Mint egy titkos kert a rohanó városban, olyan az egykori óbudai gázgyár „lakótelepe”: az ijesztő név ellenére vonzó hely a munkástelep, amely meseországnak tűnik sárga falaival, mozgalmas homlokzataival, zöld ablaktábláival – igazi rejtett érték.
Gázgyári lakótelep: e rémesen hangzó szóösszetétel szürke, rosszkedvű épületeket juttathat az eszünkbe – ám az egykori óbudai gázgyár esetében semmiképp nem így találjuk. A Szentendrei út forgalma mögött, a csendes Duna-parton az 1913-ra felépült üzem és lakóépületei – a különálló tisztviselő- és munkástelep – ma is őrzik egykori arcukat. Már csak az omladozó gázgyári műemlékekkel és környezetükkel kellene kezdeni valamit, noha a veszélyeztetett három kátránytornyot és a víztornyot nemrég példásan felújították, a közelmúltban készültek el. Az ide települt irodapark szintén mostanában avatott új oktatási centrumot egy rendbe hozott régi épületben, a munkástelepen pedig idősek klubját avattak két napja – az egykori pezsgés visszatérésére azért biztosan várni kell még, hiszen száz éve vegyesbolt, munkáskaszinó, posta, rendőrőrs is volt itt, mert ez a hely még a város peremén is túl volt.
A hierarchiára olyan kényes akkori időkben a rangsor pontosan leképeződött a gázgyári lakókomplexumban is. A középütt fekvő – és a kontinens egyik legmodernebbjének számító – üzemtől délre, a Duna partján épült fel a tisztviselőtelep, villákkal és társasházakkal. Északnyugatra, Aquincum felé pedig a munkástelep, természetesen jóval szerényebb kivitelben, Almási Balogh Lóránt tervei szerint. Az 1869-ben született és 1945-ben elhunyt építészről keveset tudni: miután végzett a Műegyetemen, Lechner Ödön és Alpár Ignác irodájában dolgozott, önálló munkáin látszanak is e hatások. Előbbi mesteré például ezen a munkástelepen, utóbbié pedig Almási Balogh vidéki, nagyrészt elpusztult kastélyainak formáin – ilyen például a felvidéki Malonyán, az arborétumban az egykori főúri lak neoklasszicista tömbje és romantikus tornya. Szintén az ő nevéhez fűződik egy ismert pesti épület: a mai Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium.
Ezekhez képest az óbudai munkástelep egészen más lépték, pusztán szociális beruházás, a főváros előrelátásának épített jelképe, a tervező mégis szépen oldotta meg a feladatot. A hierarchia még a munkások kasztján belül is érvényesült: volt néhány lakás fürdőszobával, de a legtöbb csak angol vécével készült. Négy darab háromszobás, 78 kétszobás, tíz egyszobás lakás készült el 1913-ra, és munkásszálló-rész is épült harminckét ággyal, ahol az agglegények lakhattak. (Később, 1922-ben és 1930-ban is néhány lakással bővítették a telepet.) A közös fürdőket, zuhanyozókat mosókonyha egészítette ki, és minden lakáshoz járt egy kis kert is a házak mögött. Szigorú tisztasági és rendszabályok voltak, amelyek betartatására ügyelt a főváros.Az egyébként műemléki védettséget élvező munkástelep unalmasságát a tervező úgy kerülte el, hogy az épületek tömegeit megmozgatta, változatos homlokzati megoldásokat látni, földszintes szakasz után emeletes építmény következik, de tetődíszek, apró vakolatfigurák – virág, mókus és kakas –, az ablakok zöld fatáblái és keretei is színesítik a képet.
