A nemzetközi jog „fekete napja”

Bombatölcsér Gázában – a Rafah város al-Tannur nevű lakónegyedére mért izraeli légi csapás által okozott pusztítás (Forrás: Amnesty International)

Szinte napra pontosan egy évvel a tavaly augusztus 1. és 4. között történt rafahi légi és földi mészárlás után az Amnesty International háborús bűnök elkövetésével vádolta meg Iz­raelt. A nemzetközi jogvédő szervezet tegnap közzétett nagy volumenű jelentésében több száz fotót és vi­deót, valamint magas felbontású műholdfelvételeket és szemtanúi beszámolókat korszerű törvényszéki elemzés alá vetve vizsgálták ki a Fekete Péntekként elhíresült offenzíva legtragikusabb napját.

A Fekete Péntek: a 2014-es Izrael/Gáza-konfliktus során történt rafahi mészárlás című jelentés mások mellett rámutat a legkevesebb százharmincöt civil, köztük hetvenöt gyermek áldozat életét követelő támadás módszeres és szándékos mivoltára, amely így a jogvédő szervezet szerint az emberiesség elleni bűntettek kategóriájába is eshet.

Kidobták a szabálykönyvet

Az offenzíva elsődleges célja az volt, hogy „meghiúsítsák Hadar Goldin hadnagy fogságba ejtését. Aránytalan és válogatás nélküli támadássorozatot indítottak, amelyek független kivizsgálását elmulasztották” – mondta Philip Luther, Amnesty International közel-keleti és észak-afrikai igazgatója. A hadműveletre a „Hannibál direktíva” nevű titkos irányelv „adott felhatalmazást” az izraeli erőknek, amely kimondja, hogy katonája fogságba esése esetén a zsidó állam komoly tűzerőt vethet be a fogságba esett katona vagy a közelben tartózkodó civilek életét fenyegető veszély ellenére. „Miután Hadar Goldin hadnagy fogságba esett, az izraeli erők – úgy tűnik – kidobták a szabálykönyvet az ablakon, és egy durvább taktikához folyamodtak, ami pusztító következményekkel járt a civilek számára. A cél az volt, hogy bármi áron meghiúsítsák a hadnagy fogságba ejtését. A civil veszteségek elkerülésére tett óvintézkedésekre való kötelezettséget teljességgel figyelmen kívül hagyták” – jelentette ki Philip Luther.

A Fekete Péntek offenzívájának kegyetlenségét bizonyítja, hogy röviddel Goldin hadnagy fogságba esése után, 2014. augusztus 1-jén a felek tűzszünetet kötöttek, így abban a hitben, hogy a helyszín újra biztonságos, sok civil hazatért. Emberek tömegei voltak tehát az utcákon, amikor az izraeli ostrom kezdetét vette – írta a jelentés.

„Emberdaráló gépezet”

Szemtanúi beszámolók szerint a káosz és a pánik egyik pillanatról a másikra tört ki, amikor az F–16-os vadászgépek, drónok, helikopterek és a tüzérség tüze rázúdult az utcán tartózkodó gyalogosokra és autósokra, valamint a sebesülteket szállító mentőautókra és más járművekre. Az Amnesty International a kivizsgálás hitelessége érdekében a szemtanúk beszámolóit különböző multimédiás anyagokkal, videókkal és fotókkal vetette össze. A modern kutatási technikák alkalmazásában úttörő Forensic Archi­tec­ture nevű kutatócsoport ezek segítségével határozta meg a támadások idő- és térbeli elhelyezkedését. A vizsgálat kimutatta, hogy augusztus 1-jén az izraeliek több olyan helyet támadtak civil életekre való tekintet nélkül, ahol Goldin hadnagyot vélhetően fogva tartották, így az is lehetséges, hogy a támadások célja a hadnagy megölése volt.

A becslések szerint az izraeli hadsereg több mint kétezer bombát, rakétát és lövedéket lőtt a városra a vizsgált négy napban. Katonai szakértők segítségével megállapították, hogy az egyik leghalálosabb támadás során az izraeliek két egytonnás bombát – a légierő fegyvertárában megtalálható legnagyobb bombatípus – dobtak egy egyemeletes épületre al-Tannurban, Rafah keleti körzetében. Rengeteg civil tartózkodott a súlyosan aránytalan támadás közvetlen közelében. Philip Luther szerint ebből is az látszik, hogy az izraeli erők milyen szélsőséges intézkedésekre képesek, hogy megakadályozzák, egy katonájuk élve kerüljön az ellenség kezére – rengeteg palesztin életet feláldoztak ezért a célért.

Goldin hadnagyot még tavaly augusztus 2-án halottnak nyilvánították, a folytatódó támadások kíméletlenségéből tehát az Amnesty International arra enged következtetni, hogy ezeket részben a rafahi civil lakosság megbüntetése motiválhatta.

