Erősen túlzó, gyakran hallható megállapítás, de nem alaptalan: ha valaki csupán a francia filmekből ismeri Párizst, könnyen azt gondolhatja, hogy minden egyes lakás ablakából látni az Eiffel-tornyot.
De mint megannyi rapdalból tudjuk, a gettóba nem süt be a nap, Céline Sciamma forgatókönyvíró-rendező új filmje a magyar mozikban mától látható, Csajkor pedig a várost nem a romantikus oldaláról mutatja be, hanem sokkal inkább Mathieu Kassovitz A gyűlölet című alkotásának világába kalauzol el.
És míg a múlt héten bemutatott olasz Csodák a hirtelen felnőtté válás témáját viszonylag ártatlan, nosztalgikus és idealizált módon ábrázolta, addig a Csajkor – amelynek magyar (és angol) címe csupán marketinghúzásból emlékeztet Linklater teljesen más megközelítésű, de hasonló tematikájú Oscar-jelölt alkotására, a Sráckorra – a társadalomnak azt a szegmensét és azt a mértékű reménytelenségét mutatja be, amellyel nem szívesen találkozik az ember.
Marieme-nek, a történet főszereplőjének érthető okokból nincs nagyobb vágya, mint kitörni innen: anyjával és agresszív, kiszámíthatatlan bátyjával él a külvárosi betonrengetegben, nagyon szeretné tanulmányait középiskolában folytatni, jegyei azonban nem elég jók ehhez, a tanerő pedig nem enged.
A visszahúzódó és félénk lány hazafelé menet összebarátkozik a suli legmenőbb csajbandájával és hamarosan elválaszthatatlanok lesznek, együtt lógnak a plázákban, beszólogatnak az embereknek, és elcsennek ezt-azt. Marieme számára pedig hirtelen egy teljesen más kitörési pont jelenik meg az életében, hiszen végre nem érzi magát kitaszítottnak, és a lopásoknak köszönhetően hamarosan ékszerei, menő ruhái, no meg drága mobiltelefonja lehet, a pillanatnyi boldogságot azonban kevésbé meglepő módon hamar meredek lejtő követi.
A Csajkort hazánkban először tavaly szeptemberben mutatták be a Cinefesten, a rendes moziforgalmazásig eltelt alig fél év alatt azonban csak aktuálisabb lett, és félő, hogy ez a tendencia a közeljövőben sem fog megváltozni.
Céline Sciamma szinte dokumentarista stílusban mutatja be a legszegényebb negyedek lakóit, a rendezőnő végig távolságot tart szereplőivel, nem ítéli el, de nem is menti fel tetteiket, csupán elénk tárja a mindennapok valóságát, mindebben pedig végtelenül természetes színészei – élen a főszereplő lányt alakító Karidja Touréval – segítik.
Spike Lee hasonló tematikájú alkotásaival szemben a Csajkor nem ismer humort vagy a romantikát, a szentimentalizmus is csupán egyetlen kulcsjelenetben csúcsosodik ki, amikor a lányok teljesen átszellemülve táncolnak Rihanna Diamonds című számára. Az arcukon tükröződik a pillanatnyi csillogás, aminek kereséséről talán egész létük szól – és ez a néhány egyszerre végtelenül szomorú és felemelő perc beleég a néző tudatába.
A Csajkor helyszíne lehetne bármelyik más európai város külterülete, realizmusa mellett pedig ettől válik igazán lehangolóvá, de az sem éppen üdítő felismerés, hogy mintegy húsz évvel A gyűlölet vagy Larry Clark Kölykök című filmje után is ugyanaz a kép tárul a szemünk elé.
Csajkor (Bande de filles)
színes, feliratos, francia dráma, 108 perc, 2014
rendező: Céline Sciamma
szereplők: Karidja Touré, Assa Sylla, Lindsay Karamoh, Mariétou Touré, Dielika Coulibaly, Cyril Mendy, Djibril Gueye
8
