„Egy híres történetíró a rómaiak történetét tárgyaló nagy művét a következő szavakkal vezette be: »Hiszek Romulusban«. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy elveti magától a történeti hiperkritika szkepticizmusát, mely tagadja a nemzeti hagyomány útján reánk maradt adatok történeti értékét, s arra az álláspontra helyezkedik, amelyben álltak a régi kor történetírói, hogy tudniillik a hagyomány, ha torzítva, ha költőileg felcicomázva és kiszínesítve is, de valós történeti tények visszatükrözője” – ezekkel a gondolatokkal nyitotta egyik előadását Gaál László, az ismert tudós, pedagógus és műfordító, jeles iranista 1934. november 7-én. Pontosan azt az álláspontot, hozzáállást tükrözi, amely nélkül talán nem is volna érdemes a kezünkbe venni régi idők regéit és mondáit. A történeti hiperkritika szkepticizmusára – és a felkészültségre, amit ez feltételez – pedig csak azért van szükségünk, hogy el tudjuk választani a költői fantázia világát, vagyis a „felcicomázást” a valós történelmi tényektől.
Teljes terjedelmében közli Gaál László ezen előadásának szövegét az L. N. L. Kiadó most megjelent kötete, s egyfajta sajátságos, egyedi és izgalmas szellemi kalandozásra csábítja olvasóját. Hiszen nemcsak a perzsa nyelv epikus mesterremekét, nemzeti eposzát, a Firdauszí által írt Sáhnámét adja közre, de ehhez kapcsolódva válogatást is kínál más perzsa költők – Háfiz, Szádi és Nizáni – verseiből is, Gaál László fordításában. Így akár kettős, vagy még annál is szerteágazóbb célt, célokat szolgálhat a kötet.
A szerkesztő, L. Nagy Lajos ugyanis gondos kézzel vezeti olvasójának figyelmét: egyrészt, habár Gaál előadása valójában tudományos, s ennek megfelelően alapos felszólalás, igazából már ennek sorai is vannak annyira líraiak és pallérozottak, hogy rabul ejtik még a témában egyébként tájékozatlan, de érdeklődő embert is. Majd pedig következnek a Sáhnáme, vagyis a Királyok könyvének részletei, amelyen mai ismereteink szerint mintegy három évtizeden át dolgozott a szerző. Így állt össze 977 és 1010 között a mű százhúszezer verssora, a nép őstörténetének egyik legfontosabb kútfője, akármennyire „felcicomázottan” is.
A Kelet nagyjai című fejezetben perzsa népdalok, valamint a már említett három költő versei kaptak helyet, a kötetet pedig a Gaál László – mint a magyar iranisztika legnagyobbja – előtti tisztelgés zárja, amelyben több szerző is méltatja tudományos és fordítói munkásságát, illetve itt olvashatunk elemző tanulmányt a Sáhnáméról is.
A kötet remekül összeállított szerkezete valójában rávezeti olvasóját arra, hogy mire a végére ér, hinni kezdjen talán még a felcicomázásban is – hiszen az élmény csak ezzel együtt lehet teljes.
Teljes terjedelmében közli Gaál László ezen előadásának szövegét az L. N. L. Kiadó most megjelent kötete, s egyfajta sajátságos, egyedi és izgalmas szellemi kalandozásra csábítja olvasóját. Hiszen nemcsak a perzsa nyelv epikus mesterremekét, nemzeti eposzát, a Firdauszí által írt Sáhnámét adja közre, de ehhez kapcsolódva válogatást is kínál más perzsa költők – Háfiz, Szádi és Nizáni – verseiből is, Gaál László fordításában. Így akár kettős, vagy még annál is szerteágazóbb célt, célokat szolgálhat a kötet.
A szerkesztő, L. Nagy Lajos ugyanis gondos kézzel vezeti olvasójának figyelmét: egyrészt, habár Gaál előadása valójában tudományos, s ennek megfelelően alapos felszólalás, igazából már ennek sorai is vannak annyira líraiak és pallérozottak, hogy rabul ejtik még a témában egyébként tájékozatlan, de érdeklődő embert is. Majd pedig következnek a Sáhnáme, vagyis a Királyok könyvének részletei, amelyen mai ismereteink szerint mintegy három évtizeden át dolgozott a szerző. Így állt össze 977 és 1010 között a mű százhúszezer verssora, a nép őstörténetének egyik legfontosabb kútfője, akármennyire „felcicomázottan” is.
A Kelet nagyjai című fejezetben perzsa népdalok, valamint a már említett három költő versei kaptak helyet, a kötetet pedig a Gaál László – mint a magyar iranisztika legnagyobbja – előtti tisztelgés zárja, amelyben több szerző is méltatja tudományos és fordítói munkásságát, illetve itt olvashatunk elemző tanulmányt a Sáhnáméról is.
A kötet remekül összeállított szerkezete valójában rávezeti olvasóját arra, hogy mire a végére ér, hinni kezdjen talán még a felcicomázásban is – hiszen az élmény csak ezzel együtt lehet teljes.
