Tech
Amikor az autó már nemcsak gurul, hanem figyel is ránk
Helyszíni tudósítás a budapesti AI Symposium 2026 első napjáról
Van valami különös abban, amikor az ember a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem patinás épületei között sétálva egyszerre érzi a régi (és új) magyar mérnöki teljesítmény súlyát és a következő technológiai korszak nyugtalanító, de egyben izgalmas közelségét.
A BME-n május 21–22. között rendezett AI Symposium 2026 pontosan ilyen esemény volt, egyszerre tudományos konferencia, ipari seregszemle és jövőbemutató arról, hogyan változtatja meg a mesterséges intelligencia az életünket, a gyógyítást, a gyártást, a közlekedést és talán még azt is, hogyan gondolkodunk annak biztonságos működtetéséről.
A HUN-REN Magyar Kutatóhálózat és a szingapúri Nanyang Technological University közös rendezvénye idén is Budapestre hozta a mesterséges intelligencia nemzetközi kutatóit, iparági szereplőit és technológiai úttörőit.
A hivatalos program szerint a konferencia a megbízható és fenntartható gépi tanulástól az egészségügyi MI-n, a kvantumszámításon, az ipari automatizáláson, a robotikán és a számítógépes látáson át a valós gazdasági alkalmazásokig ívelt.
Nem véletlenül.
Ma már az AI nem laboratóriumi különlegesség, hanem olyan általános technológiai nyelv, amelyen lassan az autóipar, az orvoslás, a gyártás és a közszolgáltatások is beszélni kezdenek.
A Magyar Hírlap szerkesztőségét is meghívták az eseményre és az első nap egyik legérdekesebb tapasztalata éppen az volt, hogy az AI-ról itt nem elvont jelszavakban beszéltek. Nem azt hallottuk, hogy „a jövő már itt van”, hanem azt, hogy milyen szenzor, milyen algoritmus, milyen ipari döntés és milyen biztonsági követelmény mentén lesz ebből a jövőből működő termék.
A délután egyik különleges előadója Andrew Briggs, az Oxfordi Egyetem emeritus nanomateriál-professzora volt, aki a Quantum Technologies for Future-Proof Security témájában tartotta meg előadását.
Briggs nem alkalmi látogató a kvantumtechnológia világában.
Az Oxfordi Egyetem hivatalos ismertetése szerint kutatásai a kvantumtechnológiákhoz használható anyagokra, technikákra és azok gyakorlati eszközökbe építésére irányulnak.
Munkásságának középpontjában olyan jelenségek állnak, mint a szuperpozíció és az összefonódás, vagyis azok a kvantummechanikai alapelvek, amelyek a kvantumszenzorok, kvantumszimulátorok és kvantumszámítógépek ígéretét adják.
Briggs előadása azért illett különösen jól egy AI-konferencia nyitónapjához, mert emlékeztetett valamire, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni, jelesül a jövő biztonsága nem csak erősebb jelszavakon, vastagabb tűzfalakon vagy ügyesebb szoftverfrissítéseken múlik.
Ha a számítástechnika alapjai változnak, akkor a biztonság alapjai is változni fognak.
A kvantumtechnológiák egyszerre jelenthetnek új kockázatot és új védelmi eszközt. Bizonyos mai titkosítási rendszereket a jövő kvantum számítógépéi sebezhetőbbé tehetnek, miközben a kvantumkommunikáció és a kvantumos mérési módszerek éppen a biztonság új formáit nyithatják meg.
A BME nagy aulájában tartott előadásnak volt egy egészen emberi mellékszála is, sajnos a kihangosítás nem minden pillanatban volt kegyes a hallgatósághoz. Nem tragédia, inkább helyszíni kellemetlenségnek tűnt, egy olyan konferenciai valóság, amely néha akkor is eszünkbe juttatja a fizika törvényeit, amikor éppen a kvantumfizikáról beszélnek.
A lényeg azonban így is átjött.
Briggs világában a kvantumtechnológia nem távoli sci-fi, hanem olyan mélytechnológiai alap, amely a jövő adatbiztonságát, kommunikációját és számítási rendszereit is újra rendezheti.
