Mégsem olyan fekete a Pradás ördög

Andy éppen szakmai díjat vesz át csinos nadrágkosztümben, amikor sms-ben kirúgják – több munkatársával együtt - a munkahelyéről. Miranda éppen belebukik abba, hogy véletlenül megdicsért egy gyermekmunkát alkalmazó divatmárkát, és éppen most tépi szét a bulvársajtó. Így találkoznak újra.

Andy húsz éve azért ment el, mert nem akart olyan lenni, mint Miranda. De Miranda már nem olyan, és Andy élete is eldőlt: jó nevű, egyedülálló újságírónő lett, a Runway-nél pedig éppen megkínálták egy rovatvezetői pozícióval.

Andy tehát visszatér a laphoz, Miranda meg helyet csinál neki: egyetlen tagmondatban kirúgja a kellemetlenebbik asszisztensét. Emily (Emily Blunt), a húsz év előtti első asszisztens sem az már, aki volt, de az is Miranda műve: elpaterolta őt a Diorhoz, ahol márkaképviselő lett belőle.

Csak Benji (Stanley Tucci) marad az, aki volt: Miranda árulása után is inkább a főszerkesztőasszony árnyéka, mint a jobb keze.

Sajnos, a sajtó is sokat változott a húsz év alatt. A kattintékony tartalomnak nagyobb a becsülete, mint az igényes riporteri munkának. Mivel az eladott példányszám drasztikusan csökkent, nem kis százalékban a hirdetők tartják el a lapot, és nekik is megvannak a sajátos preferenciáik, amiket ki kell szolgálni.

Szóval nem egy fáklyásmenet már a kétezer-tízes évek sajtóvilága sem, hát még a húszas évek! Lauren Weisberger ugyanis 2013-ban jelentette a meg a regénye folytatását, de több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy körvonalazódjon a második rész.

Azt már mindenki tudja, hogy Miranda karakterét Anna Wintourról, a Vogue tavaly leköszönt főszerkesztőjéről mintázták az alkotók, a regény szerzője ugyanis néhány éven át az ő asszisztense volt. A divatvilágban ezért is várták aggódva az első részt, féltették a divatsajtó ikonikus alakját.

De Anna Wintour a 2006-os filmbemutatóra talpig Pradában ment el, összebarátkozott Meryl Streeppel, és a maga javára fordította a filmmel járó hírverést, majd tavalyi leköszönése után a Vogue podcastjában nyilatkozott is az első részről.

Az új filmben már azt is látjuk, mi történik akkor, ha a divatvilág kinyitja a kapuit valakiknek. Florian Ballhaus, aki mindkét film operatőre, a Dior-butikban, illetve Marc Jacobs próbafülkéiben is forgathatott, a New York-i Waldorf-Astoriába is beengedték a stábot. A Milánói Divathét kifutói mellől is filmezhettk. Többek közt Marc Jacobs, Heidi Klum és Lady Gaga a képkockákon is megjelenik.

Hollywoodi sztárokban is gazdagabb a folytatás: Kenneth Branagh, Lucy Liu, Ashley Simone kisebb szerepekben emelik a film pompáját.

A divat sok tekintetben a felszín, a külsőség, a látszatok világa, csak játszik a formákkal, életérzésekkel, csak külcsín – ez a szokásos, és nem is teljesen alaptalan vélekedés.

Amikor azonban meghal a régi vágású tulajdonos, és a fia (Justin Theroux) ki akarja facsarni a profitot a lapból, megszorításokat vezet be, és nekünk végig kell néznünk a sínylődést, a pusztulás közeli helyzetet,nem azt érezzük, hogy valami értéktelen kacat megy veszendőbe, hanem hogy olyan valami, amiben sok az érték, a beleadott munka. Valami, ami keretet ad mindnyájunk életének, akkor is, ha nagyon távol zajlik az életünk az haute couture világától.

A divat és a média valóban ennyire sebezhető, mint amilyennek a film mutatja, és ha kifacsarják, ha kiüresítik, kifosztják, megszüntetik, akkor nem lesz.

Pedig egy őrült milliárdos, Sasha Barnes volt férje, az új tulajdonos-jelölt azt magyarázza Mirandának, hogy ő el tudja képzelni azt, amikor már nem lesznek sem modellek, sem újságírók, mert mindent a mesterséges intelligencia fog intézni. Még győzködi is Mirandát, hogy nem érdemes ennek ellenállni, mert úgyis be fog következni. Miranda pedig a szépségről beszél, meg az értékekről, amiket az ember a maga módján mindig szembeszegez a pusztulással, amíg teheti.

Sokszor látjuk, hogy milyen pökhendiek tudnak lenni a filmbeli karakterek. Andy kezdőként úgy akar a világ egyik legjobb divatmagazinjánál dolgozni, hogy lenézi az öltözködést, a divatot meg végképp, a többiek meg őt nézik le a túlsúlya és a turkálós cuccai miatt. Miranda lenézi Emilyt, azt mondja rá, hogy csak egy eladó, pedig a kétgyermekes édesanyja kiváló stylist, Emily meg Mirandáról azt gondolja, hogy csak kiszolgálja a divatot, nem alakítja.

De amikor megpillantjuk a világukat az őrült milliomos és Miranda tükrén át, azt érezhetjük, hogy minden végtelenül értékes, amit létrehoztak és megtartottak, szenvedéllyel, áldozattal, türelemmel, és valaminek történnie kell, hogy mindez ne vesszen el. És átélhetjük, hogy ugyanígy értékes minden, amit mi, nézők, hoztunk létre, és tartottunk fenn a saját életünkben, bármi legyen az. Hálásak lehetünk, hogy volt lehetőségünk, megtehettük, végigcsinálhattuk, és hogy voltak olyan emberek, akik ebben segítettek bennünket.

A film egyáltalán nem kerüli a megható és a filozofikus pillanatokat, de számtalanszor ki is figurázza a divathóbortokat és az emberi gyengeségeket.

Meryl Streep Golden Globe-díjat és számtalan jelölést kapott Miranda 2006-os megformálásáért. Az első filmben egy kemény, rideg nőt alakított, akiről nem lehetett eldönteni, hogy nárcisztikus és gonosz, vagy inkább megpróbálja gatyába rázni Andyt, rábírni, hogy összeszedett, vagyis munkaképes legyen, illetve meghúzza a saját határait, hogy vezetőként ne veszítse el az erejét és a figyelmét.

Az új részben Miranda nem olyan kemény, mint korábban. Sokkal gyakrabban mutatja ki az érzelmeit, mint a többi részben. A viszontagságok, a bizonytalanságok, az árulások meggyötrik, összetörik, kénytelen az elvtelenség határáig nyitottnak maradni, és ez megváltoztatja a jellemét. Méghozzá előnyére.

Andy pedig felnő, és felfedezi, mi az, amiért felelősséget kell vállalnia akkor is, ha erre senki nem fogja megkérni.

Az ördög Pradát visel2 – The Devil Wears Prada2 - 2026

Amerikai filmvígjáték - 120 perc

Rendezte: David Frankel

8/10