Kultúra
Miért nincs igazuk azoknak, akik az Odüsszeiát támadják?
A film július 16-tól látható a hazai mozikban
A bírálatokkal kapcsolatban megfontolandó érveket tárt elő Joe Goodkin chicagói zenész a Chicago Sun-Timesnak. A művész több mint húsz éve adja elő az Odüsszeiát saját akusztikus folkoperájaként, és úgy véli, Nolan verziója is ebben a szellemben fogant.
Szerinte a rendező nem arra törekszik, hogy rekonstruálja a bronzkor emberének mindennapjait, hanem az érzelmek drámaisága és a történet időtlen tanulságai érdeklik. Goodkin hangsúlyozza: a bírálók elfelejtik, hogy Homérosz eposza maga sem volt történelmi forráskritikán alapuló tudományos mű. Az Íliász és az Odüsszeia szóbeli hagyomány útján terjedő, regősök által megénekelt, mesei elemekkel átszőtt történetfüzérekből állt, amelyeket Homérosz szerkesztett monumentális eposzokká.
A hajdani regősök a dalaikat mindig az adott közönség igényeihez igazították, és nem tesz mást Christopher Nolan sem, csak annyi a különbség, hogy az ő közönsége már százmilliós nagyságrendű, és IMAX formátumban nézik a hősök küzdelmét.
Goodkin szerint a homéroszi regősök a maguk korának rocksztárjai voltak, akik kései leszármazottaikhoz hasonlóan élénk gesztusokkal, zabolátlan stílusban és átélhető karakterekkel mozgatták meg a közönséget. Minden generációnak újra fel kell fedeznie, és ehhez át kell írnia a klasszikusokat, hogy életben tartsa őket.
Nolan Odüsszeiája tehát nem szentségtörés, hanem a homéroszi mesélés logikus, huszonegyedik századi folytatása, amely a ma emberének igazságait keresi a mitikus utazásban.