Az igazán kézzelfogható ipari fordulatot azonban Dr. Szászi István előadása hozta el. A Bosch csoport magyarországi és Adria-régiós vezetője, a Robert Bosch Kft. ügyvezető igazgatója nem elméleti lehetőségekről beszélt, hanem arról, hogyan költözik be a mesterséges intelligencia az autóba, a gyárba és végső soron a mindennapi biztonságunkba.
Szászi István pályája önmagában is jelzi, miért fontos a magyar mérnöki háttér ebben a történetben. A BME-n végzett, ott kezdte tudományos pályáját, majd a Bosch-csoportnál épített vezetői karriert. 2021 óta vezeti a Bosch csoportot Magyarországon és az Adria régióban.
Az autóipar ma már nem egyszerűen arról szól, hogy erősebb, takarékosabb vagy kényelmesebb járműveket gyártunk.
Egyre inkább arról, hogy az autó képes-e látni, értelmezni, dönteni, figyelmeztetni, sőt bizonyos helyzetekben beavatkozni. A Bosch fejlett vezetéstámogató rendszerei, az ADAS-megoldások éppen ezt a korszakváltást jelzik. A jármű nemcsak érzékeli a környezetét, hanem a szenzorok, kamerák, radarok, szoftverek és algoritmusok segítségével megpróbálja megérteni, mi történik körülötte.
Szászi István egyik legfontosabb mondata az volt, hogy a gépi látás, a szituációs és térbeli tájékozódás ma már nem csupán alapkutatási feladat. Ez a mondat valójában sokkal többet jelent, mint elsőre tűnik.
A technológiai világban gyakran évek, sőt évtizedek telnek el aközött, hogy valami tudományosan lehetségessé válik, majd iparilag megbízható, sorozatgyártásban is alkalmazható termékké érik.
A Bosch üzenete éppen ez. Az AI-alapú közlekedésbiztonság már nem a távoli jövő vitrinjében áll, hanem belépett a mérnöki megvalósítás korszakába.
A vállalat globális ambíciói sem kicsik. A Bosch 2025-ben közölte, hogy 2027 végéig több mint 2,5 milliárd eurót fektet be a mesterséges intelligencia alkalmazásába és fejlesztésébe. A cég szerint az AI nemcsak az automatizált vezetést teheti biztonságosabbá, hanem a gyártási minőségellenőrzést is megbízhatóbbá, miközben a Bosch az elmúlt öt évben több mint 1500 AI-hoz kapcsolódó szabadalmi bejelentést tett.
Aki azonban azt gondolja, hogy az autóipari mesterséges intelligencia legizgalmasabb része kizárólag az önvezetés, az könnyen elsiklik a csendesebb, de talán még közelebbi forradalom mellett. Ez pedig az utastér figyelése.
A Bosch előadásai alapján a jövő autója nemcsak azt nézi majd, mi történik az úton, hanem azt is, mi történik odabent. Elfáradt-e a sofőr? Elkalandozott-e a figyelme? A megfelelő testhelyzetben ül-e az utas? Van-e gyermek a hátsó ülésen? Került-e valaki olyan helyzetbe, amely egy hirtelen fékezésnél vagy balesetnél súlyosabb sérülést okozhat? Ezek a kérdések néhány éve még legfeljebb prémiumbiztonsági extrának tűntek. Ma már szabályozási, fogyasztói és technológiai kényszerré válnak.
Az Európai Unió általános járműbiztonsági szabályozása már előírja többek között a vezetői álmosság- és figyelemfigyelő rendszerek, valamint a fejlett figyelemelterelésre figyelmeztető megoldások alkalmazását. A Bosch saját interior sensing megoldásai kamerákkal és radarokkal képesek érzékelni a vezető fáradtságát, illetve azt is, ha gyermeket hagytak az autóban.
Ez utóbbi talán a legemberibb példa. Mert lehet beszélni algoritmusokról, neurális hálókról, szintetikus tanítóadatokról és 3D testtartás-becslésről, de a történet végén mégis csak az a kérdés, hogy észreveszi-e az autó, ha baj van? Képes-e figyelmeztetni, amikor az ember már nem figyel? Tud-e segíteni, mielőtt a pillanatnyi kihagyásból tragédia lesz?
A Bosch Research belsőtér-érzékelési fejlesztéseinél a 3D testtartás-felismerés különösen fontos elem. A vállalat kutatói olyan algoritmusokon dolgoznak, amelyek a járműben ülők testhelyzetét és térbeli pozícióját képesek felismerni.
