A héten bemutatott Hétköznapi vámpírok kapcsán írtunk arról, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben elképesztően divatossá váltak az áldokumentumfilmek.
Érdekes azonban, hogy míg Amerikában és Angliában előszeretettel és sikerrel kísérleteztek a műfajjal, addig nem csupán Magyarországon, de a közép- és kelet-európai régióban sem igazán próbálkoztak hasonlóval a filmesek. Pedig joggal gondolhatnánk, hogy pont ebben a térségben, ahol az alkotóknak jóval alacsonyabb büdzséből kell gazdálkodniuk, majd jobban meglátják a viszonylag olcsó költségvetést igénylő műfajban a lehetőséget.
Hazánkban Százados Miklós már korábban is próbálkozott a stílus meghonosításával a Tüke Fenomén című, méltatlanul feledésbe merült művével, amely a szülővárosához, Pécshez kapcsolódó legendákat járja körbe abszurd humorral, a főállásban orvosként dolgozó és csak hobbiként filmező rendező azonban azóta leforgatott számos videoklipet mások mellett a Tankcsapdának, nyilván a kapcsolati hálója is jóval kiterjedtebbé vált, így a Lámpagyújtogatókat már sokkal profibb körülmények között, jóval több hazai híresség részvételével készíthette el. A történet arról szól, hogy Magyarországon egy távoli galaxisból érkező különös rádiójelet fognak, majd egy kisebb csapat megbízást kap, készítsen videoüzenetet az idegeneknek, amelyben bemutatja a földi életet és úgy általában az emberi lét esszenciáját. A földönkívüliek egy prímszámsorral azt is kijelölik számukra, hogy kikre kíváncsiak, és valószínűleg a hazai televíziós csatornák az intergalaktikus térben is jól foghatók, hiszen jó néhány valóban jelentős színész, zenész és sportoló mellett azért kevésbé a szellemi képességeikről híres celebek is helyet kaptak a válogatásban.
Féltünk az alapkoncepció hallatán, hogy a majd két órában Coelho- és Müller Péter-féle szentimentális közhelyeket hallgathatunk majd, és nem állíthatjuk, hogy ez teljesen alaptalannak bizonyult. Hiszen amikor olyan nehezen megfogható témában beszéltetik az interjúalanyokat, mint hogy mi a tehetség, melyek az ember számára a legfontosabb értékek, vagy mi határozza meg az életünket, akkor lehet valaki bármennyire művelt vagy zseniális művész, sportoló vagy vállalkozó, akaratlanul is kimond arcpirító általánosságokat.
A nagy számok törvénye alapján azonban szerencsére becsúszik a filmbe néhány használható gondolat is. Mások mellett Lackfi János, Lovasi András, Lukács Laci, Kiss Tibor, Török Gábor, Laár András, Erdei Zsolt vagy – meglepő módon – Dombóvári István a maguk szórakoztató, szerethető és egyedi stílusában érdekes anekdotákat osztanak meg.
A történet sci-fi kerete egyszerre áldás és átok. Egyrészt ugyanis nyilvánvaló, hogy kevesen lennének önmagában kíváncsiak arra, hogy magyar hírességek próbálják megfejteni az élet értelmét, kellett már csak az eladhatóság kedvéért is egy úgynevezett high concept, az azonban mindenképpen a film hátrányára válik, hogy az alkotók nem bíztak az ötlet alapvető abszurditásában, így rátesznek még jó néhány lapáttal. Hogy mennyivel viccesebb lehetett volna a végeredmény, ha megmaradnak a komolyabb hangvételnél, azt jól illusztrálja az idei Friss Hús fesztiválon bemutatott Hetvenes című, szintén magyar rövid sci-fi áldokumentumfilm, amely egy olyan jövőben játszódik, amelyben az unióban már akkora gondot jelent az elöregedés, hogy bevezetnek egy új törvényt, amelynek értelmében minden hetvenedik életévét betöltött embert először egy néhány napos wellnesszezésre küldenek, majd elaltatják a társadalom számára már feleslegessé vált állampolgárokat – mindez tökéletesen működik is, amíg Józsi bácsi úgy nem dönt, hogy szeretne még egy kicsit élni, ezért kereket old. Dombrovszky Linda munkája komolyan veszi az abszurd alaphelyzetét, és éppen ettől válik viccessé – ez a hozzáállás sokat dobott volna a Lámpagyújtókon is. Mindezek mellett azonban nem akarunk igazságtalanok lenni, a Lámpagyújtogatók kifejezetten vicces, szórakoztató, sőt pillanatokra még elgondolkodtató alkotás is, amely a kisebb sutaságok ellenére üdítő színfolt a jelenlegi hazai filmgyártásban.
