formája jellegzetes, ezért a sajátos „mintázat” alapján ugyanazokat az állatokat akár több egymást követő szezonban is azonosítani lehet.
Az Unian szerint a párzási időszak még csak most kezdődik, ezért a bikák egyelőre szokatlanul visszafogottak. Már hallani néhány elszórt bőgést, de a hímek még nem felelgetnek egymásnak nagy távolságból, és nem mutatják azt az agresszivitást sem, amely később, a szarvasbőgés csúcspontján jellemző lesz rájuk. A szakértő szerint ezt az időszakot csak feltételesen lehet klasszikus párzási viselkedésnek nevezni, mivel a szarvasok nem alkotnak állandó párokat. A hímek egy része később nőstényekből álló háremet alakít ki maga körül, míg más bikák pár nélkül maradnak.
A szarvasbőgés első napjaiban a bikák még elsősorban felmérik a környezetet, és kiválasztják azokat a területeket, amelyeken később megpróbálják maguk köré gyűjteni a nőstényeket. A komoly összecsapások csak ezután következnek. A bőgés egyre erőteljesebbé válik, a rivalizálás fokozódik, a területért és a nőstényekért pedig a hímek egymással is megküzdenek. Ezek az összecsapások olyan hevesek lehetnek, hogy egyes állatok agancsának vége is letörhet.
A rezervátum egyúttal figyelmeztetett arra, hogy ebben az időszakban a szarvasok és a jávorszarvasok sokkal aktívabbá válnak, nagyobb területeket járnak be, és gyakrabban jelennek meg az utakon. Emiatt megnő a nagytestű vadakkal történő közúti balesetek veszélye. A párzási időszakban az állatok önvédelmi ösztöne is gyengül, miközben az orvvadászat kockázata növekszik, ezért a vadőrök, az erdészeti őrség és a természetvédelmi területek munkatársai fokozott járőrözésre állnak át.
