Kezdetét vette a második Cziffra-fesztivál, amelyen február 26-ig hangversenyekkel, Báresttel, fiataloknak szóló programokkal és külföldi vendégfellépőkkel várják a látogatókat. Az idei újdonságokról, Cziffra György szellemi örökségéről, és a tehetséggondozás fontosságáról Balázs János Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, a rendezvény művészeti vezetőjét kérdeztük.
–Mikor és miért vált fontossá az ön számára Cziffra György művészete?
–Ez a családomra vezethető vissza, a nagyapám együtt játszott vele bárokban 1956 előtt. Éppen ezért, három-négy éves koromban nálunk folyamatosan szólt a Cziffra-lemez, ez volt a mozgatórugója annak, hogy érdeklődni kezdtem a zongora iránt. Aztán ahogy telt-múlt az idő, és elkezdtem a hivatalos tanulmányaimat, még inkább kirajzolódott előttem, hogy milyen nagy zseniről van szó, így rögtön megtaláltam azt a zongoristát, aki nekem példakép lehet. Amikor tinédzser lettem, elkezdtem olvasni az önéletrajzi könyvét, az Ágyúk és virágokat, ekkor egyértelművé vált, hogy nem csak nagy művész, hanem nagy ember is volt, így végképp letettem a voksom mellette. Ezzel egyidejűleg pedig azt is éreztem, annak ellenére, hogy magyar zongoraművész volt, itthon nem nagyon emlékeznek meg róla.
– Ez az érzés motiválta a későbbi Cziffra-emlékestek létrehozását?
– Igen, ennek az első fecskéje volt, hogy tizenhat évesen csináltam egy koncertet ötven-hatvan ember előtt, amelyet Cziffra György-emlékestnek neveztem el. Ezután minden évben adtam ilyen koncerteket, egyre nagyobb sikerrel. Idővel meghívásokat is kaptam, két évvel ezelőtt pedig a Tavaszi Fesztiválra kértek fel egy emlékkoncert megtartására. Érlelgetni kezdtem a gondolatot, hogy mi lenne, ha valami sokkal nagyobb szabásút hoznék létre. Tudtam, hogy nem elég, ha csak én játszom, és nem elég, ha csak zenélünk. Azt a fajta mentalitást kell megtalálni és továbbvinni, amelyet Cziffra György elkezdett. Így döntöttem el, hogy létrehozom a Cziffra-fesztivált.
– Otthon a családban megmaradtak történetek Cziffra Györgyről? Mesélt róla a nagyapja?
– Sajnos nem, mert csak kétéves voltam, amikor a nagyapám elhunyt, és hatéves, amikor Cziffra György meghalt. Ilyen szempontból semmilyen személyes kapcsolatunk nem volt. Azóta viszont sok embert megismertem azok közül, akik barátai vagy bajtársai voltak. Az egyikük Vásáry Tamás, aki hallotta a huszonöt éves Cziffra Györgyöt zongorázni. Ezeknek az embereknek köszönhetően egyre több történetet hallottam róla. Mindenki egytől-egyig talpig úriembernek írta le, és egy olyasfajta elmélyült személyiségnek, akiben fel sem vetődött az, hogy ne a zeneművészet terén alkosson. Egy olyan elhivatott művész volt, aki a félelmet vagy az igénytelenséget véletlenül se ismerte.
– Emberileg ezek a tulajdonságok fogták meg Cziffra Györgyben?
– Igen, illetve az, hogy mennyi mindent tett azért, hogy jobb legyen a világ. Mindaz a munka. amit a fiatalok segítéséért tett, példaértékű. Neki nagyon nehéz gyerekkora volt, és csak a szerencsén múlott, hogy felfedezték. Magyarország mindig is híres volt arról, hogy tele vagyunk tehetségekkel, viszont arról is, hogy nagyon sokakat hagyunk elkallódni. Ő lehetőséget akart adni minden fiatalnak, létrehozott egy alapítványt, és egy kápolnát is megvásárolt, ahol kiállításokat és koncerteket szervezett. Rendszeresen tanított, és az összes vagyonát élete utolsó periódusában ebbe fektette. Nyilvánvalóan ezt szeretném továbbvinni a fesztiválon, ezért vannak a koncertsorozatokon kívül mesterkurzusok is, ahol Cziffra György barátai, tanítványai adják tovább a tudást. Ezért rendeztünk zongoraversenyt, így tehetségkutatás és tehetséggondozás is zajlik. Díjakkal is honoráljuk azokat a nagy eredményeket elérő fiatalokat, akiket erre predesztináltak. Felfedezzük és az útra helyezzük, az úton pedig vezetjük is őket, igyekszünk integrálni őket a klasszikus zenei életbe.
