Átadták az idei Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat Charles Bernstein amerikai és Giuseppe Conte olasz költőnek szombaton Pécsett. Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke a díj átadásán úgy fogalmazott, hogy a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj révén Pécs és az elismerés átadásának helyszíne, a dóm mögötti várfalsétány kultikus hellyé vált irodalmi körökben.
A méltatások szerint a Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza által 2012-ben alapított, ötvenezer euróval, oklevéllel és egy Janus Pannonius-szoborral járó kitüntetést Charles Bernstein a figyelmet rejtett ellentmondásokra felhívó, megindító, a költészetről és a világról való sajátos gondolkodásra indító munkája érdemelte ki. Giuseppe Conte az elismerésre a létezés és a természet eredeti forrásának megtalálására, a mindennapos megújulásra ösztönző költeményeivel szolgált rá. Bollobás Enikő irodalomtörténész Charles Bernstein laudációjában elmondta: a díjazott költészete figyelemköltészet, a nyelvre figyelés költészete. Bernstein a nyelvről radikálisan gondolkodó filozófusok és költőelődök által kijelölt szellemi erőtérben alkot négy évtizede, ezalatt több mint negyven verses- és esszékötete jelent meg. „Meggyőződése, hogy a nyelv nem az önkifejezés és a kommunikáció átlátszó médiuma, s a világgal való foglalatosságunk mindenekfölött a nyelvvel való foglalatosságot jelenti” -közölte. Hozzátette, Bernstein költészetében a nyelv anyagként van jelen, érzékeinkkel fogadjuk be, a szavakat látjuk, halljuk, tapintjuk.
Bollobás Enikő szavai szerint Bernstein igazi művészi provokatőr, aki derűs eltökéltséggel írja újító-kísérletező verseit. Számára az újítás esztétikai szükséglet, a hagyományra adott válasz, a hagyomány pedig az újítások lenyomata.
Giuseppe Conte méltatásában Tomaso Kemény költő azt emelte ki, hogy az alkotó költészete valamennyi nép mítoszi energiájából táplálkozik, olyan energiákból, amelyek hozzájárulnak, hogy mindannyian testvéreknek érezzük egymást, és amelyeket az átalakulás csodálatos játékának vet alá, miközben egyéni és kortársi hangja megőrzi a múlt értékeit, egy felfedezésre váró jövő tereibe vetíti azokat.
Szavai szerint Giuseppe Conte munkássága az ismeretlennek szóló kihívást jelent, vég nélküli kaland értelmét hordozza, s szótagonként, szavanként fedi fel a természet és az univerzum létének, változásának szükségképpen bevégzetlen látomását.
Megjegyezte azt is, hogy Conte költészete öröm és fájdalom, látomásos optimizmus és elkeseredés között hullámzik. A versei elbűvölnek, képesek az olvasó lelkén változtatni, folyamatosan lázad a gazdasági racionalitás és a világot leromboló nihilista materializmus ellen.
A díj átvételét követően Charles Bernstein hangsúlyozta, hogy a költészet komoly művészet, „hosszú kifutása van”, amit Janus Pannonius több mint fél évezrede tartó tisztelete is bizonyít. Giuseppe Conte arról szólt, hogy a reneszánszt Magyarországon reprezentáló Janus Pannonius rendkívül fontos a magyar, az olasz kultúra számára és a magyar-olasz kapcsolatokban is.
Az alkotó annak a meggyőződésének is hangot adott, hogy Európának szüksége van a költészetre, mert olyan régi, a mindennapi életben fontos alapértékeket képvisel, mint a szépség, az újító szellem, a reménység és a jövőbe vetett hit.
Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármestere az eseményen reményét fejezte ki, hogy a költészeti díjnak is köszönhetően ismertebbé válhat a városhoz kötődő Janus Pannonius életműve, a vers mint műfaj visszakapja régi fényét, s többen olvasnak majd költeményeket.
Szőcs Géza azt közölte, hogy a Janus Pannonius Költészeti Nagydíj révén Pécs és az elismerés átadásának helyszíne, a dóm mögötti várfalsétány kultikus hellyé vált irodalmi körökben.
