„A fiatalok a jövőbeli közönségünk”

E. Csorba Csilla: Az újabb generáció az elődöktől sok esetben eltérő módon értelmezi Petőfi költészetét (Fotó: Varga Imre)

– Komoly kihívás az irodalmat „kiállítani”, milyen eszközökkel lehet ezt jól csinálni?

– Az alapanyag a szöveg, a nehézséget az okozza, hogy egy kiállításban nem lehet csak olvasni, s az emberek egyre kevésbé szeretnek hosszú szövegekkel foglalkozni egy tárlaton. Sok esetben a társművészeteket is be kell vonni. Minden évben van képző-, fotó-, és könyvművészeti tárlatunk, gyerekeknek szóló kiállításunk is, hogy a legszélesebb réteget csábítsuk be a múzeumba, ehhez pedig esetenként érdemes a korszerű technológiát is alkalmazni. Hatni kell a látogató különféle érzékszerveire, hiszen csak így tudunk versenyezni a mindennapok rengeteg benyomásával. Ahogy például a 2011-ben újrarendezett állandó Petőfi-tárlatunk, amely a fiatalokat megszólító kérdésfeltevéssel, interaktív és játékos elemeket hordozó installációval, az életutat tudományosan, mégis élményszerűen közvetítő módszerével hozott újat, hiszen az újabb generáció az elődöktől sok esetben eltérő módon értelmezi ezt a költészetet.

– Népszerűek a kortárs köl­tőink, íróink születésnapi estjei is a múzeumban.

– Szerintünk a magyar kultúra jelentős alkotóira kevés fény esik, ám a kerek évfordulók kapcsán előtérbe hozhatók. Feladatunk az is, hogy a nagy klasszikusok neveit benntartsuk a kánonban, az olvasói „vérkeringésben”. E célból is működik a Digitális Irodalmi Akadémia, de sokszor feledésben lévő írói életműveket – például Mándy Ivánét vagy Németh Lászlóét – is újból és újból előveszünk.

– Létrehozták a Budapest Transzfer Fesztivált, ennek mi volt a célja?

– Úgy gondoltuk, lényeges lenne a nemzetközi kitekintés, a külföldi vendégek és a magyar alkotók egymás szövegeit fordítják le, majd beszélgetnek. A fesztivál mindig egy adott tematika köré szerveződik, idén a gasztronómia és az irodalom kapcsolata volt a fókuszban, vendégeink pedig a visegrádi négyek voltak. Ezekkel az országokkal egyébként közösen működtetünk egy rezidensprogramot is.

– Nemrég indult egy másik sorozat, a Tárgyeset, amelyen írók beszélnek a személyes tárgyaikhoz fűződő viszonyukról.

– Ezzel a múzeum kevéssé ismert relikviagyűjteményét szerettük volna fókuszba állítani. És nagyszerű lenne, ha időről időre a meghívott íróktól ajándékba kaphatnánk egy-egy tárgyat, amellyel bővíthetnénk ezt a gyűjteményünket. Ezekből egyébként már tárlatot is rendeztünk.

– Emellett pedig komoly képzőművészeti alkotásokat, fotókat és hanganyagokat is birtokol a mú­zeum. A hagyatékok megszerzésével és gondozásával, valamint a tudományos munkával hogyan állnak?

– Fontos kiemelni, hogy a határon túli és külföldi magyar nyelvű hagyatékokat is igyekszünk felkutatni, évekre előre lefektetett stratégia mentén, amelyet persze néha módosítani kényszerülünk. A Márai-hagyaték például nálunk kutatható, s várakozásaink szerint januárra Buenos Airesből hazatér az ott összegyűjtött emigrációs könyv- és dokumentumanyag is. Bár a Móricz-hagyaték 1979-ben került hozzánk, bizonyos részeinek kritikai feldolgozására csak most kerülhet sor egy nyertes pályázatnak és egy miniszteri támogatásnak köszönhetően. Néha sikerül egy-egy aukción vásárolnunk, most például a Faludy-hagyaték árverésén, de Radnóti özvegyének halála után is hozzájutottunk néhány értékes darabhoz. Persze a gyűjtési elveink is sokat változnak majd, ha az írók a papírlapok helyett a számítógépbe rögzítik a szövegeiket. Igyekszünk elsők lenni, ugyanis már kísérletezünk a digitális anyagok megőrzési formáival. Egyébként a tudományos munka fontos helyszíne is vagyunk, könyvkiadóként működünk, fordítástámogatási irodánk van, a gyűjteményeink pedig online elérhetők, kutathatók. Többen dolgoznak a különféle kritikai kiadásokon, illetve folyamatosan zajlanak a fotográfiai és ikonográfiai kutatások is. Engem pedig például Móricz Zsigmond és a fénykép kapcsolata, valamint az íróportré gyűjtésének története foglalkoztat.

– Több mint tíz éve irányítja a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Az évfordulókról – Weöres, Radnóti vagy Gárdonyi – megemlékezés mellett kevéssé közismert alkotókról, pél­dául Lesznai Annáról is rendeztek kiállítást. Összességében hogyan értékeli az elmúlt tíz évet?

– Azt gondolom, hogy a sok munkának lassan beérik a gyümölcse, a múzeum ismertsége növekedett. Gyűjtünk, feldolgozunk, digitalizálunk, de sokat teszünk azért is, hogy ne csak a „holt dolgok” helye legyünk. A mai kor tendenciáira is odafigyelünk, például számos slam-poetry műsort szerveztünk. És bár elsősorban nem a díjakért dolgozunk, most mégis nagyon megtisztelő, hogy Az év múzeuma és számos dizájndíj elnyerése után Prima Primissima Díjra jelölték az intézményt. A Gát utcai József Attila-emlékházat nemrég újítottuk fel, a Kassák Múzeum a hazai és nemzetközi modernizmus kutatásának fontos bázisává vált, a Mesemúzeum pedig hiány­pótló, irodalomra nevelő és olvasásra szoktató helyszín az óvodások és kisiskolások számára.

– A közeljövőben milyen események várhatók?

– Egy új honlap kialakítását tervezzük a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel közösen, ez fiatalosabb arcot mutat majd a múzeumról. December 16-án nyílik az Ez bejött! című, új szerzeményeket bemutató kiállításunk, jövőre pedig többek között rendezünk egy tárlatot az étkezés és az irodalom kapcsolatáról. De a kollé­gáim már készülnek 2017-re, Arany János születésének kétszázadik évfordulójára is. Filiálénk, a Magyar Nyelv Múzeuma és a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum is sok szép feladatot ad, most éppen egy természettudományi kiállítással készülünk.

– Nemrég kiírták a múzeum igazgatói pályázatát, hiszen az ön mandátuma lejár. Ha újra megpályázná az igazgató posztot, akkor milyen irányba haladna?

– Csak feltételes módban beszélhetek. Mindenképpen erősíteném az eddig elért eredményeket, a nyitott múzeum koncepciója például ilyen. Fontosnak tartom még, hogy nagyobb részt vállaljunk az oktatásban és a nevelésben, nemcsak úgy, hogy az ország különböző pontjairól hozzunk ide gyerekeket, hanem akár úgy is, hogy mi magunk menjünk el iskolákba. A fiatalok lesznek a mi jövőbeli közönségünk, ezért a múzeumpedagógia fejlesztése is kiemelt célom lenne. Emellett még jobban koncentrálnék gyűjteményeink megismertetésére.