Kultúra
Életutak az első világégés idejéből
Katonai sorsok, a hátországban maradtak és a társadalmi változások állnak a Hadtörténeti Múzeum új kiállításának fókuszában
– Milyen részekből áll össze az első világháborúval foglalkozó, hamarosan megnyíló tárlatuk?
– Összetett kiállításról van szó, amelynek témáját több oldalról világítjuk meg. Nemcsak a világháborúval foglalkozik, hanem annak előzményeivel is. Az utóbbiakat egy erre az alkalomra felújított régebbi kiállítás mutatja be, míg a háborúval foglalkozó részek teljesen újonnan épülnek fel hatszáz négyzetméteres területen. Az udvaron és a külső sétányon található technikai eszközöket is felújíttattuk, illetve megjelentetünk egy katalógust is, ami nemcsak műtárgyak fotóit és ismertetőit tartalmazza, de könyvként és tankönyvként is használható lesz. Állandó tárlatról van szó, a kormány által létrehozott Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság 2016. évi támogatott és kiemelt projektjéről, amely a tervek szerint tíz–tizenöt évig látható lesz.
– Mi volt a koncepció?
– A háborúnak számos olvasata van, mindet szeretnénk bemutatni. A középpontban a katonák állnak, azt követjük nyomon, mi történik velük onnantól kezdve, hogy elindulnak a frontra. Emellett fontos a hátország és az ott maradottak problémáinak bemutatása, a kiállítás több különböző életsorsot is nyomon fog követni. Egy bevonuló katona ugyanis szerencsés esetben hazatért a háború végén, de meg is sebesülhetett, hősi halált halhatott a fronton, illetve magas volt az eltűntek száma is. A Magyar Királyság területéről több mint hárommillió katona vonult be, a hősi halottak számát hatszázezerre becsüljük, az ő felkutatásukkal külön projekt is foglalkozik. Ezt szeretnénk két év múlva befejezni, egy komplex adatbázist hozunk létre: mindenkiről, aki bevonult, legyen valamilyen információ. A hadifogsággal kapcsolatosan pedig a kiállítás ennek számos aspektusát vizsgálja.
– Melyek ezek az aspektusok?
– A hadifogság körülbelül nyolcszázezer magyar katonát érintett olasz, orosz és szerb területeken, de Magyarországon is szép számmal jelentek meg külföldi hadifoglyok. Érdekes, hogyan alakultak a kapcsolatok a szemben álló felek között. Például azok a magyar foglyok, akik Olaszországban mezőgazdasági munkát végeztek, vitték a saját tapasztalataikat, és hazahozták, amit ott tanultak. Azok az alföldi bakák, akik korábban még a falujuk határát sem lépték át, eljutottak az Alpokba, és hazatérve elmesélték, mit láttak a nagyvilágban.
– Ezek szerint a hátországot is bemutatja majd a kiállítás?
– A háború által az egész társadalmat hatalmas trauma érte, és nem csak a nélkülözés és a veszteségek miatt. A kis közösségek óriási változásokon mentek át: részben a hazahozott hírek és élmények, részben pedig az újságokból, fotókról és háborús propagandából rájuk dőlő információáradat miatt, amely kinyitotta számukra a világot. A hátország esetében a frontra vonuló katona hiányát szerettük volna megmutatni. A munkaerőpiacon elképesztő mennyiségben vették át a nők a férfiak szerepét. Nemcsak a hadiiparban vagy a mezőgazdaságban, de a közigazgatásban is. A gyerekek szintén felnőttmunkát voltak kénytelenek végezni. Bemutatjuk a háború előre haladtával jelentkező problémákat is: minél több erőforrást szállítottak a frontra, annál kevesebb maradt a hátországban maradóknak, szigorú korlátozást és jegyrendszert vezettek be. Egyébként a katonák és az otthon maradottak sorsán kívül természetesen a fontosabb hadműveleteket, a különböző hadszíntereket is bemutatjuk, ahol a magyar katonák megjelentek. Végül a kiállítás utolsó része a háborús veszteségekkel foglalkozik: Trianon nemcsak területi veszteségekkel járt, de a magyar hadsereg további működését is jelentősen korlátozta.
– A fiatalabbakat hogyan lehet megszólítani egy ilyen témával?
– Minden teremben helyet kapnak a digitálisan is hozzáférhető tartalmak, amelyek letölthetők, hazavihetők, és mindenki megtalálhatja az őt érdeklő információkat fegyverekről, egyenruhákról vagy akár a szemben álló hadseregekről. a segítségükkel az egyes emberi sorsokat végig is lehet majd játszani. Kimondottan a kisebbeknek készült például a mágneses öltöztető bábu, amelyre feladhatják majd a különböző egyenruhákat. Olyan rekonstrukciókat gyártottunk, amelyekhez hozzá lehet érni, fel lehet őket próbálni. A nagyobbak megérinthetik a különböző fegyvereket, megtapasztalhatják, milyen nehéz volt egy korabeli puska. Van egy vetítőterem is, ahol általunk készített, első világháborús digitális animációs filmeket vetítünk. Ez a helyszín arra is alkalmas lehet, hogy egy iskolai osztály ott vegyen részt a történelemórán.