A norvégoknak is tetszik a netflixes Harry Hole

A napfényben fürdő Oslóban közel sincs minden rendben. Ellepik az utcákat a szexmunkások és a drogos bandák, egyre több a fegyver és az éjszakai véres leszámolás a városban. Nemrég számolták fel a rendőrség különleges alegységét, amelynek az volt a dolga, hogy rendet tartson köztük, a rendőröknek pedig megtiltják, hogy intézkedés közben használják a szolgálati fegyverüket.

De sem Harry Hole (Tobias Santelmann), sem riválisa, Tom Waaler (Joel Kinnaman) nem az a típus, akit túlzottan zavarnak a szabályok és másfajta skrupulusok. Mindkét rendőrtiszt a szakmája megszállottja. Csakhogy míg Harry, ha bukdácsolva is, igyekszik tisztességesen megoldani helyzeteket, és nyíltan vállalni a felelősséget, Tom a sötét oldalon küzd a közbiztonságért, olyan eszközökkel és olyan áldozatok árán, amelyek miatt a néző egyre inkább megkérdőjelezi a szándékai tisztaságát.

Sok minden van, ami nem hiányzik az amúgy is bűnben fetrengő norvég nagyvárosba, ezek közül az egyik egy sorozatgyilkos felbukkanása. Fiatal nőket csonkít és öl, bibliai idézeteket és pentagramot hagy maga után. Valamit üzenni akar, és Harrynek el kell jutnia meglehetősen tágas határai legszélére, hogy megfejtse a rejtélyt.

Eljön a filmben az a pillanat is, amikor a sorozatgyilkosos és a bandaháborús szál nagyon frappánsan és váratlanul összeér, és kiderül, hogy mindenki, aki addig bármit gondolt az eseményekről, rossz nyomon járt.

A sorozat harmadik szála szerelmi szál, az egyik korábbi regényben Harry összejött Rákellel (Pia Tjelta), a gyermekét egyedül nevelő rendőrnővel, aki közben már nem rendőr, de szeretné, ha kamasz fia, Oleg (Maxime Baune Bochud) és a kedvese összebarátkozna.

Harry nem csak úgy általánosságban szeret iszogatni, hanem egy önemésztő figura, akinek az életét végigkíséri a gyász és a veszteség, meg a szégyen és az önutálat amiatt, hogy több esetben is hibásnak tartja magát a környezetében bekövetkező halálesetekért.

Nem tudott megmenteni egy nőt egy bankrablás során a bankrabló golyójától, majd az autós üldözés során részegen vezetett, és a balesetben meghalt a mellette ülő kollégája, aztán pedig hagyta, hogy kolléganője, Ellen egyedül eredjen az egyre gyanúsabb Waaler nyomába, aki el is tette őt láb alól pár órával később.

Mindezek összetörik a nyomozót, de erőt és elszántságot is adnak neki ahhoz, hogy megfejtse azokat az eseteket, amik egyébként döglött aktaként végeznék, vagy olyasvalakire varrnák rá a rémtetteket, aki nem követte el.

Harry olyanfajta ember, aki más anyagból van, mint a többi. Szikár, lecsupaszított, szinte városi nomád életet él, amely csak néhány ponton tud találkozni azok életével, akik a jóléti társadalmak évtizedeinek végén a kényelemre és a védettségre alapozott átlag életét élik.

Hogy mi a különbség, arra jó példa, hogy Elle (Ingud Balso Berdel) , aki jó képességű, de átlagos életet élő rendőrnő, totálisan védtelen és nagyon hamar veszít Waalerrel szemben, míg Harry Hole-nak egészen mások az esélyei.

Harry mindezek ellenére nem akar teljesen elszigetelődni, küzd a barátnője szerelméért, az asszony fia, Oleg barátságáért, a kollégái megbecsüléséért, a csapatért, amelynek ő mindig csak a szélén találja magát. De szerencséje van, mert szeretik, és akik körülötte vannak, azok is küzdenek érte. Tudják, hogy nélküle nem jutnának messzire.

Az egész történet számtalan apró finom kis részletből épül fel, a néző minden pillanatban kap valamilyen információmorzsát, ami később majd még jól jöhet. Például, hogy rájöjjünk arra, amit még Harry sem tud: miért is gyűlöli őt annyira Tom, és mit vétett ő neki? Olyan párbeszédek is vannak, amelyeket ironikussá tesz az, hogy az mondja, akinek a legkevésbé áll jól, vagy annak mondja, akire a legkevésbé igaz. Vagy éppen a saját élete cáfol rá a veretes bölcsességeire.

Míg zajlanak a városban a véres leszámolások, gyilkosságok, eltűnések, szól a zene. Minél édesebb és fülbemászóbb, vagy minél pörgősebb, annál biztosabb, hogy jó sok vér fog folyni. Nick Cave-től, aki a film egyik zeneszerzője, nem is vártunk egyebet.

A történet és a nagyon igényes operatőri munka, a rengeteg közeli és a szocio- jellegű városi képsorok, meg a víz alatti képek sora, illetve Harry pszichedelikus merülésének operatőri bravúrja mellett a színészi alakítások is nagyon erősek a kilenc részes sorozatban.

Tobias Santelmann mint Harry, egyszerre nyers és kemény északi férfi, aki nem kommunikál valami jól, de szeretni és ragaszkodni nagyon is tud. A környezetéből kiemelkedő igazi hős, a gyarlóságai és a démonai ellenére, vagy azzal együtt, ahogy küzd velük. Egyszerre nagyon lepusztult figura, mégis nagyon vonzó férfi.

Joel Kinnaman, mint Tom szintén nagy formátumú figura, ragadozómacskaszerűen kecses, de sötét és dermesztően kegyetlen, olyan ember, aki képes szándékosan megölni azokat is, akiket szeret, ha szerinte így kívánja a vállalt feladata. Gonosz figurát játszani sok színész szerint hálás feladat, mindenesetre az ismert norvég színésznek ez az eddigi legerősebb alakítása.

Oleg és Harry idilli kettőse, próbákat is kiálló bajtársias felnőtt-gyermek barátsága jól ellensúlyozza a városban dúló véres küzdelmeket és a sorozatgyilkosság rettenetét.

Martin Aminov különleges karaktere és Simon Jr. Berger nagyszerű alakítása is hozzájárul ahhoz, hogy a sorozat végig izgalmas legyen, és friss benyomást keltsen annak ellenére, hogy a más nyomozós filmekben látható fordulatok sem hiányoznak belőle.

Remélhető, hogy lesz következő évad, legalábbis Harry Hole főnökasszonya (Agnes Kittelsen) ezzel búcsúzott a kilencedik rész végén.

Harry Hole – Detective Hole - 2026

Norvég krimisorozat – 50’

Rendezte: Oystein Karlsen és Anne Zadkrisson

9/10