Kultúra
Ma már a Tinédzser l’amour is rockosan szól
Karácsonyi interjú Szandival rockzenéről, rajongókról, ünnepi étkészletről
- Sokan bizonyára meglepődtek azon, hogy olyan dalok előadója, mint a Tinédzser l’amour vagy a Nyugi doki egyszerre csak AC/DC-t kezd énekelni…
- Lehet, hogy sokan meglepődtek, de azok, akik évek óta járnak a koncertjeimre, biztosan nem, mert élő koncerteken szoktunk játszani például AC/DC-t. Brenda Lee-től az I’m sorry után szokott jönni a Highway to Hell. Ez nagyon meglepő és nagyon ütős szokott lenni.
Már a pandémia időszakban jó néhány videó született, ahol rockot énekeltem, de 2013-ban Sztárban Sztár első évadában énekeltem rockot legelőször. Az AC/DC-től a Thunderstrucket adtam elő.
Korábban is nagyon szerettem a rockzenét, de akkor jöttem rá, hogy énekelni is nagyon szeretem. ennyi évnek kellett eltelnie, hogy ez felszínre törjön belőlem. De nem azt jelenti, hogy én rock énekesnő lettem. 36 éve vagyok a pályán, és úgy gondolom, megengedhetem magamnak ezt a kis játékot a stílusokkal, és miért ne színesítsem a pályámat.
- Ezeket a nagy rock örökzöldeket férfiak énekelték eredetileg.
- Igen. Én szeretem ezeket a dalokat. A kedvenceinket gyűjtöttük össze. Ez egy igazi örömzenélés. Ezeket a rock klasszikusokat élőben hallani, úgy, hogy egy nő adja elő, érdekes, és nagyon jó visszhangja szokott lenni. Még akik kétkedve jönnek oda, azok is úgy mennek el a koncert után, hogy Úristen, de jó volt.
- Nehéz lenne azt állítani, hogy nincs erőteljes hangja, temperamentum, belső ereje a műfajhoz.
- Igazából a habitusom ilyen. Ma már a Nyugi dokit is egészen másképp éneklem. A hangom is érettebb. Egy Szandi-koncert a Tinédzser l’amour, a Szerelmes szívek, a Nyugi doki, a Majdnem Monroe nélkül elképzelhetetlen. Csak egészen máshogy adom elő ezeket a dalokat, mint 12-13 éves koromban.
Gyerekként kezdtem énekelni, és ezekkel a slágerekkel lettem ismert, és ezeket a slágereket, amíg élek, énekelni fogom. Nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a daloknak és Fenyő Miklósnak mit köszönhetek. Ő (úgy) indított el a zenei pályán, mással nem lett volna ilyen, mint vele. Ez akkor egy tökéletes találkozás volt, maximális zenei és emberi összehangolódás. szerintem nem szabad elfelejteni, hogy az ember honnan jött és kinek mit köszönhet.
- Tehát ön alapvetően egy slágerénekes?
- Én egy olyan énekesnő vagyok, akinek vannak slágerei, és ez nagyon jó. Ha meghallják a nevem, rögtön tudnak mondani néhány slágert, ami hozzám köthető. Ez nagy kincs, amiért nem győzök elég hálás lenni. A Szandi Rock Bandben játszó zenészek azon is elgondolkoztak, hogy jó lenne a rock koncertbe is beemelni egy-két Szandi-dalt még rockosabban átdolgozva.
- Zorall együttes régóta játszik ilyen feldolgozásokat.
- Igen, a Tinédzser l’amourt is feldolgozták kemény rockosváltozatban. Én sem úgy adom elő már, mint amikor kislány voltam. De olyan is volt már, hogy egy Szandi-koncert után odajött hozzám egy 17-18 éves rocker lány, és azt mondta, ez olyan volt, mint egy rock koncert. Valószínűleg azért, mert ez az energia árad belőlem. Tegnap egy olyan fellépésem volt, amelyen családok vettek részt gyerekekkel. ilyenkor kicsit más a kommunikációm. Nagyon sok múlik azon, hogy adok elő egy dalt. A Tinédzser l’amour és a Nyugi doki mindig a koncert végén hangzik el, amikor már őrület van.
