"Legelőször most szeretek"

- Milyen a kapcsolata a versekkel?

- Nagyon sok verset szeretek. Ez természetes, hisz az immár 57-ik életévébe lépett Kaláka együttes egyik alapítója vagyok, és versekkel foglalkozunk, énekeljük őket, felvételeket készítünk.

Ahogy Kányádi Sándor bácsi írta (amit gyakran idézünk): A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják, a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe-száműzött "szív-némaságra" született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti "eredeti dallamot".

- Van az önök által megzenésített szerelmes versek közt olyan, ami különösen kedves önnek, és valamilyen történet fűződik hozzá?

- Sokféle verset énekelünk, és természetesen sok ezek közül a kérdésben elhangzott szerelmes költemény, ilyenekből állítottuk össze – Szabó Lőrinc verse nyomán – a Szeretlek című albumunkat. Elsőre egy nagyon régi Kaláka dal jutott eszembe. 1972-őt írtunk, amikor kaptunk egy felkérést az akkori Egyetemi Színpadtól, hogy egy műsor számára írjunk dalokat. Szergej Jeszenyin verseire.

Akkor még nem ismertük ezt a hányatott sorsú remek költőt. Ismerkedtünk a verseivel és nagyon megfogott a Kék tűzeső, Weöres Sándor fordításában. Benne többek között ezek a sorok: a csibész szeretni tud ám! És engedelmes a vére! Én pedig, mintha illusztrálnám a verset, abban az évben megnősültem, az év végén megszületett első gyerekünk is. Idén már az 54-ik házassági évfordulónk lesz. A dal is szép lett, sokan szeretik, azóta is énekeljük.

- Ön gyakran olvas fel irodalmi szövegeket például a Rádiószínházban is. Milyen a kapcsolata a versekkel?

- Nagyon nehezen kezdtem el verseket mondani, és az az igazság, hogy olvasni is. Az általános iskolában és a gimnáziumban találkoztam versekkel, és megtanultam annyit a felvételire, amennyit kellett: tizenöt verset és öt monológot. De amikor elhívtak a Lyukasóra című versműsorba, hogy mondjak verseket, akkor mindig elhárítottam, hogy nem tudom, nem szeretném, nem való nekem.

Lator László, Lackfi János, Várady Szabolcs mellett színészek is szerepeltek a Lyukasórában. Nagy megtiszteltetés volt, hogy meghívtak, és végül rábeszéltek.

- De később láttunk önt például Vörösmartyt szavalni.

- Viszonylag későn mertem a versek közelébe merészkedni, és többek közt a Vers mindenkinek című tévéműsorban a Szózatot elmondani. Ahhoz nagyon nagy bátorság kellett. Annyira izgultam, mondta is a mikroportos, hogy a szívdobogásom olyan erős volt, hogy behallatszott. Nem akartam belebakizni a Szózatba, és nem volt súgógép.

- Szerelmes verseket is szokott mondani?

- Nagyon szeretek szerelmes verseket, szerelmes irodalmat olvasni. Például Nemes Nagy Ágnes A szomj című költeményét, amelyben azt írja „… Ha húsevő növény lenne testem…”. De inkább istenes verseket és keresős verseket mondtam.

Van három nagy kedvencem, akiknek a kötetei ott szoktak lenni az ágyam mellett. József Attila költészete számomra alapélmény. Édesapám olvasott föl otthon József Attila-verseket édesanyámnak. Petőfi vagabundságát, fiatalos hevületét és a Szendrey Júliához írt érzékei szerelmes verseit is nagyon szeretem, de aki nekem a minden, az Weöres Sándor. A Tercina régizene együttessel szoktam fellépni, és van egy Rongyszőnyeg című műsorunk, amelyben elhangzik a költő A társ című verse:

Ennél csodálatosabbat keveset olvastam. Nekem két dolog miatt olyan fontos ez. Az egyik, hogy rengeteg a magányos ember. Láttam egy japán filmet A bérelt család címmel. Arról szól, hogy Japánban már a 80-as évek óta lehet társat bérelni, akit bemutathat a bérlő a szüleinek, de lehet apát is. A magány egy kortünet.

A másik dolog pedig az, hogy nekem van egy társam, akivel idén a 28 éves házassági évfordulónkat ünnepeltük. Nekem ő a társam. Úgy, ahogy leírta Weöres Sándor. Alkotótársam, a legjobb barátom, a gyerekeim apja, a szerelmem. Nem is tudom, milyen kiváltság vagy kegyelem ez. Hogy rátaláltam, vagy ő rám talált.

- Egy költő életében azon kívül, hogy írja őket, hogy vannak jelen a versek?

- A versek sokszor egészen konkrét módon hoztak embereket az életembe, együttműködések, barátságok alakultak ki a versnépszerűsítő projektek kapcsán. Az egyik legkülönlegesebb ilyen eset viszont 2017-ben történt, amikor az egyik lemosható verstetoválás kollekcióm az év kiegészítője lett a Családinet listáján.

