Mit jelent, ha valaki járás közben mindig a földet nézi?

Egyesek szerint ez félénkséget jelez, mások szerint inkább gondolkodó vagy akár arrogáns viselkedés. De mi áll valójában a háttérben pszichológiai szempontból?

1. A bizonytalanság jele

A szociálpszichológia szerint: A szemkontaktus az önbizalom egyik legerősebb mutatója. Aki járás közben folyamatosan lefelé néz, nemcsak elkerüli a másokkal való kontaktust, hanem automatikusan bizonytalannak vagy védekezőnek tűnik. Tanulmányok kimutatták, hogy az alacsony szemkontaktussal rendelkező személyeket gyakran kevésbé kompetensnek vagy magabiztosnak tartják.

2. A fej elfoglalt

Nem minden földre nézés bizonytalanságot jelent. Gyakran az agy csökkenti a vizuális ingereket, hogy jobban tudjon koncentrálni a saját gondolataira. A pszichológusok ezt kognitív árnyékolásnak nevezik: a lefelé nézés segít kizárni a külső információkat, hogy maradjon hely a töprengésre vagy a tervezésre.

3. Megtanult védelmi stratégia

Egyesek számára a lefelé nézés társadalmi védelmi reakció. Aki gyerekként gyakran kritizálták vagy elnyomták, az valószínűleg megtanulta: „A szemkontaktus bajt hoz, ezért jobb elkerülni.” Ez a minta felnőttkorban is megmaradhat, még akkor is, ha ma már nincs rá szükség.

4. Kulturális különbség

Míg a nyugati országokban a határozott tekintet gyakran önbizalommal társul, sok ázsiai kultúrában udvariatlanságnak vagy tiszteletlenségnek számít. Ott a lefelé nézés alázatot és tiszteletet jelez a másik iránt.

Következtetés

A földre néző tekintet nem egyértelmű jel, hanem a kommunikáció mozaikjának egy darabja. Jelenthet bizonytalanságot, elgondolkodottságot, tiszteletet vagy egyszerűen csak fáradtságot. Fontos, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan. Fordítva: aki a mindennapi életben gyakrabban emeli fel a tekintetét, jelenlétet, önbizalmat és nyitottságot jelez. Már a testbeszéd apró változásai is nagy hatással lehetnek másokra és a saját önképünkre - írja a focus.de.