Az „ötödik Beatle”

George Henry Martin miután néhány lecke után összeveszett a zongoratanárral, hallás után tanult meg zongorázni. A zene iránt egyre jobban vonzódó fiatalember a második világháború alatt a légierőnél szolgált és pilóta kiképzést kapott, leszerelése után a londoni Guildhall School of Music növendékeként zongorát és oboát tanult. Végzése után a BBC komolyzenei osztályán, 1950-től az EMI lemezcég Parlophone leányvállalatánál dolgozott, amelynek vezetését 1955-ben vette át.

A Parlophone dzsesszre és könnyed, vicces zenére szakosodott, de a rock and roll-korszak kezdetén Martin úgy döntött, szükségük van egy ilyen együttesre is. Ekkor kereste meg a számos lemezcég, köztük a Decca által eltanácsolt Beatles önjelölt menedzsere, Brian Epstein, aki kierőszakolt egy meghallgatást védencei számára. Az 1962 júniusában elkészült demófelvételt Martin nem találta túl ígéretesnek, de szeptember 4-re újabb időpontot jelölt ki. Az ekkor rögzített Love Me Do már jobban tetszett neki, de a biztonság kedvéért egy héttel később - Ringo Starr helyett egy stúdiózenésszel a dobokon - ismét felvetette a dalt. A Love Me Do 1962. október 5-én jelent meg és a 17. helyig jutott a kislemezlistán, így a Beatles elkészíthette első lemezét, ezzel pedig elkezdődött a könnyűzene legnagyobb hatású együttesének karrierje.

Martin a közös munkát később így idézte fel: "A pedagógus szerepe jutott nekem, ők voltak a csibészek, akiket át kellett formálnom". Bár kezdetben keményen bánt velük, a stúdióban mindig jó hangulat uralkodott, a producer és a zenészek folyamatosan csipkelődtek. A legenda szerint már amikor 1962 júniusában először találkoztak, a meghallgatás után Martin megkérdezte a négy zenészt, volt-e valami, ami nem tetszett nekik, mire a gitáros George Harrison azt válaszolta: "először is, nem tetszett a nyakkendője". Martin igyekezett mindenben támogatni a formális zenei képzettséggel nem rendelkező, jobbára fülükre és ösztöneikre hagyatkozó gombafejűeket, engedte hogy a stúdióban, akár közvetlenül a felvétel előtt is kísérletezzenek, próbálgassák ötleteiket, de a nem tökéletesnek talált felvételeket olykor tucatnyi alkalommal is megismételtette.

Paul McCartney szerint George Martin tényleg a Beatles ötödik tagja volt, nem csak a felvételeket felügyelte, részt vállalt a hangszerelésben, őt dicséri többek között az Eleanor Rigby, a Penny Lane, ő hangszerelte az Egy nehéz nap éjszakája című Beatles film és a Sárga tengeralattjáró című rajzfilm kísérőzenéjét, számtalan dalban játszotta a zongoraszólót, az ő ötlete volt, hogy a Yesterday alá vonósnégyest keverjenek. A hatvanas évek közepétől a koncertezéssel felhagyó, kizárólag a stúdióban dolgozó Beatles kívánságára dalokat illesztett össze, módosított a tempón és a hangnemen, zajokat kevert a felvételek alá, vezényelte a kiadó zenekarát.

Martin idővel annyira keresett lett, hogy a dupla The Beatles és a Let It Be albumok készítésekor már csak néha tudott jelen lenni, de ő volt a producere a Beatles utolsóként felvett (bár még a Let It Be előtt megjelent) lemeze, az Abbey Road producere. Az együttes felbomlása után a szólókarriert kezdő tagok mindegyikével dolgozott, az 1990-es évek elején a még élő három Beatles-taggal együtt készítette el a Beatles Anthology film és lemez projektet, de romló hallása miatt már nem vállalta a Lennon kiadatlan demófelvételéből a többiek által felvett Free As A Bird és a Real Love című dalok produceri munkáját.

Martin 1965-ben elhagyta az EMI-t és szabadúszó lett, producer cégének olyan előadók szavaztak bizalmat, mint Cilla Black, Jeff Beck, az Ultravox, Neil Sedaka, Carl Perkins, Tom Jones, a Gerry és a Pacemakers, a Manfred Mann, Peter and Gordon, ő volt a producere minden idők legsikeresebb brit kislemezének, Elton John 1997-es Candle In The Wind "önfeldolgozásának". Ő volt a Goldfinger (1964) és az Élni és halni hagyni (1973) című James Bond-filmek főcímdalának producere. Az 1970-es évektől hallása fokozatosan romlani kezdett, ekkor már Giles fia segítette a munkában. Az aktív munkától 1998-ban az In My Life című, 14 újrahangszerelt és a legnevesebb sztárok által előadott Beatles-számot tartalmazó albummal búcsúzott.

A zenéhez hű maradt, magas vezetői tisztséget töltött be médiavállalatoknál, számtalan jótékonysági ügyhöz járult hozzá. 1997-ben háromrészes dokumentumfilm-sorozatot vezetett a BBC-ben Az élet ritmusa címmel. 2002-ben tagja volt a II. Erzsébet brit királynő uralkodásának aranyjubileumán tartott nagyszabású koncert szervezőbizottságának, 2006-ban ő felügyelte a 130 Beatles-számból remixelt Love című lemez munkálatait, amelyet a Cirque de Soleil használt fel Las Vegas-i show-műsorában. Több könyvet is írt, melyek közül a Summer of Love a Sgt. Pepper album felvételének történetét meséli el.

George Martin hat évtizedes pályafutása alatt több mint 700 lemez producere volt, a Beatles-szel 17 angol listavezető kislemezt készített, hazájában 30, az Egyesült Államokban 23 listavezető kislemez fűződik a nevéhez, több, mint bármely más produceréhez. Hat Grammy-díjat nyert, az Egy nehéz nap éjszakája filmzenéjének általa hangszerelt zenekari változatáért Oscar-díjra jelölték. 1988-ban megkapta a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatát (CBE), 1996-ban II. Erzsébet királynő lovagi címmel jutalmazta, így neve elé írhatta a Sir szócskát. A Rock and Roll Hírességek Csarnokába 1999-ben - Paul McCartney-vel egy évben - iktatták be.

George Martin 2016. március 8-án, 90 éves korában halt meg.