Öt társulat hozza el saját előadásában Pintér Béla egyik legsikeresebb szerzeményét, a Parasztoperát a budapesti Átrium Film-Színházba, e köré pedig több mint egy hétig tartó fesztivált szerveztek az intézmény munkatársai. Pintér Béla szerint az előadás sikere a hálás szerepekben és a különleges zenei aláfestésben rejlik, amely a folkzenei dallamokat a barokkal elegyíti.
Molnos András és Éder Enikő a temesvári társulat előadásában (Fotó: Csiky Gerely Állami Magyar Színház/Bíró Márton)
„Nem tudok még egy olyan kortárs előadásról, amit egy időben öt helyen játszanak, és a bemutatója óta folyamatosan színpadon van” – mondta lapunknak Koch Andrea, az Átrium Film-Színház ügyvezetője a neves színházi alkotó, Pintér Béla Parasztopera című darabjáról. A művet az elmúlt tíz év legnagyobb hazai színpadi sikerének tartják, azon ritka darabok közé tartozik, amelyet a szerzőjén kívül más rendezők is színpadra vittek már. Elsőként Mohácsi János rendezte meg 2008-ban a Kaposvári Egyetem másodéves színészhallgatóival.
Azóta is töretlen népszerűsége miatt Koch Andrea úgy döntött, érdemes volna fesztivált szervezni a produkció köré: az Átriumban ezért öt társulat lép fel április 27. és május 5. között, szakmai programok kíséretében. A „szemlén” Pintér Béla és társulata mellett a szombathelyi Weöres Sándor Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a temesvári Csiky Gergely Színház és a Budapesti Operettszínház mutatja be a darabot.
De vajon mi az oka, hogy évek óta fáradhatatlanul, telt ház előtt játsszák a Parasztoperát, és miért pont ez a darab vált ennyire népszerűvé az alkotó drámái közül? Pintér Béla erről lapunknak azt mondta, szerinte a darab mind a kilenc szerepe nagyon hálás, szeretik a színészek. „Függetlenül attól, hogy tudnak-e, általában szeretnek énekelni a színészek. Kellőképpen motiválhatja őket a darab zenei matériája, a népzene és a barokk találkozása” – tette hozzá. Úgy látja, a folkzene meglehetősen népszerű, sok emberhez eljut, a barokk muzsikáról mindez szintén elmondható, és mindkét műfajnak megvan a mélysége is. „A kettő egyvelegéből sikerült valami jót kihoznunk, szerintem ez lehet a siker titka. Fontos az is, hogy a Parasztopera azok közé a régi előadásaink közé tartozik, amelyek szereposztása semmit nem változott az évek alatt” – mutatott rá. Úgy fogalmazott: örül, hogy számítanak rá az Átriumban, annak pedig még inkább, hogy meg tudják tölteni a sokkalta nagyobb nézőterét is.
Koch Andrea az előadás műfajteremtő mivoltának is tulajdonítja a sikert, az operaparafrázist teremtette meg parasztbarokk stílusjegyekkel. Pintérre oly jellemzően egyébként egy nagyon súlyos történet humoros bemutatásával találkozunk: keserédes világ elevenedik meg rengeteg zenével.
„Ha megfigyeljük az előadásokról kijövő arcokat, csupa mosolygó emberrel találkozunk, miközben a történet maga igen tragikus. Észrevettem azt is: amikor megkérdezem a nézőket, hogy mi a cselekménye a darabnak, akkor egy percre elgondolkoznak, és csak kis várakozás után tudják visszaidézni. Szóval az érzelmi hatás hangsúlyosabb” – tette hozzá.
A balladai mélységeket idéző, mégis komédiába hajló történet szerint a hosszú évek múltán hazatérő fiút nem ismerik fel a szülei, és megölik a pénzéért. E gyilkosság körül forognak az események, hogy valójában mi is történt a múltban, arra a kisebbik fiú Ödipuszt idéző nyomozása világít rá. A Darvas Benedek által összeállított zenében a 18. századi operák csembalóval kísért recitativóira emlékeztető „párbeszédek” közötti áriák többnyire eredeti dallammal és szöveggel elhangzó magyar népdalok.