- A gyerekek hogy fogadják az átdolgozott dalokat?
- A mai gyerekek már egészen mások, nem csak gyereknótákra vevők, hanem akár egy rock koncertre is.
- Tehetségkutatókban is sok kicsi gyereket lehet látni, hogy nagyon felnőttes, zúzós dalokat énekelnek. És van olyan kisbaba is, aki csak metálzenére tud elaludni.
- Egy éve debütált a Szandi Rock Band, és az első koncerten egy 6-7 éves forma kislány végig az apja nyakában ült elől a küzdőtéren, és végigtombolta a rock koncertet.
- A magyar rockzenében mondhatni kuriózum az ön hangja, és hogy nő létére rockot énekel. Keresztes Ildikón kívül nem is tudnék több nevet felsorolni.
- Mindenkit, aki színpadon van, beskatulyáznak.Például Keresztes Ildit, aki nagy tehetség, mindenki a rockzenével köti össze. Én pedig az aranyos kislány skatulyában vagyok. Amíg élek, én leszek a Szandika,nyolcvan évesen is. Mert annyira beleégett az emberek tudatába, retinájába az, hogy én kislány vagyok, hogy kicsit úgy van velem a közönség, mint a szülő a gyerekével, akit nem akar hagyni, hogy felnőjön. Nem tudja elfogadni, hogy már nem az a kislány vagy kisfiú a gyereke.
- Más országokban, főként nyugaton vannak női frontemberek a rock bandákban. Kiállnak a nagy hangjukkal, és beterítik a teret, de nálunk az erőteljes hangú énekesnők más műfajokat választanak. Ön szerint mi lehet ennek az oka?
- Nem tudom, mi az oka, de az tény, hogy jobban elfogadják a férfiakat ebben a rock zenei világban. Vannak olyan ortodox rockerek, akik nem tudnakmit kezdeni azzal, hogy Szandi rockzenét is énekel. De hangsúlyozom: én nem lettem rock énekesnő. Ez egy zenei kirándulás, amelyben nagyon jól érzem magam. Amúgy meg egy Szandi-koncerten is ugyanazok az energiák mozdulnak meg, mint a rock koncerten, mivel ilyen a habitusom.
- Nagyon jó hangszeres zenészek állnak ön mögött a színpadon a rockkoncerteken.
- Nagy ajándék egy énekesnek, ha ilyen zenészek kísérik. Alapi Istvánt időközben közös megegyezéssel Derzsi Zsolt váltotta, mivel a koncertjeink mindig egybeestek az Edda koncertekkel. Derzsi Zsolt és Takács Roland Kanóc nagyon jól ismerik egymást. Régóta játszanak együtt, ők ketten óriási showt szoktak csinálni a színpadon. Férjem, Bogdán Csaba is az együttesben gitározik, ő a nyugodt biztos erőt képviseli.
- Zsolti egy energikusabb típus, mint a Csabi, a két gitáros jól kiegészíti egymást, jó így a kémiája is az egésznek.
- Milyen a fogadtatás a koncerteken?
- Vannak olyan rockerek, akik már járnak a koncertjeinkre. Van egy lány, aki a férjével ott van Minden Szandi-koncerten, és hatalmas Szandi Rock Band-rajongók lettek. Van egy Szandi-rajongó anyuka, akinek a legkeményebb rock nóta a kedvence.
- Melyik az?
- Az ACDC-től a Let There Be Rock. Nagy kedvencem ez a dal. Ahányszor éneklem, mindig magával ragad a sodrása, soha nem gondoltam, hogy saját rockbandámmal fogom énekelni.