Hazánkban Százados Miklós már korábban is próbálkozott a stílus meghonosításával a Tüke Fenomén című, méltatlanul feledésbe merült művével, amely a szülővárosához, Pécshez kapcsolódó legendákat járja körbe abszurd humorral, a főállásban orvosként dolgozó és csak hobbiként filmező rendező azonban azóta leforgatott számos videoklipet mások mellett a Tankcsapdának, nyilván a kapcsolati hálója is jóval kiterjedtebbé vált, így a Lámpagyújtogatókat már sokkal profibb körülmények között, jóval több hazai híresség részvételével készíthette el. A történet arról szól, hogy Magyarországon egy távoli galaxisból érkező különös rádiójelet fognak, majd egy kisebb csapat megbízást kap, készítsen videoüzenetet az idegeneknek, amelyben bemutatja a földi életet és úgy általában az emberi lét esszenciáját. A földönkívüliek egy prímszámsorral azt is kijelölik számukra, hogy kikre kíváncsiak, és valószínűleg a hazai televíziós csatornák az intergalaktikus térben is jól foghatók, hiszen jó néhány valóban jelentős színész, zenész és sportoló mellett azért kevésbé a szellemi képességeikről híres celebek is helyet kaptak a válogatásban.
Féltünk az alapkoncepció hallatán, hogy a majd két órában Coelho- és Müller Péter-féle szentimentális közhelyeket hallgathatunk majd, és nem állíthatjuk, hogy ez teljesen alaptalannak bizonyult. Hiszen amikor olyan nehezen megfogható témában beszéltetik az interjúalanyokat, mint hogy mi a tehetség, melyek az ember számára a legfontosabb értékek, vagy mi határozza meg az életünket, akkor lehet valaki bármennyire művelt vagy zseniális művész, sportoló vagy vállalkozó, akaratlanul is kimond arcpirító általánosságokat.
A nagy számok törvénye alapján azonban szerencsére becsúszik a filmbe néhány használható gondolat is. Mások mellett Lackfi János, Lovasi András, Lukács Laci, Kiss Tibor, Török Gábor, Laár András, Erdei Zsolt vagy – meglepő módon – Dombóvári István a maguk szórakoztató, szerethető és egyedi stílusában érdekes anekdotákat osztanak meg.
A történet sci-fi kerete egyszerre áldás és átok. Egyrészt ugyanis nyilvánvaló, hogy kevesen lennének önmagában kíváncsiak arra, hogy magyar hírességek próbálják megfejteni az élet értelmét, kellett már csak az eladhatóság kedvéért is egy úgynevezett high concept, az azonban mindenképpen a film hátrányára válik, hogy az alkotók nem bíztak az ötlet alapvető abszurditásában, így rátesznek még jó néhány lapáttal. Hogy mennyivel viccesebb lehetett volna a végeredmény, ha megmaradnak a komolyabb hangvételnél, azt jól illusztrálja az idei Friss Hús fesztiválon bemutatott Hetvenes című, szintén magyar rövid sci-fi áldokumentumfilm, amely egy olyan jövőben játszódik, amelyben az unióban már akkora gondot jelent az elöregedés, hogy bevezetnek egy új törvényt, amelynek értelmében minden hetvenedik életévét betöltött embert először egy néhány napos wellnesszezésre küldenek, majd elaltatják a társadalom számára már feleslegessé vált állampolgárokat – mindez tökéletesen működik is, amíg Józsi bácsi úgy nem dönt, hogy szeretne még egy kicsit élni, ezért kereket old. Dombrovszky Linda munkája komolyan veszi az abszurd alaphelyzetét, és éppen ettől válik viccessé – ez a hozzáállás sokat dobott volna a Lámpagyújtókon is. Mindezek mellett azonban nem akarunk igazságtalanok lenni, a Lámpagyújtogatók kifejezetten vicces, szórakoztató, sőt pillanatokra még elgondolkodtató alkotás is, amely a kisebb sutaságok ellenére üdítő színfolt a jelenlegi hazai filmgyártásban.
