Kultúra
Bénoit Blanc lenyúlta Columbo ballonkabátját
Filmkritika a Tőrbe ejtve sorozat Ébredj fel, halott ember című részéről + VIDEÓ
Benoit Blanc-nak (Daniel Craig) tehát van mit kinyomoznia, de nem ő a film egyes számú főhőse, hanem a fiatal Jud atya ( Josh O’Connor), akit a film elején büntetésből helyeznek az eldugott egyházkerületbe, mivel kezet emelt egy egyházi személyre, aki egyébként tényleg provokálta. Josh atyának már korábban is voltak gondjai az indulatkezeléssel, bokszolóként ugyanis 17 éves korában addig ütötte a ringben az ellenfelét, amíg mozgott.
Jud atya tehát a háta mögött egy gyilkossággal, amit megbánt, megtapasztalta a krisztusi szeretetet, vagyis, hogy őt Jézus bűnösként (is) szereti, és ezt akarja továbbadni a híveknek. Az elöljárója el is ejt egy célzást arról, hogy Chimney Rockban szükség lesz erre a hozzáállásra. És így már rögtön tudjuk, hogy arrafelé sem mindenki fenékig tejföl, de azért arra, amit az új helyén fogadja Jud atyát, közel sem vagyunk felkészülve. Ahogy ő sem.
Nem szeretnénk Rian Johnsont azzal gyanúsítani, hogy nagyon megtetszhetett neki a tavaly több Oscar- és Golden Globe-díjra jelölt Eretnek című film Hugh Granttel a főszerepben, de tény, hogy Benoit Blanc ebben a részben Hugh Grant karakteréhez hasonlóan kijelenti, hogy ateista, majd el akarja magyarázni Jud atyának, hogy mi a vallás. Ő sem érti a legfontosabb keresztény mítoszt, ezért nem hisz benne, és fölöslegesnek tartja, Szent Pál megvakulását sem érti a damaszkuszi úton, de arról is van véleménye, viszont hisz az egyszerű emberi jóságban, és a közös nyomozás során ezt Jud atya még el is mélyíti benne.
A nyomozás során elsősorban azt kellene kideríteni, hogy ki és hogyan ölte meg a nagypénteki szentmise alatt Wicks (Josh Brolin) atyát, a beteges egóval rendelkező plébánost, aki már egy jó ideje látványosan elüldözte a híveket fura kirohanásaival. Pedig ők nagyon ragaszkodtak a karizmatikus figurához, és azokhoz az érzésekhez, önáltatásokhoz, téveszmékhez, amiket kiváltott, helyenként táplált is bennük.
Tovább bonyolítja a helyzetet, amikor egy éjjel Wicks atya feltámad, és a térfigyelő kamera, valamint Jud atya szeme láttára kisétál a családi kriptából…
Rian Johnson nemcsak a helyszínválasztással tiszteleg Agatha Christie művei és az azokból készült feldolgozások előtt, hanem két könyv és film címe el is hangzik: A gyilkosság a paplakban és Az Aykroyd-gyilkosság című köteteket megtalálják Wicks atya könyvei között Joe Dickson Carr A hitvány ember című krimijével együtt.
És persze eljön a pillanat, amikor kiderül, hogy a gyülekezet kemény magjából bárki gyilkolhatott, mivel mindenkinek meg volt rá az indítéka. Ezeket javarészt nem a nyomozás során tudjuk meg, ahogy a Jane Marple- és a Poirot-filmekben, hanem Wicks atya bejelenti, hogy az összes körülötte levő embert ki fogja prédikálni a nagypénteki misén, de olyasmik miatt ám, amikkel örökre tönkre teszi az életüket.
Mai mércével mérve nem túl akciódús a több mint két órás film, habár vér, holttest és némiképp a gótikus filmeket idéző képsorok vannak benne. Gyakran beszélő fejeket látunk, és fanyar, kesernyés, néhol játékos humorú, gyakran társadalomkritikus párbeszédeket hallgatunk, de mindez élvezetes és pihentető lehet annak, akinek amúgy folyton ezerfelé kell figyelnie.
Benoit Blanc, a valaha szebb napokat látott, ám zseniális és nagyon híres magánnyomozó karaktere újabb vonásokkal gazdagodott: külseje még hangsúlyozottabban elnyűtt, mint a korábbi filmekben. Inkább talán részletgazdag az öltözködése, mintsem választékos, de lehet, hogy ez a szett valaha elegánsnak számított.
Sörénye lobog a szélben, ballonkabátja Columbósan hozzánőtt, és a hadnagyhoz hasonlóan sebezhetőnek, lúzernek látszó, kifejezetten szelíd és nagyon jó szándékú, de üdítően éles elméjű figurát alakít, akinek még azt is meg lehet bocsátani, amiket összehord a kereszténységről, és amilyen idegesítően fog bele a nyomozásba.
Josh O’Connorról, aki a fiatal Jud atyát alakítja, szintén rengeteg közeli képsor készült, nyájas, a naivitásig jó szándékú figura ő is, aki a film végére megérik a lelkipásztor szerepre. Kettősük Daniel Craiggel kifejezetten árnyalt, sokszínű és szívmelengető.
Glenn Close Martha Lacroix-t, a sekrestyést játssza a filmben, mellékszereplő, de mégis fontos figura, akinek talán a legnagyobbat kell alakítania, egyszerre kell jelentéktelennek, vidékinek és megkerülhetetlenül fontosnak, illetve tragikus hősnőnek, vakon hívőnek és élelmes csodagyártónak lennie, közben még fejlődnie is, és nem is csalódunk benne.
Mila Kunis, mint Geraldine, a seriff viccesen pragmatikus és viccesen nőies figura, az a fajta karakter, akit a túl bonyodalmas igazságnál jobban érdekel az, hogy legyen egy rendes, lepapírozható gyanúsított, akit lecsukhat, és haladjunk.
Kerry Washington, mint Vera Draven, a Wicksek által kihasznált ügyvédnő ezúttal jóval halványabb, mint például a Botrány című sorozatban.
A film a rengeteg társadalomkritika mellett bővelkedik helyzetkomikumban és jellemkomikumban, nem is biztos, hogy minden poént észre lehet venni, ha csak egyszer nézzük meg.
A végkifejlet számos meglepetést hoz, de oda kell figyelni, hogy le ne maradjunk valamiről, ha nem akarjuk folyton visszatekergetni a filmet, hogy jól hallottuk-e, jól láttuk-e. Például az már a film közepe táján is elég furán hangzik, amikor Wicks atya az egyik prédikációjában azt találja mondani, hogy Éva almája visszakerült a fára. Valahogy senkinek nem ismerős a hittanórákról, de nem is csoda, mert valami egészen másról szól ez az utalás, és egyáltalán semmi köze sincs sem a Teremtés-mítoszhoz, sem a Feltámadáshoz. A filmbeli rejtélyekhez viszont annál több köze van.
Nem kevés a 144 perces játékidő, de egy ilyen titkokkal teli bűnténysorozat kibogozásához kell is ennyi.
Tőrbe ejtve: Ébredj fel, Halott ember! – Wake Up, Dead Man! -2025
Amerikai krimi, filmdráma – 144 perc
Rendezte: Rian Johnson
Értékelés: 9/10
