A Gulag-emlékév alkalmából nyílt kiállítás a szovjet táborokba hurcolt magyarokról tegnap Budapest Főváros Levéltárának aulájában. A tárlat megnyitóján átadták a középiskolák képviselőinek azt a csomagot, amelyben Sára Sándornak a korszakkal foglalkozó filmjei találhatók.
Szakály Sándor történész a nyolcszázezer fogolyra emlékezett (Fotó: Nagy Balázs)
„Nem tanácsos megszökni, nem tanácsos maradni” – idézte tegnap Megyesi Csilla, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa Szilágyi Domonkos a Halál árnyéka című versét a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című vándorkiállítás megnyitóján, Budapesten.
A Budapest Főváros Levéltárának aulájában látható kiállítás alkalmából a középiskolák minisztériumi fenntartóinak átadták azt a hat DVD-ből álló csomagot is, amely Sára Sándor filmjeit tartalmazza, és amelynek célja, hogy a tanulók megismerkedhessenek a korszakkal, hiszen, ahogy Megyesi Csilla is említette, a Gulag- és a Gupvi-táborokról a fiatalok többsége ma nagyon keveset tud.
A szót ezután Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója vette át. Mint mondta, egy ilyen témáról még történészként is nehéz szólni. Az 1944 ősze és 1945 tavasza közt elhurcolt magyar foglyok száma körülbelül hatszázezer-nyolcszázezer főre tehető, akik közül csaknem háromszázezren soha nem térhettek haza. „Magyarország kormánya a 2016-2017-es évet a Gulag emlékévének nyilvánította, amelyből Gupvi és Gulag lett, mert az átjárás viszonylag könnyű volt a hadifoglyok táborából a Gulag-táborokba” – mondta Szakály, kiemelve, hogy milyen sokáig nem beszélhettek az áldozatok a velük történtekről: „Úgy küldték őket haza, hogy nehogy még egyszer visszakerüljenek, mert ha szólnak valamit erről, ilyen sorsuk is lehet.” A visszatérőknek a Rákosi-rendszer diktatúrája miatt a későbbi években sem lett könnyebb az életük – mondta. Szakály ezután átadta a Sára Sándor filmjeit tartalmazó DVD-ket.Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke saját érintettségéről beszélt. Mindkét szülője megjárta a Gulagot. „Soha semmit nem mondhattunk senkinek” – mesélte. Édesapjának köszönheti, hogy mégis tud ezekről a dolgokról, mivel az enyhüléskor elmondta, hogy mi történt. „Szükség van ezeknek az embereknek méltó emlékhelyre” – mondta, arra utalva, hogy Magyarországon nincs központi emlékmű a kényszermunkára ítéltek számára. Arról is beszélt, hogy egy központi emlékművet ő a főváros emblematikus terén, a Szabadság téren képzelne el. Azt is hangsúlyozta, hogy a kommunizmus nemcsak egy eszme volt, amelynek megvalósítása félrecsúszott, hanem a terror, a megfélemlítés, a csalás és a fosztogatás „az ideológia velejéből következett”.
Állításának alátámasztásaként Szamuely Tibor egyik hírhedt beszédét idézte: „A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt.” A kommunizmus szerinte el akarta törölni a múltat, ezért van nagy szükség most a múlttal való párbeszédre.
A Gulag-emlékév szakmai vezetője, Kovács Emőke történész az év egyik legfontosabb állomásának nevezte a kiállítás megnyitóját. Elmondta, hogy a kormány 2017. február 25-ig meghosszabbította az emlékévet, amelynek programjai a Beszedesmult.hu weboldalon és a Gulag Emlékbizottság Facebook-oldalán érhetők el.
A kiállítást Íjgyártó István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kultúráért és tudománydiplomáciáért felelős államtitkára nyitotta meg. Beszédében Szolzsenyicin A Gulag szigetvilág című regényéből idézett. Mint mondta, az író „sorstársai ezreinek sorsát” örökítette meg, majd röviden felvázolta a munkatáborok létrejöttének történelmi körülményeit. Elmondta, hogy a szovjetek munkaerő-szükségletének kielégítése miatt csaknem húszmillióan haltak meg, és hogy az újabb táborrendszer háromszáznegyven fő-, és négyezer melléktáborból állt. A magyar foglyok közül közel háromszázezren haltak meg az embertelen körülmények miatt. „A most elkészült kiállítás ennek a korszaknak, ezeknek az embereknek állít emléket, másfelől üzenet a kortárs politikának és a jövő generációnak, hogy ehhez hasonló soha többé ne ismétlődhessen meg. El nem múló kötelességünk az emberiség legnagyobb tömeggyilkosságára emlékeztetni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindez a kommunista ideológia részeként jött létre” – mondta. A cél, hogy a nemzetközi környezet figyelmét is felhívják, és tudatosítsák, hogy „a 20. század két embertelen diktatúrája, a nácizmus és a kommunizmus, ideológiájukat tekintve antagonisztikusak voltak, de módszereiket, a rendszer lényegét tekintve nagyon is hasonlóak”.
