Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda életművéért a rangos brit irodalmi elismerést, a Nemzetközi Man Booker-díjat a londoni Victoria és Albert Múzeumban tartott kedd esti gálán, a zsűrielnök méltatása szerint intenzív, látomásos, mély képzeletre épülő írásaiért.
„Rendkívüli intenzitású és hangskálájú, látomásos” író, aki „a jelenvaló lét szövetét olyan jelenetekben örökíti meg, amelyek félelmetesek, különösek, megdöbbentően komikusak és gyakran megrendítően szépek” – e szavakkal méltatta a távirati iroda jelentése szerint a Nemzetközi Man Booker-díjjal kitüntetett Krasznahorkai László magyar írót Marina Warner, a rangos brit irodalmi elismerés zsűrijének elnöke a kedd esti átadóünnepségen. A londoni Victoria és Albert Múzeumban tartott gálán a zsűrielnök a szerző három könyvét, Az ellenállás melankóliáját, a Sátántangót és a Seiobo járt odalent című alkotásokat „mély képzeletre és bonyolult szenvedélyekre” épülő, nagyszerű munkáknak nevezte, és külön megemlékezett a két fordítóról, a Nagy-Britanniában számos díjat nyert George Szirtes költőről és Ottilie Mulzetról. A díjat odaítélő alapítvány honlapján megjelent hír szerint a világ több országából összeválogatott, kimagasló jelöltek közül választotta ki a zsűri Krasznahorkait, aki a fordítóknak járó tizenötezer angol fontos elismerést megosztja a két szakember között.
A Nemzetközi Man Booker-díjat olyan élő alkotó kaphatja meg, aki vagy angol nyelven ír, vagy munkái általában hozzáférhetők angolul. Az évente kiosztott Man Booker-díjjal szemben a hatvanezer fonttal (mintegy 25,5 millió forint) járó, kétévente átadott nemzetközi díjat nem egy-egy mű alapján, hanem az író teljes munkásságáért ítélik oda. Ezt az elismerést 2013-ban az amerikai Lydia Davis, 2011-ben a szintén amerikai Philip Roth, 2009-ben a kanadai Alice Munro, 2007-ben a nigériai Chinua Achebe kapta, alapítása évében, 2005-ben pedig Ismail Kadare albán író, költő, esszéíró.
Az 1954-es születésű Krasznahorkai László 1985-ben, Sátántangó című regényének megjelenésével vált elismert szerzővé, s a könyvet később Tarr Béla rendezővel filmre is vitték. Együttműködésüknek köszönhető Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült Werckmeister harmóniák, majd A londoni férfi (Georges Simenon regénye nyomán) és A torinói ló, amely 2011-ben elnyerte a Berlini Filmfesztiválon a zsűri nagydíját, és Oscar-díjra is jelölték.
Az író magyarországi és németországi tartózkodásai közben hosszabb-rövidebb időt töltött Európa más országai mellett az Egyesült Államokban, valamint Japánban és Kínában is. Írásművészete is jórészt utazásai közben szerzett élményeiből, tapasztalataiból táplálkozik, műveiben a tér, a távolságok, az elzártság nagy szerepet játszanak. Alkotásmódját a kritikusok vizionárius vagy mágikus realizmusnak nevezik, munkáját kompozíciós kiegyensúlyozottság, arányérzék, erősen intellektuális jelleg, az elbeszélő személytelensége, mintegy történeten kívülisége jellemzi. Műveit a szöveg nehézsége ellenére számos nyelvre lefordították, többek között németre, lengyelre és japánra is.
A József Attila-díjat 1987-ben vehette át, 1993-ban Krúdy Gyula-, 1998-ban Márai Sándor-, 2004-ben Kossuth-díjat kapott, 2002-ben a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával tüntették ki, 2012-ben pedig Prima Primissima díjat vehetett át.
