Előadássorozat indult az ELTE-n az ókorról. Az első előadáson Török László akadémikus beszélt a nép befolyásolásának eszközeiről a fáraók korától a római császárokig.
Előadássorozatot indított a napokban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Ókortudományi Intézete, Propaganda az ókorban címmel. Az első előadó, Török László akadémikus, régész, nubiológus előadása elején elmondta, a latin kifejezésből eredő propaganda szó a politikai diskurzus leggyakrabban használt fogalma. Mint ismert, a célja bizonyos nézetek elterjesztése, a befogadók véleményének befolyásolása.
Már az ókorban is voltak a propagandára alkalmas eszközök, s mint a tudós rámutatott, a nép befolyásolására használták a vallást, az irodalmat, a pénzverést, az ikonográfiát és a művészetet is. Egy-egy császár például igyekezett isteni tulajdonsággal bíró személynek látszani, ez jól nyomon követhető a pénzérméken, a legtöbb embert ugyanis ezzel lehetett elérni – mutatott rá. A fáraókat több szobron láthatjuk nagy fülekkel ábrázolva, s ennek az volt a célja, hogy az istenek meghallgassák és segítsék őket – hangsúlyozta Török László.
A propaganda kezdetei elválaszthatatlanok a vezető réteg legitimáló szándékaitól és a politikai nyilvánosság megszületésétől. Az ókorban nagy számban keletkeztek mind képi ábrázolások (szobrok, emlékművek, éremveretek), mind irodalmi művek (dicsőítő versek, dalok), amelyek az uralkodó vagy az elitcsoportok melletti kiállásra és az ellenséggel szembeni harcra buzdítottak – tette hozzá. Az istenként való ábrázolásokat tudatosan használták a propagandára a rómaiak is a Kr. e. 1. századtól. Az éremveretek mellett népszerű volt a köztéri szobrokkal való manipulálás is: az alkotásokon egy-egy császárt isteni tulajdonságokkal ábrázoltak. Ilyen például Augustus császárnak a római Prima Portánál megtalált szobra, amely páncélban, de mezítláb ábrázolja – az isteneket szokták lábbeli nélkül megformázni.
Török László előadása végén kiemelte, a propaganda minden korban másként hatott, másként volt jelen: vannak korszakok, amelyek fogékonyabbak rá, s vannak olyanok, amelyek kevésbé.
A modern propaganda megszületésének a késő középkort és a kora újkort tekintjük, amikor egyrészt létrejött egy korábbinál szélesebb világi értelmiségi réteg, másrészt megjelent a könyvnyomtatás. A felfedezése pedig a sajtó és egyben a tömegkommunikáció megszületése után történt, amikor először figyelhették meg, milyen hatása van egy cikknek, képnek, szövegnek az emberekre, a közvéleményre. A politikai propaganda hatékony fegyver volt a háborúban is, s tudatosan először az első világháborúban használták.
Már az ókorban is voltak a propagandára alkalmas eszközök, s mint a tudós rámutatott, a nép befolyásolására használták a vallást, az irodalmat, a pénzverést, az ikonográfiát és a művészetet is. Egy-egy császár például igyekezett isteni tulajdonsággal bíró személynek látszani, ez jól nyomon követhető a pénzérméken, a legtöbb embert ugyanis ezzel lehetett elérni – mutatott rá. A fáraókat több szobron láthatjuk nagy fülekkel ábrázolva, s ennek az volt a célja, hogy az istenek meghallgassák és segítsék őket – hangsúlyozta Török László.
A propaganda kezdetei elválaszthatatlanok a vezető réteg legitimáló szándékaitól és a politikai nyilvánosság megszületésétől. Az ókorban nagy számban keletkeztek mind képi ábrázolások (szobrok, emlékművek, éremveretek), mind irodalmi művek (dicsőítő versek, dalok), amelyek az uralkodó vagy az elitcsoportok melletti kiállásra és az ellenséggel szembeni harcra buzdítottak – tette hozzá. Az istenként való ábrázolásokat tudatosan használták a propagandára a rómaiak is a Kr. e. 1. századtól. Az éremveretek mellett népszerű volt a köztéri szobrokkal való manipulálás is: az alkotásokon egy-egy császárt isteni tulajdonságokkal ábrázoltak. Ilyen például Augustus császárnak a római Prima Portánál megtalált szobra, amely páncélban, de mezítláb ábrázolja – az isteneket szokták lábbeli nélkül megformázni.
Török László előadása végén kiemelte, a propaganda minden korban másként hatott, másként volt jelen: vannak korszakok, amelyek fogékonyabbak rá, s vannak olyanok, amelyek kevésbé.
A modern propaganda megszületésének a késő középkort és a kora újkort tekintjük, amikor egyrészt létrejött egy korábbinál szélesebb világi értelmiségi réteg, másrészt megjelent a könyvnyomtatás. A felfedezése pedig a sajtó és egyben a tömegkommunikáció megszületése után történt, amikor először figyelhették meg, milyen hatása van egy cikknek, képnek, szövegnek az emberekre, a közvéleményre. A politikai propaganda hatékony fegyver volt a háborúban is, s tudatosan először az első világháborúban használták.