– Az idén más művészeti koncepció mentén alakította ki a fesztivált. Mik lesznek az újdonságok?
– Tavaly, az első fesztiválon nem mertünk annyira nagyot álmodni, mint lehetett volna, bár minden jegy elkelt, négy koncertet rendeztünk itt, a MOM Kulturális Központban. Ők voltak az elsők, akik hittek ebben az ötletben. Az idén viszont már nyolc koncertet rendezünk, nem csak magyar, hanem külföldi fellépőket is hívtunk. Fazil Say és Mischa Maisky két világsztár, akik egyébként első szóra igent mondtak, amikor meghallották Cziffra György nevét. Bővült a helyszínek listája is, már a Zeneakadémia nagytermében is rendezünk hangversenyeket, ami azért autentikus, mert azon a pódiumon Cziffra György számtalan koncertet adott. Nagyon sok kiegészítő rendezvényünk is van, Kürthy Hanna grafikusművész és Pajor Ildikó festőművész kiállítása is megtekinthető a teljes fesztivál alatt. A fiataloknak hangszerbemutató koncertet is szervezünk hároméves kortól, ez egy interaktív zenés beavató lesz. Volt egy tinédzsereknek szóló játék is, a Cziffra-kód, ahol különböző feladatokat kellett megoldaniuk. A kulináris és a gasztronómiai élményeknek is adózunk, az idén Cziffra-trüffel lesz, a Takler pincészet pedig Rubato néven egy egyedi cuvée-t is készített a fesztiválra. A zenei kínálat is nagyon sokrétű, a legmagasabb klasszikus zenén túl lesz cigányzene, improvizáció Lajkó Félixszel és Bárest Szulák Andreával, ahol Karády Katalin-melódiákat hallhatunk. És egy egészen különleges előadás is várható Freund Tamás agykutatótól, aki arról beszél, hogy miként működik az improvizáció, amely olyan egyedivé tette Cziffra György zongorajátékát.
– Honnan származik az ötlet, hogy egy tudományos előadás is a fesztivál része legyen?
– Lajkó Félixszel gyakran szoktam improvizációs koncerteket adni, ilyenkor sokszor odajönnek az előadás után és megkérdezik, hogyan csináljuk. Az emberek nem igazán értik, hogyan lehet ketten improvizálni, hogy lehet a másodperc tört része alatt ugyanarra gondolni, és hogyan tudjuk egyszerre befejezni. Ezekre a kérdésekre mi nem tudunk válaszolni, ezért hívtam meg Freund Tamás professzort, aki a világ egyik legnagyobb agykutatója, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Ő fogja elmagyarázni tudományos szempontok alapján, hogy mi zajlik az improvizáció során az agyban.
– A Bárest ötlete és programja hogyan alakult ki?
– Szerettem volna visszahozni az ötvenhat előtti bárhangulatot, ahol egy díva énekelt egy dzsessztrióval, ez most Szulák Andrea lesz Sárik Péterékkel. Körasztalok és dresscode lesz. A szó jó értelmében vett arisztokrata szórakozásra lehet számítani, és fellép egy cigányzenekar is. Nagyon sajnálom, hogy a cigányzene kultúrája teljesen kihalóban van, ezért is próbáljuk meg a fesztiválon kicsit ráirányítani a figyelmet.
– A fesztivál struktúrája most már állandó? A következő években is hasonló programokra lehet számítani?
–Lesznek programok, amelyeket megtartunk majd, hiszen fontos az álladóság, de reményeim szerint egyre nagyobb művészek fognak eljönni. Mivel a fesztiválnak híre ment, már világsztárokkal is tudunk tárgyalni. Szeretnénk a nemzetközi palettát színesíteni, de számos magyar művész is van még, akiket eddig nem sikerült meghívnunk. És továbbra is nagy figyelmet szeretnénk szentelni a fiataloknak, hogy integrálhassuk őket a zenei életbe. A lehetőséget megadjuk, a tettet nekik kell végrehajtani.
