Testközeli és emberszabású versek

Seamus Heaney utolsó verseskötete, az Élőlánc az ír Nobel-díjas költő 2006-os szélütése után íródott, azonban sem a teremtő erőn, sem a megformálás mívességén nem érződik az öregség vagy a betegség. A Fiatal Írók Szövetsége és a Jelenkor Kiadó közös, Horizontok című sorozatában most magyarul is megjelent könyvről Lesi Zoltán, a kötet szerkesztője Heaney fordítóival beszélgetett az Írók Boltjában a múlt héten.

Lesi felvezetőjében elmondta, hogy Seamus Heaney első kötetét 1966-ban publikálta Death of a Naturalist (A természetbúvár halála) címmel, magyarul 1980-ban jelentek meg először a versei az Európa Kiadónál Tandori Dezső fordításában. Ezt követően még két kötet látott napvilágot magyar nyelven, a Különös gyümölcs és a Hűlt hely, amelyeken már több fordító dolgozott közösen. Gerevich András elmondta, hogy ő Heaney 1995-ös Nobel-díja után kezdte el magyarítani a verseket Géher Istvánnal, majd Tandorival is összehozta a sors, később pedig megtudták, hogy párhuzamosan többen is foglalkoznak a költővel – többek között Mesterházi Mónika, Imreh András, Szilágyi Mihály és Ferencz Győző –, így végül összeálltak, és közös műhelymunkában készítették el a fordításokat.

A mostani kötet, az Élőlánc is csapatmunka eredménye: Szilágyi Mihály elárulta, hogy miután mindenki elkészítette a saját verzióját, kollektíven megvitatták az egyes versek magyarítását. Hozzátette: a fordítás során mindannyian elmélyültek a Heaney-életműben, miközben tanulmányokkal, esszékkel helyretették ezt a lírát, amit így már a magyar olvasó is teljesen a magáénak érezhet.

A mostani versek némelyikében a korábban is jelen lévő halál személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: a gyerekkorhoz, a szülői házba, a fiatalság színhelyeire. Az Élőlánc azonban nem gyászos kötet, hiszen inkább az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívósságára, az élet túlélésére fókuszál. A szerkesztő hangsúlyozta azt is, hogy Seamus Heaney e kötet számos versében visszanyúlt a latin, a germán mellett az ír mitoló­giá­hoz is, ami Gerevich szerint teljesen természetes, hiszen a kelta mondakör meghatározó része a költő identitásának. Szilágyi Mihály hozzátette: Heaney kortársaival együtt megteremtette az ír költészetet, ehhez pedig ahhoz a hagyományhoz – az ír mitológiához – kellett visszanyúlniuk, amit alapvetőnek és folytathatónak éreztek.

Az Élőlánc kötetben fontos szerep jut azoknak a verseknek is, amelyek az írásról szólnak. A remeteénekek című ciklusban például végigvezeti az ír írásosság kialakulásának történetét, Az írás hatalmáról című írásban a költés adta belső szabadságról szól, míg a kötet művei közül néhányban az íróeszközök kapják a főszerepet. Szilágyi kiemelte, hogy Heaney versrendezéseit is tekinthetjük visszatérő motívumnak, hiszen minden köteténél megfigyelhető egyfajta „szimfonikus szerkesztés”: könnyen feleltet meg egymásnak verseket, amelyek végül egy komplex szövetté állnak össze.

Szilágyi hangsúlyozta, hogy a költő sikerét identitása (protestáns területen volt katolikus) és a hitelessége alapozta meg. „Két lábbal a földön, rokonszenvesen és őszintén beszélt, versei ezért nagyon testközeliek és emberszabásúak”. A megélt és egyszerű közlésmódok adják műveinek izgalmát – tette hozzá.

Egy Nobel-díjas északír költőlegenda

Seamus Heaney, akit a kortárs angol-ír líra legjelentősebb alakjának tartanak 1939. április 13-án született egy északír tanyán, egy kilencgyermekes család legidősebb gyermekeként. Innen ösztöndíjasként a bentlakásos St Columb’s College-ba, vagy ahogy ő fogalmazott, a mezőgazdasági munka világából az „oktatás mennyországába” került, majd a belfasti Queen’s Egyetemen csatlakozott az északi költők generációjához. Első kötetét 1966-ban publikálta. Munkásságát végig meghatározta az északír konfliktus. Kezdetben beleérző természetábrázolásaival vált ismertté, ám ahogy egyre romlott a helyzet, verseinek tónusa sötétebb lett. Heaney 1995-ben kapott Nobel-díjat, ezzel ő volt az első ír költő, akinek Yeats 1923-as győzelme óta sikerült elnyernie a kitüntetést. Életművéért 2009-ben megkapta a David Cohen-díjat, District and Circle című verseskötetéért pedig 2006-ban a TS Eliot-díjat. Az Élőláncot 2010-ben Forward költészeti díjjal jutalmazták. Az alkotó hetvennégy éves korában hunyt el, 2013-ban.