Sok fotózásra, fellépésre jártam, és mindig nálam volt egy-két verstetkó.

- Olyan tetoválás, amin a legszebb klasszikus versek sorai olvashatók?

- Igen. A versrészleteket először speciális, erre a célra készült, matricaszerű papírokra nyomtattuk, majd onnan kerültek fel a bőrre. A metróban sietve kiszóródott egy ilyen matrica a táskámból. Egy fiatalember utánam hozta.: „Elnézést, hölgyem, elejtett valamit.” A verstetkó Pilinszky János Átváltozás című soraiból állt, és mint afféle önbeteljesítő jóslat, szerelmet hozott, az illetővel még aznap este elkezdtünk randizni.

- Egy költőnek is szoktak versekkel udvarolni?

- Amikor az udvarlók megtudják, hogy író, költő vagyok, megpróbálnak nekem versekkel kedveskedni. Szerencsés esetben nem saját maguk által barkácsolt poémákkal, mert azok inkább kellemetlen szituációkhoz vezetnek.

Egyszer viszont valaki elküldte nekem Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versét. Ha belegondolunk, ez a költemény brutális, a szélsőséges birtoklási vágy és a narcisztikus személyiségzavar is jól megfigyelhető benne. Amikor erre rámutattam, az illető nagyon meglepődött, hiszen csak egy egyszerű, romantikus gesztusnak szánta. Ez is mutatja, hogy sokszor nem gondolunk bele mélyen az ismert versek értelmébe sem.

- Van-e kedvenc kortárs magyar szerelmes verse?

- Ami az irodalomban hatásos, azt a valóságban átélni nem feltétlenül kellemes. Ezért választottam most inkább kortársunktól, Acsai Rolandtól egy számomra kedves verset. Ő a megbékéltben, „a hétköznapiban” találja meg a „szentséget”, „a varázslatot”. Kulisszatitok, hogy már a magyar szakdolgozatomban is elemeztem annak idején. Úgy látom egyébként, hogy változik az olvasóközönség ízlése is és az ellentmondásos érzelmeknél és drámai hatásnál gyakran többre értékelik a stabil, higgadt, egyenrangú kapcsolatokról szóló műveket.

- Önt sokáig mint blues-zenészt ismertük, majd egyszerre csak Petőfi verseket zenésített meg, és bejárta vele az országot…

- A versekkel és az irodalommal gyerekkoromtól megvan a kapcsolat, mert egyfolytában olvasok verset is prózát is. Egy idő után azt vettem észre, hogy sokkal tartalmasabban meg tudom fogalmazni a gondolataimat, ha költők versein keresztül teszem ezt. És akkor bejöttek a versek a zenekar életébe, és meg is változtatták.

- Hol volt az a pont, ahol az amerikai blues önben összetalálkozott a magyar népzenével és a magyar költészettel?

- A nyolcvanas évek végén én már táncházba jártam, és foglalkoztam magyar népzenével. Foglalkoztam a saját kultúrámmal, és ahogy már mondtam is, nagyon sokat olvasok. Nagyot nem kellett lépnem ehhez. Jött egy- két vers, amelyeket mindenképp akartam muzsikálni. Nem kellett ezen agyalnom, hanem csak egy lépést tenni, és beszippantott minket a zenekarral, annyira jó volt. Tíz évig nem is muzsikáltunk saját szövegeket.

- Mi hozta a váltást?

- Az, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyeket ezek az általam nagyon tisztelt költők nem éltek meg, de a versek annyival magasabb színvonalon vannak, mint egy dalszöveg, hogy nagyon meg kell gondolni, az ember mit muzsikál saját kútfőből.

- A rengeteg vers közül, amiket elolvasott és /vagy meg is zenésített, akad egy olyan szerelmes vers, amelynek olyan története van, amit szívesen megoszt az olvasókkal is?

- Személyes történeteim nem fűződnek szerelmes versekhez, de vannak olyan szerelmes versek, amelyek számomra meghatározóak. Például Gérecz Attila Van így néha című verse.

- Miért fontos az ön számára ez a vers?

- Gérecz Attila ezt a verset betegen, negyven fokos lázzal a váci börtönben írta, és olyan gyönyörű szerintem Elég, ha egy sort idézek belőle, „Az ég ma fátyolos,/ olyan, mint egy könnyes lányszem.”

- Ön hogyan ismerte meg a költészetét és az életét?

- Megkaptam valakitől A sorsod művészete (2001 Stádium Kiadó) című kötetét, és az ő versei is olyan hatással voltak rám, mint Petőfi Sándor költészete. Ebből a könyvből is írtam egy lemezt. (Magyar Helikon 2012) Azóta is muzsikálom a költő verseit. Az élettörténete is benne van a könyvben, minden versét a börtönben írta, huszonhat évesen halt meg, példaértékű volt az élete, érdemes megismerni.