Száz évvel ezelőtt, 1917. május 26-án született Szörényi Éva Kossuth-díjas színésznő. Az emigrációba kényszerült, nagy formátumú művészről a Bajor Gizi Színészmúzeumban emlékeztek meg szerda délután fiai és barátai. Az intézményben ma jubileumi kamarakiállítás is nyílik a legendás színésznőről.
Szörényi Éva, akit eredetileg Schváb Elviraként anyakönyveztek, éppen száz éve, 1917-ben született. A Bajor Gizi Színészmúzeumban ebből az alkalomból különleges emlékestet rendeztek a tiszteletére, amelyen a nyolc éve elhunyt művész gyermekei, valamint egykori kollégái, barátai is részt vettek. Szörényi Éva a Színművészeti Akadémián végzett 1935-ben, utána a Nemzeti Színház tagja lett, és az is maradt huszonhárom éven át. A két világháború között már az ország egyik kedvenc színésze volt, pályája egyenesen ívelt fel. Eljátszott minden szerepet, amelyről csak színésznő álmodhat, egyik legendás alakítása például Az ember tragédiájához kötődik, amelyben Évát formálta meg. Számos filmben is emlékezetes alakítást nyújtott, első átütő sikerét Csiky Gergely A nagymama című darabjából készült műben aratta. Népszerűsége és tehetsége ellenére 1956-ban emigrálni kényszerült, gyermekeivel és férjével először Ausztriába, majd az Egyesült Államokba költözött.
A Sem szívet, sem hazát című emlékest szerdán a színésznő pályájának, sikereinek felidézésével kezdődött. Gajdó Tamás, az est moderátora először azt kérdezte a jelenlevőktől, hogy milyen ember volt Szörényi Éva, amikor nem a színpadon állt. Elsőként fiai, Örményi István és Tamás válaszoltak. Elmondták, édesanyjuknak jó humora volt, ugyanakkor komoly asszony is volt, aki mint színésznő mindig többet akart tanulni és tudni. Hozzátették azt is, hogy erős hite példaértékű volt számukra.
A beszélgetés résztvevői ezután sorra felidézték, mikor találkoztak először vele. Huszti Péter színművész elmesélte, hogy egy Shakespeare-konferencián ismerkedtek meg. Mint mondta, királynői tartása és kisugárzása lenyűgözte őt. Úgy vélekedett, Szörényi Éva valóban Thália papnője volt, aki élete végéig megőrizte méltóságát, ahogyan a magyar nyelvet is. Piros Ildikó színművész egy beszélgetést idézett fel, amely a Madách Színház Tolnay-szalonjában zajlott 2002-ben, amikor a színésznő Magyarországra látogatott. Márton András színművész arról beszélt, hogy hatévesen látta először a színpadon, mégpedig Az ember tragédiájában, később pedig jó barátságba kerültek. Szerinte Szörényi Éva tiszta szívvel tudott hinni, ugyanakkor szigorú nő volt, akivel bizonyos kérdésekben nem lehetett vitatkozni vagy tréfálni. Nagy harcos volt, az emigráció hőse – tette hozzá. Cselényi László filmrendező nyolcvanéves korában ismerte meg a színésznőt, amikor portréfilmet forgatott róla Los Angelesben. Szerinte folyamatos szomorúság és csendes derű jellemezte személyiségét.
Ezután felmerült a kérdés, hogyan menekült a család a határon túlra az 1956-os forradalom után. Az izgalmas és tragikus történetről Szörényi Éva fiai számoltak be, elmondták, hogy a család első kísérlete kudarcba fulladt, a határőrök elfogták őket. Az életüket egy magyar tiszt mentette meg, aki titokban teherautóra tette és a győri vasútállomásra vitette a foglyokat. A család később megtudta, hogy a tisztet emiatt megölték, nekik azonban ez a hőstett az új életet jelentette, másodszorra ugyanis sikerült a szökés. Nem volt könnyű elhagyni a szüleiknek az országot, édesanyjuknak nagy bánatot jelentett, hogy kettétört a karrierje. Bár első amerikai éveik alatt még játszott színházakban, később nem volt könnyű munkát találnia, így ingatlanosként dolgozott.
Az est végén a színművész emigrációban végzett kultúramegőrző munkája került szóba. Az összes résztvevő megerősítette, hogy Szörényi Éva az Amerikában élő magyarok társaságának középpontja volt, számos ünnepséget szervezett, emlékművek felállításában segédkezett. „A magyar lélek élt benne” – vallotta fia, Örményi Tamás. Márton András hozzátette: „Az ottani magyarságnak egy olyan világítótornya volt, akihez lehetett igazodni.”
