Az angol rendőrség egyik legnagyobb kudarca a netflix minisorozatában

Az ítélethozatalig csaknem húsz éven át nyúló Rachel Nickell-ügy volt a korszak legnagyobb angol rendőri kudarca, amely nagyon mély nyomokat hagyott minden érintett életében.

Az egyetlen szemtanú (Witness) című három részes netflixes sorozat elsősorban André és Alex szemszögéből ábrázolja az eseményeket, de azt is megmutatja, mikor, hol, hányszor tévedett, hibázott és mulasztott az angol rendőrség.

Rachel Nickell gyönyörű szőke hosszúcombú 23 éves londoni modell volt, minden tekintetben a kilencvenes évek szépségideálja. Kisfiával, Alexszel nagyon szoros volt a kapcsolata, André, az édesapa, aki járta az országot, és rengeteget dolgozott, a filmben meg is jegyezte, hogy ő egy kissé kívül rekedt Rachel és Alex kettősén. Akkor is dolgozott éppen, amikor egy rendőr felhívta azzal, hogy „ súlyos baleset történt”.

Ez volt annak tizenvalahány évig tartó korszaknak a nyitánya, amelyben André egyszerre küzdött azért, hogy Alex ne rendőrök, pszichológusok és újságírók között nőjön fel, de megtalálják Rachel gyilkosát, és elítéljék.

Emlékszünk még az internet elterjedése előtti évek ádáz hírversenyére és híréhségére? Mert a sajtó minden addiginál elkeseredettebben küzdött a hírekért és az olvasókért, az olvasó meg falta a minél borzongatóbb híreket. Mindent hallani, látni, olvasni akart, és semmi nem volt elég.

Nem André és Alex voltak a legfőbb áldozatai ennek az időszaknak, de az ő napjaikat is meghatározta az, hogy André repülőgépre sem szállhatott úgy, hogy ki ne szagolta volna valamelyik bulvárhiéna, akinek valaki eladta az utaslistát, amikor még be sem csekkoltak.

A rendőrség főként olyan hibákat követett el, mintha azt sem tudták volna, hogy mindez a valóság, és ezekért széttéphetik őket másnapi szalagcímekben, vagy, hogy a rossz tálalással árthatnak a meggyilkolt asszony családjának, és veszélybe sodorhatják a kisfiú életét. Mintha félig aludtak volna, pedig a húsz év után a nyomozás, a perek és a kártérítések végösszege 3 millió fontra rúgott.

Ennél azonban sokkal rosszabb volt az, hogy Rachel Nickell gyilkosa egy évvel a Wimbledoni eset után újra lecsapott, és megerőszakolta, megölte Samantha Bisset-t és négy éves kislányát Yasmine-t.

És az is sokkal rosszabb volt, amikor kiderült, hogy a gyilkos és erőszakoló, aki összesen több mint 80 nőt erőszakolt meg, végig ott volt a látókörükben, és már 1989-ben elzárhatták volna a külvilágtól.

A fordulatot többek közt 2002-ben egy DNS-minta preparálással kapcsolatos találmány,és az úgynevezett Enigma-hadművelet hozza el a kilencvenes évek végén, amikor 207 felderítetlen nőgyilkosság ügyét veszik elő a rendőrök.

A film nem titkolja, hogy Keith Pedder (Neil Maskell) főnyomozó mennyire vonakodva fogott neki az ügynek, a várható hivatali előmenetel vagy bukás, és egyáltalán nem az áldozatok szempontjából elemezve az esélyeit, később pedig olyan részleteknél akadt el, fantázia és szenvedély híján, ami egy mezei krimirajongónak nemigen okozott volna gondot.

Talán az sem volt szerencsés, hogy olyan mérhetetlenül sok rendőrt állítottak rá az ügyre, mert a hígulással is csökkent annak az esélye, hogy egységes legyen az elvégzett munka, és mindent időben és alaposan ellenőrizzenek. Hiányzott egy intuitív Columbo a folyamatból, vagy egy végsőkig alapos Poirot, de még inkább mindkettő.

És míg a rendőrök lustán, felületesen és fantáziátlanul dolgoztak, a kisfiút naphosszat pszichológusok és nyomozók nyúzták, a saját apjának is ott volt kéznél a kamera, hogy ha bármit mond Alex, felvehesse.

A film a gyilkosság napjától az igazi tettes elfogásáig és elítéléséig követi a történetet, apa és fia változó, de mindig szeretetteljes kapcsolatát, a nyomozást, a küzdelmet a médiával, és meggyőződhetünk a borzalmakon túl arról is, hogy egy elkövetőnek, aki nem börtönbe, hanem „csak” kórházba kerül, nem feltétlenül kisebb a büntetése, de ez persze senkit nem vigasztal.

A Netflix a három részes játékfilm mellett A Rachel Nickell-gyilkosság címmel dokumentumfilmben is feldolgozta a történeteket. Nagyon sok a két film között az átfedés, de például a valódi André Hornscombe eléggé más karakter, mint a filmbeli figura (Jordan Bolger).

A dokufilm elején már a meglett őszes szakállú férfit látjuk, akinek végtelenül eleven a tekintete, hatalmas belső erő, lelki gazdagság és bölcsesség sugárzik belőle, fiatalon is ilyen volt, látjuk a régi képkockákon Rachellel és Alex-szel. Nem látszik olyan sebezhetőnek, nem az az áldozattípus, akinek a játékfilm ábrázolja, hogy a néző arra gondol, hogy ez az ember menten összeomlik a sorsa terhe alatt. De persze érthető a rendezői szándék.

A többi játékfilm szereplő jobban hasonlít a dokumentumfilmben szereplő igazi figurákra. Aki nagyon kilóg a sorból mégis, az az idős, mai Colin Stag. Ő volt az első gyanúsított, akit a rest és fantáziátlan Keith Pedder főnyomozó mindenképp rács mögé akart dugni, sőt még akkor is bizonygatta a bűnös voltát, amikor már nyugdíjba vonult, és a rendőrség végre hajlandó volt foglalkozni az igazi elkövetővel.

A játékfilmbeli fiatal gyanúsított – Colin Stag (Jamie Bisping) - egy szerencsétlen zűrös alak volt, akinek még soha nem is volt barátnője. Végül mesés kártérítési összeggel zárult számára a Rachel Nickell-ügy, és a dokumentumfilm kockáin már nem egy lúzert, hanem egy olyan embert látunk, aki ha iszonyú áron is, de rendbe tudta szedni az életét.

A filmben csak költői kérdésként fogalmazódik meg, hogy miért szenvedett borzalmas halált egy fiatal, kedves, szép, jó humorú anyuka, aki boldog volt a családjával, és miért gyötörtek húsz évig utána egy csonkacsaládot. Nincs válasz, nem is hiszik, még André sem hiszi, hogy volna.

De azt tudjuk, hogy az ő és a fia kapcsolata csodálatosan kibontakozott, túlélt minden megpróbáltatást, ma is szeretetben élnek, Alex jógaoktató lett, és mind a ketten könyvet írtak a megpróbáltatásaikról és a gyászról, amit átéltek.

Azért is fontos ez, mert a gyász máig tabutéma, és máig gond, hogy a modern ember elveszítette a gyász kultúráját. A filmmel is, és a könyvekkel is biztos, hogy nagyon sok embernek tudnak segíteni, gyászolóknak is, és azoknak is, akik nem tudják, hogy mit él át az, aki gyászol.

Az egyetlen szemtanú – Witness – 2026

Angol minisorozat - 3 rész - 55' részenként

Rendező: Alex Fincher

7/10