Ez azért fontos, mert a biztonsági rendszerek — például a légzsákok — akkor működhetnek igazán jól, ha a jármű pontosabban tudja, ki hol ül, milyen testhelyzetben van és mekkora kockázatnak lehet kitéve egy váratlan eseménynél. A Bosch ismertetése szerint a 2026-os NCAP-protokollokban is erősödik az utasbesorolás és a szokatlan testhelyzetek felismerésének szerepe.
Innen nézve a mesterséges intelligencia nem elvont divatszó, hanem egyre inkább láthatatlan védőháló. Nem az a látványos technológia, amelyet az ember kipróbál egy telefonos alkalmazásban, majd megmutat a barátainak. Inkább az, amelynek akkor örülünk majd igazán, ha soha nem kell észrevennünk, mert csendben, gyorsan és jól teszi a dolgát.
A Bosch AI-gondolkodása azonban nem áll meg az autóban. A vállalat a gyártásban is egyre szélesebb körben használ mesterséges intelligenciát. Használja a minőségellenőrzésben, hibakeresésben, szenzorfejlesztésben, ipari automatizálásban.
Az AI még olyan bosszantó, nehezen megfogható jelenségek feltárásában is segíthet, mint bizonyos járműkomponensek zörgése, rezgése vagy súrlódása. Ez elsőre apróságnak hangzik, de az autóiparban az ilyen apróságokból lesznek a drága visszahívások, garanciális problémák és márkarontó ügyfélélmények.
Külön figyelmet érdemel a Bosch és a HUN-REN SZTAKI közös GraphRAG technológiája is, amely a vállalati tudáskezelés egyik nagyon időszerű problémájára ad választ.
A modern iparban ugyanis nemcsak az a gond, hogy kevés az adat.
Sokkal inkább az, hogy túl sok van belőle, ráadásul szétszórva a különböző rendszerekben. Például PDF-ekben, mérnöki jelentésekben, projektanyagokban, belső dokumentumokban. A GraphRAG lényege, hogy az AI ne csak keresgéljen ezekben, hanem összefüggéseket is találjon és gyorsabban segítse a mérnököket a problémamegoldásban.
Ez az a pont, ahol az AI Symposium 2026 első napja túlmutatott önmagán. Mert a konferencia valójában nem csak arról szólt, hogy milyen okosak lesznek az autók, vagy hogyan használhatja egy nagyvállalat a mesterséges intelligenciát. Hanem arról is, hogy Magyarország képes lesz-e belépni abba a korszakba, ahol a tudomány, az ipar és az állam nem külön nyelveken beszél, hanem közös technológiai jövőképet épít.
A BME helyszíne ebből a szempontból szimbolikus. Ez az ország egyik legfontosabb mérnökképző műhelye, amelynek falai között generációk tanulták meg, hogy a technológia nem puszta varázslat, hanem fegyelem, matematika, anyagismeret, kísérlet, kudarc és újrakezdés.
Most pedig ugyanitt arról beszéltek oxfordi kutatók, magyar ipari vezetők, nemzetközi szakemberek és kutatóintézeti szereplők, hogyan válik a mesterséges intelligencia és a kvantumtechnológia a következő évtizedek egyik meghatározó erejévé.
A nap végén az emberben nem az maradt meg, hogy az autók hamarosan teljesen önállóan gondolkodnak majd helyettünk. Ennél józanabb és talán fontosabb üzenet rajzolódott ki. Az autók egyre többet látnak. A gyárak egyre többet tanulnak.
A szoftverek egyre több összefüggést ismernek fel.
A biztonság pedig egyre inkább azon múlik, hogy ezeket az új képességeket mennyire tudjuk felelősen, érthetően és emberközpontúan beépíteni a mindennapokba.
Mert a mesterséges intelligencia igazi tétje végül nem az, hogy lenyűgöz-e bennünket. Hanem az, hogy jobb döntéseket segít-e hozni, kevesebb hibát enged-e át, időben szól-e, amikor baj van és képesek vagyunk-e úgy használni, hogy közben ne veszítsük el az emberi mércét.
A budapesti AI Symposium első napja alapján a válasz még nincsen kész. De a kérdést már nagyon komoly tartalommal és egyre nagyobb magabiztosággal teszik fel.