A műholdfelvételek alapján a jogvédő szervezet azt állítja, hogy az iz­raeli hadsereg nemzetközi törvényeket sértett meg, amikor kórházak és mentőautók ellen hajtott végre támadásokat. Egy a helyszínen lévő orvos beszámolója szerint a tömeg kétségbeesetten menekült az Abu Youssef al-Najjar kórházból, mi­után a környéken erősödtek a támadások. „Több beteget az ágyán gurítottak ki, sokuk vénájába még mindig be volt kötve az infúzió. Egy fiatal begipszelt testű fiú a földön vonszolta magát, hogy elmeneküljön” – olvasható a jelentésben. Egy másik beszámoló arról ír, hogy „egy sebesült idős férfit, egy nőt és három gyereket szállító mentőautót egy drónról indított rakéta talált el. Mindannyian – köztük az egészségügyi dolgozók is – bennégtek. Azzal, hogy mentőautókra és kórházakra támadtak, az izraeli erők felháborító módon semmibe vették a fegyveres konfliktusokra vonatkozó törvényeket. Az egészségügyi létesítmények és dolgozók szándékos megtámadása háborús bűntettnek számít” – jelentette ki Philip Luther.

Kegyetlen pusztítás

A jelentés hangsúlyozta, a rafahi kutatás meggyőző bizonyítékokkal szolgált a konfliktus során történt nemzetközi és emberi jogi törvénysértésekre. Az Amnesty International a palesztin és az izraeli oldalról is több, nemzetközi törvényeket is sértő kihágásról számolt be, azt azonban kifogásolja, hogy az izraeli hatóságok – a konfliktus óta eltelt egy teljes évben – elmulasztottak bármi nemű hiteles vagy független vizsgálatot elrendelni a legkevesebb százharmincöt civil, köztük hetvenöt gyermek életét követelő offenzíva ügyében. Az ügyet vizsgáló felszínes izraeli hatósági nyomozások – nem meglepő módon – nem találtak felelősöket.

Az izraeli támadás számokban

- Legkevesebb százharmincöt civil halt meg
- Hetvenöt palesztin gyermek vesztette életét
- Négy nap alatt több mint kétezer bombát, rakétát és lövedéket lőttek a városra
- Csak a Fekete Pénteken ezer találat érte Rafaht

A német Die Welt munkatársa riportot készített azzal a 14 éves palesztin menekült kislánnyal, aki elsírta magát egy rostocki fórumon, amikor a német kancellár azt mondta, jó eséllyel nem maradhat az országban. A riportból kiderült, Reem a gimnázium után angolt akar tanítani és tolmácsolni. Azt mondta, nem Németország a hazája, hanem Palesztina, ahol még nem járt, de egyszer ott akar élni. Nagyszülei egy libanoni menekülttáborban élnek, családja naponta beszél velük telefonon. Reem szerint Izraelnek előbb-utóbb el kell tűnnie, hogy az egész terület palesztin állam legyen. Az újságíró felvetette, hogy Németországban nem szabad szidni a zsidókat és gyűlöletet szítani ellenük. Reem közölte: tudja, Németországban véleményszabadság van, kész vitatkozni az izraeli–palesztin konfliktusról.

A kislány egyébként korábban elmondta, értékelte Angela Merkel egyenességét. Kiderült az is, hogy mivel családjával évek óta Németországban élnek, jól integrálódtak, valószínűleg maradhatnak.
(ŐM)

Az izraeli legfelsőbb bíróság elrendelte két illegálisan felhúzott telepesház lebontását egy ciszjordániai településen. A telepesek kövekkel dobálták a hadsereget, így akarták megakadályozni a bontást, amelyet a kormányfő is ellenzett. Benjámin Netanjahu válaszul engedélyt adott háromszáz új lakás azonnali megépítésére Béjt Él településen, és ötszáz másikra Jeruzsálem arabok lakta részén. A jobboldali Báj Hajehudi párt vezetője, Naftali Bennet szerint Netanjahu gyors, korrekt és cionista döntést hozott, egyik párttársa pedig közölte, a legfelsőbb bíróságot kell lerombolni. Az ellenzéki, centrista Jaír Lapid élesen bírálta a jobboldali koalíciós pártokat. „Nem szégyellik nemzeti tábornak nevezni magukat, és megütni a rendőröket és a katonákat, fellépni a jogrend ellen és meggyengíteni minket a világ szemében?” – fogalmazott. Ciszjordániában jelenleg 350 ezer zsidó telepes él, vagyis több mint háromszor annyi, mint 1993-ban, amikor elindult a palesztin állam létrehozását célzó oslói békefolyamat.
(ŐM)