Kultúra
Az álombárányok nem hallgatnak
Kritika az Erkel Színház Álomutazó című előadásáról
Rakonczay Viktor – Orbán Tamás – Vinnai András – Hegedűs Bálint Álomutazó című mesemusicaljéből – amelynek rendező-koreográfusa Juronics Tamás - nem csak az derül ki, hogy mi a nagy baj az álomnélküli emberrel, hanem az is, hogy vajon a nagyon komoly, nagyon fontos tudományos felnőtteket vissza lehet-e terelni az álmok birodalmába.
A nem túl távoli jövőben játszódó történetben Tomi (Szánthó Bálint Péter/Gyetvai Martin) egyedül kénytelen tölteni a karácsonyt a mindenféle technikai csodával felszerelt családi házban, ahol robotok hada várja a parancsait.
Tomi anyukája (Vágó Bernadett) ugyanis űrhajós, aki hónapok óta a Nemzetközi Űrállomáson tartózkodik, az édesapja (Nagy Sándor/Stohl András) pedig kutató, aki feltalálta az agyturbót, ami kiiktatja az alvást az emberek életéből és az egy perces karácsonyt, annak érdekében, hogy ne haszontalanul töltsék az idejüket kicsik és nagyok. Így nem is tér haza karácsonyozni, marad a laborban, tablettát gyártani, az ünnepi vacsora felszolgálását pedig Nagyokos nevű főrobotjára (Cseh Dávid Péter/Csonka András) bízza.
Történetünk idején az emberek nem csak, hogy egyáltalán nem alszanak, hanem a gyerekek már azt sem tudják, mi az az ágy.
Az iskolában Cosinus tanárnő (Auksz Éva) is azt tanítja, hogy felesleges dolgokra nincsen idő. De szerinte még az is felesleges, ha valaki megköszön valamit. Egy szép napon Tomit és diáktársait tanulmányi kirándulásra viszi Cosinus tanárnő egy mélységes mély pincébe, ahol olyan elavult tárgyakat láthatnak, mint például egy ágy. Itt találkozik össze Tomi az álombárányok vezetőjével (Szabó Győző/Serbán Attila), és megkezdődik közös kalandjuk, melynek során nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy meg akarják menteni a világot.
Mert aki sosem alszik, az nem álmodik, nem tud szembenézni a rémálmaiban a legnagyobb félelmeivel, és le sem tudja győzni őket.
'Éld meg, mit álmodtál!' - üzeni a mesemusical egyik dala.
Az Erkel Színház nézőterén üldögélve nem csak a lágy, álomba ringató szamba-ritmusokra táncoló bárányokkal találkozhatunk, hanem azokkal a tündérlényekkel is, akik az álmokat szövik: Álomkészítő Rémmel (Kecskés Tímea), Álomkészító Idill-lel (Vágó Zsuzsi) és Álomkészítő Vigyorral (Péntek Fanni). Látjuk-halljuk, ahogy szövik az álmokat egymással is viaskodva, ahogy bánkódnak, amikor nincs alvó ember a földön, és megörülnek, amikor végre elalszik valaki.
A mesemusical varázslatos világa ötvözi az állatos rajzfilmek és kabalaállatok báját a bárány animációs változata révén a sci-fivel, a hagyományos színpadi musicallel az álomszövők révén pedig szürreális látványvilág is megjelenik a színpadon. Mindez egy olyan otthonos keretbe ágyazva, mint azok a pillanatok, amikor esténként a gyerekek ágyba bújnak, számolni kezdik a bárányokat, várják, hogy elaludjanak. Illetve, amikor lehetne boldog a családi karácsony, Tomi érzi is ezt. Nagyon hiányzik neki az anyukája, és bátran dacol az apukájával a családi együttlétért.
A kedvesség és játékosság abban is megnyilvánul, hogy a bárány animációs figurája már az előadás kezdete előtt megjelenik a színpadon, játszik, incselkedik a nézőkkel.
Nagyokos pedig robothangon bejelenti, hogy kezdődik az előadás. Megjelenik Reklám Marcsi (Tóth Angelika/ Dallos Bogi) és Reklám Marci (Braga Nikita/Puskás Peti), hogy az elidegenedettség-érzésünket - humorosan persze – teljessé tegyék.
Szabó Győző, mint Bárány ebben a térben jelenik meg, és sok vicces kiszólással fűszerezve meséli el, milyen szomorú helyzetbe kerültek az álombárányok. Közben kiderül, hogy gyermekei is a nézőtéren ülnek, és egy kisebb technikai malőrt is kezelnie kell, de az interaktív előadásmódba ez is belefér, és különtapsot kap.
Szánthó Bálint Péter is élvezetes alakítást nyújt Tomi szerepében. Ez a karakter, aki aranyos, de eleven, csupaszív és találékony kisfiú, rá van öntve.
Nagy Sándor Nagyokosa drámai figura, hiszen megfelelési kényszeres, de titkon "haszontalan" emberi szokásokban leli kedvét, és amikor erre rájön, meghasonlik, összezavarodik. Auksz Éva amilyen kellemetlen Cosinusként, olyan nagyot énekel. Az álomkészítők triója is nagyon izgalmas zenei és drámai szempontból egyaránt.
Szabó Győzőt némiképp meglepte, hogy bár mesemusical az Álomutazó, mégis több felnőtt ül a teltházas nézőtéren, mint gyermek. De tudjuk, hogy a felnőttek is gyerekek, csak egy kicsit régebb óta, és ugyanolyan fontos az ő belső gyermeküket is időről időre megszólítani, mint a kicsikét.
