Tizenhárom fekete-fehér fotón örökített meg Vörös Miklós talált tárgyakat. Az alkotó a sorozat keletkezéséről lapunknak elmondta, hogy négy évig dolgozott rajta, és minden alkalommal a fő tárgy megtalálásakor elképzelt kis történet hívta egymás mellé a többit.
Vörös Miklós fotó- és képzőművész tizenhárom csendélete tizenhárom történetet mesél el a Faur Zsófi Galériában február 28-ig látható kiállításon. A Budapesti Metropolitan Egyetem írásművészet szakos hallgatói elosztották egymás között ezeket az erőteljes képeket, és mindegyiknek megírták az általuk elképzelt történetét. Ettől függetlenül a szemlélőben is megszülethet egy-egy saját történet – épp emiatt érdekesek a képek, hiszen egy csendélet általában magát adja, nem akar önmagán túlmutatni, ám ezek mégis ezt teszik.
A különböző képek éppolyan izgalmasak, mint a művészeti projekt születésének körülményei. A fotósorozat alapötletét a külváros és az utcán fekvő elhagyott tárgyak adták. Lapunknak Vörös Miklós elmondta: minden este kamionparkolók, foghíjtelkek, lakótelepi szeméttárolók mellett vezetett az útja hazafelé, és egyik este egy pár csillogó, magas sarkú cipőt vett észre.
„Nem volt nagyon viseltes, olyan volt, mintha valaki az imént vette volna le. Rögtön arra gondoltam, hogy ezt le kellene fotózni. Hazavittem, nézegettem, olyanok voltak mint egy randevú ledobott kellékei. Ezek után pedig már csak meg kellett találnom a többi levetett ruhadarabot és kiegészítőt, így született meg a sorozat első darabja” – tette hozzá.
A képeken látható tárgyak tudatos alkotói szelekció eredményei. Semmi nem véletlen, semmi nem felesleges. „A tárgyak valószínűleg a szeméttelepen végezték volna. Azzal, hogy megtaláltam őket, még egy utolsó szerep erejéig segédkeztek eljátszani egy képzeletbeli történetet, mesélni magukról és rólunk. Minden alkalommal a fő tárgy megtalálásakor elképzelt kis történet hívta egymás mellé a többit. A sorozat nagyjából négy évig készült. Ez idő alatt nem egyszer történt meg velem az, hogy elképzeltem egy, a történetbe illő tárgyat, és furcsamód nemsokára ráakadtam egy hasonlóra az utcán” – mesélte a fotós.
Egy megrepedt munkavédelmi sisak, fél pár kesztyű, mérőszalag, egy szebb napokat is látott rádiós magnó, meztelen nős kártya, feles üveg és cigarettásdoboz. És mindez egy festékfoltos hullámpapíron. A kép címe: Üzemi baleset. Ebből a képből is – mint a kiállítás összes többi darabjából – hihetetlen erő és mélység sugárzik. A fotósorozat egyébként külföldön több díjat is nyert, köztük a rangos Monochrome Awards elismerést.
Vörös Miklós azt is elmondta, a képek klasszikus kamerával készültek, fekete-fehér rollfilmre. Az itt használt, hatszor hat centiméteres negatív már elég sok részletet tartalmazott ahhoz, hogy nagy papírképek készüljenek, ugyanis már a sorozat elképzelésétől kezdve fontos volt számára a kiállíthatósága. „A fekete-fehér filmre történő fotózás önmagában egyfajta átalakítást, absztrakciót jelent. A színek elhagyásával könnyebben fordíthatjuk a figyelmet a formákra és a kompozícióra.
Hozzám pedig mindig közel állt a monokróm képek érzékeny, drámai világa” – mondta az alkotó.
A fotós szerette volna itthon az elképzelései szerint bemutatni ezt a koncepcionális sorozatot. „A Faur Zsófi Galéria kiemelt figyelmet fordít a kortárs magyar fotóművészet népszerűsítésére, ezért is megtisztelő, hogy az ő gondozásukban mutatjuk be a képeket az idei év első tárlataként” – tette hozzá.
