Ezeregyszáz soros merengés

Éles ellentét feszül Turczi István új kötetének címe és tartalma között: az Ürességet, amely egyetlen, ezeregyszáz soros költemény, a 2014-ben tragikus körülmények között elhunyt kolléga, Borbély Szilárd emlékére ajánlotta a költő. A hosszúvers páratlan poétikai érzékkel adja vissza az élet könnyű-nehéz pillanatait, árnyala­tait, rezdüléseit – miközben mintha hatalmas tükröt tartana elénk. Összefoglaló világképe egyéni jelképrendszert épít, a lírai én ezeregyszáz soron át írja magából az ürességet, amelyet végül megtölt múlandó élettel. Mindehhez erőteljes gondolatiság társul, a két költő diskurzusaként is olvashatjuk, kettejük barátságának emléke minduntalan felvillan egy-egy sorban, költői képben, a mély, filozofikus vizsgálódás azonban végig hangsúlyos.

A mű keletkezésének körülményei kivételesek és megrázók: Turczi István és Borbély Szilárd ellentétes személyiségek voltak, mégis összekötötte őket az írás – mondta maga Turczi a közelmúltban egy irodalmi beszélgetésen. Szakmai barátságuk már több mint másfél évtizede tartott, amikor Turczi megmutatta költőtársának az Üresség első, elkészült részletét. A művet Borbély Szilárd Hosszú nap el című, drámai jambusokban írt, 1993-ban megjelent munkája ihlette. Az Ürességet végül a költő két évvel barátja halála után tudta befejezni.

Alcímének megfelelően pedig – Elégia a másnapért, hajnaltól hajnalig négy tételben – egyetlen nagy lélegzetvételű elégia, visszaidézett benyomások, lelki szemlélődés, a visszaemlékezésből fakadó érzelmek megjelenítése. E szemlélődő líra, mélyreható, elmélkedő költészet hibátlanul valósul meg a hosszúversben, ráadásul utalások is bőven vannak a műben Paul Celantól kezdve Szabó Lőrincen át egészen Rilkéig.
A vers fő szerkesztési elve a kezdet, a másnap, a ciklikusság. Szerkezetét tekintve nagy, négytételes szimfónia, mértani pontossággal szerkesztett költemény, amelynek utolsó tételébe a szerző még egy másik verset is beépített.