A szürrealizmus pápájára emlékezünk

André Robert Breton a normandiai Tinchebrayben (ma Tinchebray-Bocage) látta meg a napvilágot. Apja rendőr, anyja varrónő, katolikus alsó középosztálybeli család sarja volt, aki fiát igen szigorú szellemben nevelte. Breton már egészen fiatalon verseket írt, amelyek iskolája, a Lycée Chaptal irodalmi folyóiratában is megjelentek. Szülei a mérnöki pályára szánták, de Breton érdeklődése az orvostudomány, elsősorban a pszichiátria felé fordult, be is iratkozott az orvosi egyetemre, de diplomát soha nem szerzett.

Ebben az időben ismerte meg Sigmund Freud munkásságát, főként a tudatalattira és az álommunkára vonatkozó elméletek keltették fel érdeklődését. Bécsben személyesen is találkozott az osztrák pszichiáterrel, aki mély benyomást tett rá. Az első világháború idején katonai kórházak idegosztályán teljesített szolgálatot, maga is végzett kisebb pszichoanalitikai kísérleteket. Itt ismerkedett meg Jacques Vachéval, az abszurd dráma atyjának tartott Alfred Jarry fogadott fiával, akinek rebellis, antiszociális, minden hivatalos művészi tradíciót megvető magatartása nagy hatással volt rá.

Vaché 24 évesen kábítószer-túladagolásban meghalt, Bretonhoz írott, úgynevezett front-leveleit 1919-ben adták ki Breton előszavával. Ez a barátság, a háború utáni csömör és kilátástalanság vezette el Bretont a dadaista mozgalomhoz, és az úgynevezett párizsi dadaista csoport tagja lett, amelynek hangadója Tristan Tzara volt. A mindent lerombolni akaró, mindent tagadó magatartás egy idő után eltávolította a mozgalomtól, ekkor dolgozta ki a fennálló, a hivatalos művészi és társadalmi hagyományokkal szembeni lázadás pozitív módszerét, amely a szürrealista irányzat kialakulásához vezetett. 1919-ben Louis Aragonnal és Philippe Soupault-val megalakították a Littérature című folyóiratot.

Az év május-júniusában született Soupault és Breton Mágneses mezők című közös alkotása, az automatikus írásmód első példája, amely egy évvel később jelent meg könyvként. Breton ezt az időpontot tekintette a szürrealizmus születésének, évfordulóit is ennek alapján ünnepelte. 1924-ben kiadta a Revue surrealiste-ot, és ebben publikálta a szürrealizmus lényegi vonásait és módszerét meghatározó

A szürrealizmus kiáltványa című írását. A manifesztum szerint a szürrealizmus „tisztán lélektani automatizmus, mellyel a gondolat valódi működését akarjuk kifejezni, …függetlenül minden értelmi ellenőrzéstől és minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől”. Ugyanakkor új életfelfogás, új világlátás is, amelynek módszere az önműködő írás, az álom és ébrenlét senkiföldjén, a tudat ellenőrzése alól kicsúszott mondatok, váratlan szókapcsolatok rögzítése és elemzése. Breton szépírói munkái, mint a Nadja című regény, a Közlekedő edények című esszé és az Őrült szerelem című verseskötet a legtisztább példái mindannak, amit elméletíróként a szürrealizmusról megfogalmazott. Ugyanakkor teoretikus volta mellett szembeszökő írásainak költői ereje, varázslatos nyelve is.

Az 1920-as évek végén a szürrealista mozgalom óhatatlanul közel került a politikához, 1927 és 1935 között Breton is a Francia Kommunista Párt tagja volt, noha függetlenségét és különvéleményét mindig hangoztatta. 1929-es második szürrealista kiáltványában politikai nézeteit, a szürrealizmus filozófiáját foglalta össze. A sztálini módszerek azonban eltávolították a párttól, csak Trockijjal való barátsága és munkakapcsolata maradt meg, akivel annak mexikói száműzetése idején, 1938-ban létrehozták a Független Forradalmi Művészet Szövetségét. A második világháború idején, Franciaország német megszállása után jobbnak látta elhagyni az országot, az Egyesült Államokba távozott. Ottani tartózkodása alatt New Yorkban folytatta szürrealista kutatásait, 1942-ben a Yale Egyetemen szürrealista bemutatót rendezett, és újabb szürrealista kiáltványt bocsátott ki.

Figyelme egyre inkább az okkultizmus, az ezotéria, a mágia, a középkori misztikusok munkái felé fordult. 1946-ban visszatért Párizsba, ahol az új szürrealista nemzedék első számú guruja, szellemi vezetője lett, és több folyóiratot is alapított. 1948-ban Poemes (Versek) címmel gyűjteményes kötete jelent meg, majd 1957-ben kiadta a L'art magique (Mágikus művészet) című könyvét, nézeteinek végső összefoglalását. 1959-ben Spanyolországba utazott, ahol a szürrealizmus megszületésének negyvenedik évfordulójára impozáns kiállítást rendezett, a tárlaton többek között Salvador Dalí és Joan Miró képei is helyet kaptak. 1965-ben jelent meg utolsó munkája, a Szürrealizmus és festészet című gyűjteményes tanulmánykötete. Háromszor nősült meg, második feleségétől, Jacqueline Lambától született lánya, Aube Elléouët-Breton képzőművész.

Breton tüdőbetegségben 70 éves korában, 1966. szeptember 28-án halt meg Párizsban. Sírján, amely a Batignolles-i temetőben található, a „Je cherche l'or du temps” (Az idő aranyát keresem) felirat olvasható. A szürrealisták találkozóhelye volt a Montmartre közeli, Rue Fontaine 42. szám alatti műteremlakása, ahol ma emléktáblája is látható.

Az ott felhalmozott több ezer természeti és használati tárgyból, valamint kortárs műalkotásokból álló gyűjteményéhez harmadik felesége, Elisa Breton hozzáférést biztosított a kutatóknak, és 2000-ben bekövetkezett haláláig az érintetlen is maradt. 2003-ban, miután a szürrealizmus alapítvány létrehozására irányuló évtizedes törekvések az állami szervek érdektelenségén elbuktak, az örökösök a különleges hagyaték elárverezése mellett döntöttek. Breton levelezése és egyéb iratai a Jacques Doucet irodalmi könyvtárba kerültek, több műalkotást a Pompidou Központ vásárolt meg.