- Akkor tehát ön mindig is szerette ezt a műfajt, csak sokáig nem gondolt arra, hogy rock dalokat énekeljen?
- Igen. A napokban rátaláltam egy 1990-es Ifjúsági Magazinra, amelyben volt egy rovat, ahol azt kérdezték, mi a kedvenc ételem, italom, mi kedvenc zenei műfajom, és már 14 évesen azt mondtam: a rock.
- A saját daloknak mekkora a jelentőségük?
- Alapi István írt nekünk egy dalt Kitörök a múltból címmel. A szövegét Orbán Tamás írta. Wirth Zoltánnal, a dobossal beszélgettünk arról, hogy kellene most már egy másik, de most hála a Jóistennek, nagyon leterhelt időszakunk van. Év végén majdnem mindennap színpadon vagyok.
Csak karácsonykor nem. Az a három nap a családé.
Azt szeretem a szakmámban, hogy nagyon színes, változatos, azt szoktam mondani: "Ha nem csinálsz semmit,nem fog történni semmi." Mivel mindig kipattank a fejemből ötletek, amiket többnyire meg is valósítunk, így megtalálnak az újabb és újabb feladatok.
- Hogy telik önöknél a karácsony?
- Nekem olaszos temperamentumos családom van, a férjem családja sokkal konszolidáltabb, visszafogottabb. Fiatal lányként ez engem mágnesként vonzott. A két család keveréke lett a mi családunk. Nálunk karácsonykor jelen van a meghittség, de akkor megjön az én családom, és ott vége is, beindul az őrület.
- Gyerekkorából hozott át valamilyen ünnepi szokásokat a mostani karácsonyaikba?
- Nem tradicionális karácsony volt nálunk otthon, de abban a családban, amit mi alkottunk, vannak olyan karácsonyi hagyományok, amik nekünk nagyon-nagyon fontosak.
Vannak olyan karácsonyi filmek, amiket mindig meg szoktunk nézni, mindig ugyanabban az időpontban. December 23-án este feldíszítjük a fát, és megnézzük a Polar Express (2004) című filmet, amely számunkra egy klasszikus. A Mikulás szánja című dalomat is ez a film ihlette. Csabi írta a dalt és a szövegét is, én „csak”éneklem, és most már ötmilliós megtekintésnél tart a Youtube-on. Nagyon szeretik ezt a dalt, és jó érzéssel tölt el, hogy van egy olyan dalom, amely maximálisan tükrözi azt a csodát, ahogy a gyermekeinkkel éltük meg a karácsonyokat, amikor picik voltak. Nálunk mindig December 24-én reggel jön meg a Jézuska, ilyenkor pizsamában nézzük meg, milyen ajándékot rejtenek a fa alatti csomagok. Amikor kicsik voltak a gyerekek, készítettek ajándékot a Jézuskának, hiszen az születésnapját ünnepeljük. Este betették neki a fa alá, és reggelre már nem volt ott.
- Az ünnepi étkezésekhez kapcsolódó szokásaik is vannak?
- Drága anyósomtól és apósomtól - sajnos már nincsenek velünk - örököltünk egy csodálatos ünnepi étkészletet, amelyet még ők kaptak nászajándékba. Mama mindig ezzel terítette meg az asztalt húsvétkor meg karácsonykor. Amióta ő nincs, átvettem a stafétabotot, és ugyanúgy sütöm a kacsát, készítem a kaszinótojást és a franciasalátát, ahogyan ő is készítette. Ez egy nagyon szép hagyomány nálunk. December 25-én ünnepi reggeli, ugyanezzel az étkészlettel, együtt a család, és megyünk az ünnepi szentmisére, ahonnan mindig egy-két percet késünk, vagy csak épphogy odaérünk, ezért a barátaink mindig foglalják nekünk a helyet. Velük mindig találkozunk a szentmisén. Hiszem, hogy a szép ünnepi hagyományok egy életre mély nyomot hagynak a gyermekeink lelkében.
