A berni Kunstmuseum újabb képeinek eredete kapcsán merült fel gyanú, miután egy irat szerint adományozójuk, a köztiszteletben álló Georges Keller műkereskedő kapcsolatban állt egy francia kollégájával, aki a náci megszállás idején németekkel kereskedett.
Henri Matisse és Salvador Dalí festményei mellett több mint száz műalkotást adományozott a berni Kunstmuseumnak a francia-svájci-brazil állampolgárságú Georges Keller az ötvenes évek és 1981-ben bekövetkezett halála között. A múzeum a művek eredetének ellenőrzéséért felelős vezetője néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan iratra bukkant, amely szerint Keller kapcsolatban állt a náci megszállás alatt kollaboránsnak tartott Étienne Bignou francia műkereskedővel – írta az MTI.
Ez nem az első eset, hogy nácik által elrabolt műkincsek kapcsán felmerül a svájci múzeum neve. A Kunstmuseum örökölte a 2014-ben elhunyt Gornelius Gurlitt több száz műkincsből álló gyűjteményét, akinek az apját, Hildebrand Gurlittot a nácik a zsidóktól elrabolt, vagy dekadensnek ítélt képek eladásával bízták meg.
Az ügy nagy visszhangot keltett, máig is folyik a kutatás a Gurlitt-örökség tulajdonosai után, és ismét megindult a vita Svájcnak a második világháború idején tanúsított semlegessége kapcsán.
Nina Zimmer, a múzeum igazgatója elmondta, hogy megváltozott a légkör, mindenki egyetért abban, hogy a múzeumok fő feladata, hogy feltárja, honnan származnak a művek, és választ adjon a kérdésekre.
A Frick Collection Reference Library New York-i kutatóintézet levéltára szerint Keller és Bignou együtt dolgoztak Párizsban a Georges Petit Galériában, amely 1933-ban történt bezárásáig impresszionista festőkre szakosodott. Étienne Bignou ezután saját galériát nyitott a francia fővárosban, Keller volt az üzlettársa. A levéltár szerint Keller nyitotta meg a Bignou Galéria New York-i leányvállalatát. Amelie Ebbinghaus, az elveszett műkincsekre szakosodott Art Loss Register adatbank kutatója szerint a francia állam és a szövetséges hatalmak dokumentumaiból kiderült, hogy Bignou német vásárlókkal tárgyalt Párizsban, és akkoriban kollaboránsként tartották számon. „Ez nem jelenti azt, hogy a képek kétes forrásból erednek, de nem is zárható ki” – hangsúlyozta Ebbinghaus. Zimmer igazgatónő elmondta, hogy már korábban is feltette magának a kérdést, mert a Keller által svájci múzeumoknak adományozott műkincsekhez nem adtak dokumentációt.
A berni múzeum költségvetési támogatást kért a Georges Keller-hagyaték alapos tanulmányozásához.
A Kunstmuseum gyors reagálása és a kormány által a kutatáshoz biztosított összeg a svájci gyakorlat megváltozásáról tanúskodik, az alpesi államnak ugyanis nem mindig volt egyértelmű hozzáállása a nácik által elrabolt műkincsekhez.
