A több évtizedes mellőzöttség után jó ideje azon dolgoznak Lajtha László jogörökösei és Solymosi Tari Emőke zenetörténész, hogy a Kossuth-díjas zeneszerző-népzenekutató elfoglalhassa az őt megillető helyet a köztudatban. Ezt segíti a Hagyományok Házában május 31-ig látható kiállítás is, amelyen a komponista első világháborús élményeit mutatják be eddig még nem közismert dokumentumokon keresztül. A tárlat kurátoraként Solymosi Tari Emőke beszélt lapunknak a zeneszerző első világháborúban töltött négy évéről.
A „Nagy Mogul” – Lajtha László az I. világháborúban címmel nyílt kiállítás a Kossuth-díjas zeneszerző és népzenekutató harctéri szolgálatáról a Hagyományok Házában. A május 31-ig hétköznap reggel 8-tól este 8-ig, hétvégén az intézmény programjainak megfelelő nyitva tartás idején megtekinthető tárlat jelentőségét részben újdonsága adja. Hiszen Lajtha László több mint négyéves katonai szolgálata – amelyből hármat tűzvonalban töltött, és rangos kitüntetéseket is kapott – kevéssé feldolgozott része életének. Az életművével huszonhat éve foglalkozó Solymosi Tari Emőke zenetörténész, a kiállítás kurátora lapunknak azt mondta: a harctérről írt, a menyasszonyához szóló levelek közül kétszáz maradt fent, amelyekből eddig csak néhány jelent meg. „Pedig e levelek zenetörténeti szempontból kivételesen fontos forrást jelentenek, hiszen ezekből tájékozódhatunk azokról az eseményekről, amelyek a zeneszerző egész életére meghatározó jelentőségűnek bizonyultak. Nemcsak a magyar, hanem az európai zenetörténetben is kivételes, hogy egy fiatal, kiemelkedő tehetségű komponista, zongoraművész, népzenekutató önkéntesen vonuljon a frontra, és élete négy évét áldozza erre” – hangsúlyozta.
A tizennyolc tablóból és két vitrinből álló kiállítás egy kivételes művészi sorson keresztül a háborúról is árnyaltabb képet fest. Amint a kurátor rámutatott, körülbelül hetven dokumentum – köztük felnagyított archív fotók, levelek, igazolások, kották – és a két tárlóban elhelyezett tizennégy tárgy mutatja be, hogy mit jelentett a galíciai frontszolgálat a húszas évei elején-közepén járó, szerelmes fiatal férfinak. Így például megtekinthető menyasszonyának keszkenője, illetve egy hajtincse is, amelyeket mindig magánál tartott. A zenetörténész szerint Lajtha életének ez a része „regénybe illő”, hiszen menyasszonya hűségesen várta őt több mint négy éven át, annak ellenére, hogy mindkét család tiltotta a kapcsolatukat – végül 1919 tavaszán, titokban házasodtak össze.
Azon a három tablón, amely a zeneszerzőnek a háború alatt végzett zenei munkájáról szól, többek között a harctéri levelekbe beékelt kottás bejegyzések is megtekinthetők, hiszen gyakran jutottak eszébe hosz–szabb-rövidebb zenei gondolatok – mondta a kurátor.
Bár eredetileg egy esztendőre vonult be önkéntesként, végül négyévesre nyúlt a katonai szolgálata, ez nagy veszteség volt a zenei élet számára is. „Többen próbálták elérni, hogy hazarendeljék. Bartók Béla például őt, fiatal barátját és volt tanítványát kérte munkatársul katonadalok gyűjtéséhez. Lajtha ekkor már megkapta zeneakadémiai diplomáját, és a népzenegyűjtést is megkezdte jóval a háború kitörése előtt, mindössze 18 esztendősen” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Lajtha Lászlóban kitörölhetetlen nyomot hagytak a harctéren átélt borzalmak. Egy tabló az 1933-as esztendőhöz kapcsolódik, amikor Adolf Hitler hatalomra jutásakor a zeneszerző megérezte, hogy ismét világháborús helyzet van kialakulóban. Romain Rolland, a Nobel-díjas francia író már az első világháború idején is nagy hatással volt rá a pacifista nézeteivel és regényeivel, így Lajtha a II. vonóstrióját 1933-ban neki ajánlotta. A művet a nagy író elismerő szavakkal köszönte meg, levelének egy részlete, valamint annak Illyés Gyula által készített magyar fordítása is látható a kiállításon.
A bemutatott tárgyak és dokumentumok legnagyobb része jelenleg az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Zenetudományi Intézetében, a 20-21. Századi Zenei Archívumban van letétben, de láthatók értékes dokumentumok a Néprajzi Múzeum és a Bartók Archívum gyűjteményéből is.
„Már több mint egy éve, hogy meghalt Lajtha Ildikó, a zeneszerző unokahúga. Az ő elkötelezett munkáját, amely az életmű megismertetésére irányult, most a leányai, Gyurkó Csilla és Gyurkó Tünde folytatják, természetesen övék a kiállított anyag nagy többségének tulajdonjoga is” – mondta a szakember.
Lajtha halálának február 16-i évfordulója előtt néhány nappal mutatták be Solymosi Tari Emőke legújabb, sorrendben ötödik könyvét. Az Ős és utód nélkül címmel megjelent kötet tovább árnyalja az alkotóról élő képet. Fábián László (a kommunizmus idején Lajthához hasonlóan mellőzött) ügyvéd és zenei szakíró, a zeneszerző-népzenekutató egykori munkatársa és barátja Lajtháról szóló tanulmányaiból, előadásaiból válogatott ki néhányat, valamint közreadta Fábián és a Lajtha házaspár fennmaradt levelezését is.
